199043. lajstromszámú szabadalom • Feszültségcsökkenés-védelmi és automatikus visszakapcsoló készülék
7 Hü 199043 B 8 kondenzátor feltöltődik, és az IC3.1 ÉS-NEM kapu alapállapotba billen, az IC4.1 flip-flop mér bebillent állapotéval tárolja a védett áramkör kapcsolójának korábbi (bekapcsolt) állapotát. Nyilvánvaló, ha az említett kapcsoló korábban ki volt kapcsolva, akkor az IC3.1 ÉS-NEM kapu kimenete eredetileg is alacsony szinten volt, igy a dinamikus vezérlés az 1C4.1 flip-flopot az alapállapotból nem billentette át. Az IC4.1 flip-flop bebillent állapota tehát a védett áramkör bekapcsolt állapotában bekövetkezett feszültségkimaradást jelzi. A hálózati feszültség lecsökkenésekor illetve kimaradásakor az IC1.2 flip-flop bebillent és az első időzitő áramkör ti időtartamú időzítése megindult. Az időzítés befejeződése után az IC2.3 ÉS-NEM kapu átbillen és az IC2.4 ÉS-NEM kapun keresztül IC1.2 flip-flop R törlő bemenetét vezérli, ami a rendszert alapállapotba viszi. Visszakapcsolásra, tehát a kimaradás előtti állapot visszaálitásóra csak akkor van lehetőség, ha a ti időtartamon belül a hálózati feszültség helyreáll. A visszakapcsolás a J kapcsoló állásától függően bekövetkezhet a hálózati feszültség ismételt megjelenésétől számított t2 idő eltelte után (a állás) vagy pedig a feszültségkimaradástól számított ti idő elteltével (b állás). Vizsgáljuk meg, hogy a feszültségkimaradés befejeződésekor, azaz a feszültség helyreállításakor milyen események történnek. A második figyelő áramkörrel nem kell külön törődnünk, mert ott az 1C4.1 flip-flop állapota jelenti a 3 csatlakozó kapcson korábban lévő állapotot, és a visszakapcsoláskor csak ez az állapot a mérvadó. A hálózati feszültség ismételt megjelenésekor a TI tranzisztor kisüti a Cl kondenzátort és az IC2.2 kapu kimenetén a jelszint magas értékűvé vélik. Ha az IC4.1 flip-flop bebillent állapotban van (tehát a védett áramkör a feszültségkimaradés előtt üzemelt), akkor az IC3.2 kapu nyit, és az IC4.2 flip-flop D statikus bemenetén alacsony jelszint jelenik meg. Az IC2.2 kapu kimeneti 0-1 átmenete egyidejűleg az IC1.1 flip-flop C dinamikus bemenetét is vezérli, amelynek D statikus bemenetén az első időzítés ideje alatt bebillent állapotú IC1.2 flip-flop ponált kimenetéről magas jelszint van. Ennek hatására az IC1.1 flip-flop bebillen, és a második időzítő áramkör t2 időtartamú időzítése megkezdődik. Ezen időzítés befejezésekor az IC3.4 kapu kimenete az IC 1.1 flip-flopot alapállapotba viszi, ennek hatására annak negált kimenetén 0-1 átmenet keletkezik és ez a J kapcsoló a' állásában vezérli az IC4.2 flip-flop C dinamikus bemenetét, aminek hatására IC3.2 kapu alacsony állapota belródik, és ezzel az RE jelfogó a vázolt kapcsoláson át egy adott időtartamra meghúz. A J kapcsoló b" állásában ezzel szemben a második időzítő áramkör működése hatástalan, hiszen annak vezérlési útja a J kapcsolónál megszakad, ezzel szemben az első időzitő áramkör időzítésének befejeződése után az alapállapotba visszatérő IC1.2 flip-flop negált kimenete vezérli az IC4.2 flip-flop dinamikus bemenetét, ami hasonlóképpen billenti az IC4.2 flip-flopot és ezzel szemben működteti az RE jelfogót. A visszakapcsolás viszonyait a 2. ábra diagramjain is szemléltettük. A diagram legfelső sora az Uh hálózati feszültség értékét, a TK jelű sorai a kapcsolt áramkör működési állapotát, az FV jelű sorai pedig az RE jelfogó meghúzott állapotát szemléltetik. A 2. ábrán az a) és b) szakaszokban az Uh hálózati feszültség tuo idejű Kimaradásai rövidebbek az első ti időnél, míg a harmadik <•) szakasznál annál tovább tartanak. A j = a esetben a visszakapcsolás az a) és b) szakaszban rendben bekövetkezik, de nyilak mutatják, hogy a visszakapcsolás mindig a hálózati feszültség ismételt megjelenését követő 12 késleltetéssel következik be. Az FV sor a kb. 0,2 sec hosszúságú indító impulzust, a TK sor pedig a bekapcsolt t állapotot jelzi. A j = b esetben a visszakapcsolás időpontja a feszültségkimaradás kezdetétől számított ti idővel következik be tekintet nélkül arra, hogy a feszültség mennyivel korábban állt helyre. A c) szakaszban látható, hogy visszakapcsolás nem történt, mivel a feszültségkimaradás hosszabb ideig tartott, mint az erre megengedett legnagyobb ti idő. Ha egy villamos rendszerhez több olyan fogyasztó tartozik, amelyek részére külön-külön védelmet kell biztosítani, akkor erre a célra a találmány szerinti készülék használatát úgy kell biztosítani, hogy a visszakapcsolási idők lépcsőzetesen különbözzenek. Feszültségkimaradás után a rendszert a terhelés lépcsőzetesen éri, így véletlenszerű túlterhelés nem következhet be. A 3. ábrán a találmány szerinti készülék mágneskapcsoló működtető áramkörben való alkalmazása látható. A FVAV készüléken feltüntetett csatlakozások számai az 1. ábrán vázolt CS csatlakozó mező csatlakozó kapcsait jelölik. A 220 V-os hálózathoz olyan soros áramkör csatlakozik, amely B biztosítóból, TK tiltó kapcsolóból, RET reteszelő érintkezőkből, BG .BE* nyomógombból, KG .KI* nyomógombból, TV túlterhelés védelméből és MK mágneskapcsolóból áll. Az RE jelfogó záróérintkezője az 5 és 6 csatlakozó kapcsok révén a BG .BE* nyomógombbal párhuzamosan kapcsolódik, és visszakapcsoláskor annak szerepét látja el. Könnyen belátható, hogy a 3 csatlakozó kapocs az MK mágneskapcsoló .meleg* pontjához kapcsolva a leirt működést biztosítja. A találmány szerinti készülék nemcsak váltakozófeszültségű, hanem egyenfeszültségű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
