199068. lajstromszámú szabadalom • Eljárás búzakeményítö és sikér egyidejűleg történő kinyerésére
1 h T î innooa n A találmány tárgya eljárás búzakeményitó és sikér egyidejűleg történő kinyerésére száraz búzaőrleményből centrifugáiással. Búzaliszt szuszpenzióból a búzakeményitó kinyerésére szolgáló eljárást először Fresca irta le 1967-ben az .Ecet, -cukor és keményítő előállítására* cimű művében, annak is az 502. oldalán. A Frescn által kidolgozott és javasolt eljárásnál először sűrű liszt-viz keveréket állítanak elő keverőberendezésben, majd azt a keveréket szűrő nélküli centrifugadobbal kiképezett ülepítő centrifugában centrifugálják. A liszt-viz keveréknek az ily módon történő centrifugálásakor a durvaszemcsés keményítő a centrifugadob belső felületére rakódik le, ott összefüggő réteget képez, és erre részben összefüggő alakban, részben Bzuszpenzió formájában sikér, finomszemcsés szálanyag és oldható lisztrészecskék rakódnak le. Ha összefüggő sikérréteg alakul ki, akkor azt csak fáradtságos munkával lehet a centrifuga dobjáról eltávolítani. Mivel a Martin-eljárás szerint nedves sikér keletkezik, és ezt sokkal egyszerűbb előállítani, a Fresca által javasolt eljárás nem terjedt el, jóllehet történtek különféle kísérletek, amelyek ennek az eljárásnak a fejlesztését és kedvezőbbé tételét célozták meg. Egy ilyen megoldást ir le a DD-200774 számú szabadalmi leírás is. Ez a berendezés lisztkivonatot használ fel, míg az FR-529951 számú szabadalmi leírásban ismertetett megoldás proteol enzim, mint például pepszin és tripszin alkalmazását írja le. További ismert irodalmi helyek, mint például az US-PS 2 455 981, alkáli elemek alkalmazását javasolja, míg az US-PS 3 574 180 ammónia alkalmazását javasolja. A fentebb említett eljárások mind azt a célt szolgálták, hogy kedvezőbbek legyenek a keményitókinyerés feltételei. Ezeknél a megoldásoknál azonban a sikér állaga károsodott oly mértékben, hogy alkalmazásukkal nem lehetett egyenletes minőségű nedves síkért nyerni. Ismeretes továbbá egy olyan kísérlet is, amelynek során liszt-viz keverék szétválasztására vízszintes csigával ellátott centrifugát alkalmaztak. Ilyen elrendezés van Fellers és társai: .Sikér leválasztása lisztből* cimű művében ismertetve, amely a Food Technology című folyóirat 1969. évi 29. számában jelent meg, valamint Feller és társai: .Kísérletek folyamatos üzemű centrifugával* cimű cikkében, amely a .Journal of food science* cimű folyóiratban jelent meg, az 1971. évi 36. számban a 649-665. oldalon. Ezekben a cikkekben úgy foglaltak állást, hogy a liszt-viz keverékből elfogadható minőségű sikér leválasztását csak adott liszt/viz arány esetében lehet biztosítani, megállapították azonban azt íb, hogy ezt az arányt a sikér morfológiai tulajdonságai nagymértékben befolyásolják. Megállapítást nyert az is, hogy a megadott, igen szűk liszt/viz arányon kivüleső tartományban hirtelen romlanak a leválasztási paraméterek. Ez annyit jelent például, hogy a nagyobb sikérrészecskék kihordásra kerülnek a durvaszemcsés üledékkel együtt vagy szélső esetben az egész centrifugadobot kitölti a sikér és a bevezetett liszt-viz keverék gyakorlatilag leválasztás nélkül távozik a centrifuga dobjáról. A DE-2345129 számú közzétételi iratból ismereLes egy olyan eljárás, amelynél a búzalisztből többlépcsős eljárással nyerik ki a sikert. Ennél az eljárásnál a liszt-viz keverék úgy van előkészítve, hogy a viz/liszt arány 1,2-2,0 tartományba esik. A bekevert víz hőmérsékletét 30-50 °C-ra javasolják. Ez a 30-50 °C-os viz-liszt keverék aztán centrifugában osztályozva kerül leválasztásra. A nedves sikér leválasztására a 30-50 °C-os centrifugából kinyert fázist nagy térfogatú tartályban hosszú ideig tartó kezelésnek vetik alá és azt követően egy keverőberendezésben a folyamatban egyébként felhasznált használati vízzel mechanikusan intenziven összekeverik annak érdekében, hogy egyenletes eloszlású nedves sikér képződjön. Ez utóbbit szűréssel választják el a primer fázisból és a szekunder sikér agglomerátumot, majd friss viz hozzáadásával folytatják az eljárást. Ez a berendezés rendkívül költséges, az eljárás hosszú ideig tart, ezen kívül nagyok a mikrobiológiai veszteségek és nagymennyiségű erősen szennyezett viz keletkezik. Ismeretes egy olyan többfokozatú centrifugálási eljárás is, amely a melegvíz-liszt keverék kezelésére szolgál. Ez az eljárás a .Keményítők* című folyóirat 1980. évi 32. számában van a 4. oldalon ismertetve. Ennél az eljárásnál higfolyós liszt-viz keveréket alkalmaznak, jellemzője továbbá az eljárásnak a 0,1 körüli, és liszt/viz arány egymást követő centrifuga-kezelések alkalmazása mind a keveréknél, mind az ülepitéses primer osztályozásnál. Ez az eljárás és az eljárást megvalósitó berendezés eszköz- és energiaigényes és olyan centrifuga szükséges, amelynek a gyorsulása a nehézségi gyorsulás 3000-4000-szerese. Ennek segítségével lehet azután az igen nagy konzisztenciájú liszt-viz keverékből nagy szárazanyag tartalmú szekunder fázist létrehozni, amely megfelelő kohézióval is rendelkezik és amely az ismert sikérmosó berendezésekkel ki is mosható. A találmánnyal célul tűztük ki egy olyan eljárás kidolgozását, ahol a liszt-viz keverék kevesebb viz és energia felhasználásával centrifugáiással egyszerűen szétválasztható úgy, hogy nő a szárazanyagkinyerés és a liszt minősége is egyenletesebbé válik. A találmány feladata tehát az volt, hogy olyan megoldást dolgozzunk ki, amelynek segítségével a liszt és a viz keveréke úgy választható szét, hogy a síkért, a nedves ke-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
