199064. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-(metil-amino)-ciklopropán-1-karbonsav-származékokat tartalmazó, növényi növekedést szabályozó hatású készítmények és eljárás 1-(metil-amino)-ciklopropán-1-karbonsav-származékok előállítására

11 HD 199064 B 12 vat vagy p-toluolszulfonsavat, a Lewis-sava­­kat, mint például a bór-lrifluoridot; a kon­denzálószereket, mint például N,N-diciklohe­­xil-karbodiimid (DCC) vagy a 2-eloxi-N-(el­­oxi-karbonil)-l,2-dihidrokinolin (EEDQ); a savhalogenid képző vegyületeket mint a fosz­­for-pentakloridot, foszfor-tribromidot vagy a tionil-kloridot valamint az anhidridképző sze­reket, mint például a klór-hangyasav-elil­­-észtert vagy a klór-hungyasav-(4-nitro-fe­­nil)-észtert. A h) eljárásnál a reakció hőmérsékletéi széles tartományban változtathatjuk. Általá­ban -20 és 150 °C, előnyösen 0 és 120 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti h) eljárásnál 1 mól (Ij) általános képlelű l-(metil-amino)-ciklo­­propán-l-karbonsav-származékra általában 1- -30 mól, célszerűen 1-10 mól (IV) általános képlelű alkoholt, 1-2 mól aktiválószert vagy katalizátort és 1-2 mól sav megkötőanyagot veszünk. A reakcióelegy feldolgozása és a reakciótermékek elkülönítése ismert módon történik. Egy kedvező mégoldás szerint el­járhatunk úgy is, hogy az (Ij) általános képlelű l-(metil-amino)-ciklopropán-l-kar­­bonsavakat előbb, adott esetben egy savmeg­kötőanyag jelenlétében, sav és aktiválószer­­ból álló reakcióképes komplexszé alakítjuk, majd egy különálló második reakciólépésben az elkülönített komplexet valamely (IV) álta­lános képletű alkohollal reagáltatjuk adott esetben egy savmegkötőszer jelenlétében. Ez esetben is a reacióelegy feldolgozása és a reakciótermékek elkülönítése ismeri mó­don történhet [Patai S., Eu ran to E.: The Chemistry of Carboxylic Acids and Esters, Interscience Publishers, London, 505 (1969)]. A találmány szerinti.h) eljárásnál oldó­szerként szintén valamely közömbös szerves oldószer jöhet számításba. Előnyösen a g) el­járásnál felsorolt oldószereket használjuk. Az i) eljárásnál savniegkötóanyagkénl bármely általában alkalmazott savmegkötószer használható. Előnyösen a g) és a h) eljárás­nál felsorolt szervetlen bázisokat és tercier aininokat alkalmazzuk. Savmegkőlőanyagként szerepelhet a reakciópartnerként használt (VI) általános képletű amin feleslege is. Az i) eljárásnál akliválószerkcnl bár­mely, amidálásnál általában használatos akii­válószer figyelembe jöhet.. Példaként említjük meg a savhalogenid-képzö szereket., mint foszfoi—tribroinidol, foszfor-penlakloridot, foszfor-oxi-kloridot, vagy tionil-kloridot; az mhidrid-képző szereket, mint klór-hangya­­sav-etil-észter; továbbá a kondenzálószere­­%et, mint N,N-diciklohexil-karbodiimid (DCC), 2-etoxi-N-(etoxi-karbonil)-l,2-dihidrokinolin EEDQ) vagy trifenil-foszfin/széntetraklorid Megyét. A találmány szerinti i) eljárásnál a rer ikció hőmérsékletét széles tartományban vál­­oztathatjuk. Általában -20 és 220 °C, elő­nyösen 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az i) eljárásnál 1 mól (Ij) általános kép­lelű l-(ni(;til-amino)-ciklopropán-l-kar bon­savra általában 1-5 mól, előnyösen 1-3 mól (V) általános képletű amint, továbbá 1-2 mól savmugkötőszert és 1-2 mól aktiválószert ve­szünk. A reakcióelegy feldolgozása és a re­­akciótermékek elkülönítése ismert módon tör­ténik. Az (I) általános képletű vegyületeknek növények állal jól tolerált savaddiciós sóinak előállításánál az ulábbi savakat használhat­juk: hidrogén-halogénsavakat, célszerűen só­savat vagy hidrogén-bromidot, előnyösen só­savat, továbbá foszforsavat, salétromsavat, kénsavat egy vagy kétértékű karbonsavat és hidroxi-karbonsavakat, így például ecetsavat, maleinsavat, borostyánkősavai, fumársavat valamint szulfonsavakat igy például p-toluol­szulfonsavat vagy 1,5-naftalin-diszulfonsavat. A találmány szerinti (I) általános képle­tű vegyülelek savaddiciós sóit ismert módon állíthatjuk elő: igy például az (I) általános képletű vegyületeket megfelelő szerves oldó­szerben feloldjuk, majd az oldathoz savat adunk. Savként szerepelhet például sósav. A kapott sót ismert módon különítjük el; igy az elegyet szűrjük, majd a kapott terméket adott esetben közömbös szerves oldószerrel mosva tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyülelek u növények metabolizmusát befo­lyásolják, ezért növényi növekedést szabá­lyozó készítmények hatóanyagaként alkalmaz­hatók. Az eddigi tapasztalatok szerint a növé­nyi növekedést szabályozó szerek többféle hatást fejtenek ki a növényekre. A szerek hatása függ az alkalmazás időpontjától, a nö­vény fejlődési stádiumától, a felhasznált anyag mennyiségétől és a kezelés módjától. A szerektől elvárjuk, hogy azok a növényeket a kívánt módon befolyásolják. A növényi növekedést szabályozó szere­ket alkalmazhatjuk például a növények vege­tativ növekedésének gátlására. A vegetatív növekedés gátlásának többek között a pázsi­toknál van jelentősége, minthogy a növeke­­désgátló szerekkel a fűvágás gyakorisága csökkenthető u diszkertekben, parkokban, sportpályákon, utca szegélyen, repülőtere­ken, gyümölcsösökben. A gyomnövényeknek és faszerű növényeknek a növekedés gátlása igen hasznos az utcaszegélyeken, az olajve­zetékek mellett és általában olyan helyeken, ahol a növények erős növekedése nem kivá­­nutos. Növekedés-szabályozó anyagokat alkal­maznak a gabona szárhosszúságának a mér­séklésére is, minthogy a túl hosszú szár a gabona törését és ezáltal a terméshozam csökkenéséi okozhatja. A növekedés szabá­lyozó készítményeknek a gabonában való al­kalmazása a szalma erősödését is eredmé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents