199053. lajstromszámú szabadalom • Vörös színű szegfű fajta (LONDANELLE)

1 HU 199053 B 2 A növény fajtaneve: LONDANELLE A találmány tárgya vörös szinü szegfúfajta, amely az amerikai típusú vörös szegfűk vál­tozatos fajtái közé tartozik. Az amerikai típusú szegfűk tulajdonsá­gait és jellemzőit WD. Holley és Ralph Baker .Carnation Produktion' cimû, 1963. évben ki­adott könyve ismerteti. Az amerikai típusú szegfűket főként vágott virágok céljára ter­mesztik. Ezek egyvirágú növények. Csészé­jük kismértékben mélyített. A növényük sza­bályosan fejlődik. Az ismert amerikai szegfűknek több olyan tulajdonsága, jellemzője van, amelyek a szegfűk kelendőségét korlátozzák. Ilyen hi­bájuk, hogy a növény tartása nem álló, szára nem elég egyenes és kismértékben szilárd. A virágon levő fogazat nem eléggé határozott. A virágok vörös színe nem eléggé élénk, tü­zes. Vázában aránylag rövid idő után elher­vad, a sziromlevelek lehullanak. Aránylag ké­sőn virágzik. A találmány feladata olyan vörös szinü szegfű létrehozása, amelynek növénye, illetve szára termesztés idején gyakorlatilag függő­leges és egyenes, sziromlevelei határozottan és szembetűnően csipkézettek, színe megkapó élénk vörös és vágott állapotban vázában so­káig eltartható. A találmány a kitűzött feladatot olyan vörös szinű szegfúfajta létrehozása révén oldja meg, amelynek növénye álló tartású és szóra igen egyenes, a vágott virág közepes nagyságú, a sziromlevelek erősen kiemelked­nek és fogazottak, színe élénkvörös, vázában sokáig megmarad, a sziromlevelek aránylag hosszú idő után hullnak le, továbbá főként gombabetegségekkel szemben igen ellenálló. A találmány szerinti vörös szinű szegfűt az általunk nemesített két szülő növény, a 73 R 24 x 73 R 19 növények keresztezésével ál­lítottuk elő. A termesztést 20 cm vastag ré­teget képező, humusszá vált agyag és mész keveréket tartalmazó edényekben végeztük. Az edények talajába június hónapban, gyö­keres dugványként ültettük el a növényeket és a termesztés eredményeként létrejött nö­vényeket a következő év április hónapjának közepén vizsgáltuk. A találmány tehát vörös szinü szegfű­fajta, amely a 73 R 24 x 73 R 19 növények keresztezéséből származik, az amerikai fajta­­tipus csoporthoz tartozik, egy virágú, csészé­je mélyített és amelynek növénye szabályo­san fejlődik, azzal jellemezve, hogy a növé­nye álló tartású és szára igen egyenes, a vágott virág közepes nagyságú, a sziromle­velek erősen kiemelkednek és fogazottak, színe élénkvörös (45 B, 45 C, 45 D és 47 D), vázában sokáig megmarad, a sziromlevelek aránylag hosszú idő után hullnak le és fő­ként gombabetegségekkel szemben igen el­lenálló. A találmány tárgyát képező, reprodukál­ható, a fényképen látható vörös szinű szegfű botanikai, morfológiai, élettani jellemzőit, illetve bélyegeit részletesebben a követke­zőkben ismertetjük. A fényképen az 1. ábra a virágod szárával együtt oldalnézetben, a 2. ábra a bimbót nyílás előtt, a 3. ábra a virágot fölülnézetben, a 4. ábra a csészét oldalnézetben, az 5. ábra a magházat oldalnézetben, és a 6. ábra néhány fedő sziromlevelet szemléltet. A szinineghatározások a Royal Horticul­tural Society (R. H. S.) kertészeti szinatla­­szának felelnek meg. A növény növekedése: A növény tökélete­sen egészséges-, erős és robusztus, a te­­nyészidő alatt egye­nes tartású, levélze­­te kevésbé sűrű, a merev vezérhajtás­nak általában 4-5 mellék hajtása van, amely mellékhajtások függőleges virágzat­ban folytatódnak és maguk a virág­­képződmények a hajtások alsó részé­ben vannak; magassága: Egy 8 hónapos nö­vénynél a közepes magasság 113 cm. Gyökérzet Bojtos, eléggé gyér. Vezérhajtás Megfelel a vágott eredeti dugvány­nak, általában az ötödik csomó magas­ságában van, az első elágazás a nyak kö­zelében van. Termő hajtás szára Teljes virágzáskor a szárak függőlegesek, egy a tizedik csomó­nál vágott szár kö­zepes hossza 69 cm. Szártag A termő hajtás szá­rat egy-egy elágazás illeszkedési helyén szemlélve az első szártagnak azt a szártagot tekintet­tük, amely a pik­kelylevél és a virág alatti első levélpár között van; közepes száma: 20; keresztmetszete: ívelt, csatorna jel­legű; hossza: Általában a negyedik szártag a leghosz­­szabb, átlagos hosz-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents