199034. lajstromszámú szabadalom • Tekercselő és szalagmeghajtó szerkezet
5 HU 199034 B 6 az 1 vagy 2 csévetányéron történő beékelődése révén a korábbi csapágyazásából kiemelkedik. Ekkor az illető 3 vagy 4 fékemeltyű a készülék vázával összekötött 8 forgáspontra felfekszik. Ezen elrendezés által a fékgeometria, és ezzel együtt a fékhatás megváltozik. Mindegyik 3 • és 4 fékemeltyű 9 fékpofával van ellátva, amely a mindenkor fékezendő 1 vagy 2 csévetányérnak nyomódik. A 10 fékkar lineáris útja három szakaszból áll, ahol is a középső szakasz a főfék tulajdonképpeni munkatartománya. Ebben a középső tartományban a 10 fékkar az említett első 15 fogaskeréken keresztül a befűző motorral van kapcsolatban. A 10 fékkar mozgásának két szélső szakasza túllendülő tartomány, amelyekben nem kell munkát végezni. Ezekben a szakaszokban a 10 fékkar mozgatása a második 16 fogaskeréken keresztül jön létre, amely az első 15 fogaskerékkel 17 csúszó tengelykapcsolón kersztül van összekötve. A 16 fogaskerék a 10 fékkar második 12 fogaslécével kapcsolódik, amely az első 11 fogasléc középső munkatartományán túlmenően mindkét irányban az első 11 fogaslécen túlnyúló résszel rendelkezik. A motor forgási irányától függően, a 10 fékkar az egyik véghelyzetéból a második 16 fogaskerék által addig lesz mozgatva, amig az első 11 fogasléc az első 15 fogaskerékkel kapcsolódik, ekkor ez utóbbi a 10 fékkarra a szükséges erőt átviszi, és a második véghelyzetének közelébe továbbítja» Ekkor a 3 és 4 fékemeltyűk működtetett állapotban vannak. Ennek a második véghelyzetnek az elérését megelőzően azonban az első 15 fogaskerék ismét szétkapcsolódik, és a második 16 fogaskerék, amely a második 12 fogasléccel állandó kapcsolatban marad, a 10 fékkart a 17 csúszó tengelykapcsoló által meghatározott erővel a véghelyzetbe továbbítja. A bef ázó motor tehát számottevő súrlódási veszteség nélkül tud tovább forogni, és további vezérlési feladatot ellátni. A 17 csúszó tengelykapcsoló súrlódása megakadályozza, hogy a 10 fékkar a motor leállása esetén visszacsússzon. A befűző motor forgási irányának megváltozása esetén a fent ismertetett művelet ellenkező irányban ismét lejátszódik, amikor is a motor pozitív forgási iránya (befűzés) a 3 és 4 fekemeltyűket oldja, míg negatív forgási irány esetén azokat ismét zárja. A fékek hatásosabb működése azon alapszik, hogy az az erő, amellyel a 9 fékpofák az 1 és 2 csévetányéroknak nyomódnak, az 5 rugó révén jön létre, amely a mindenkori 3 vagy 4 fékemeltyű 7 forgáspontja mellett támad, és ezáltal forgatónyomatékot hoz létre. A 2. ábra a fékberendezés erőviszonyait szemlélteti. A 2a. ábrán láthatóan, a 2 csévetányér forgási irányából adódóan a 9 fékpofa olyan nyomóerővel nyomódik a 2 csévetányérnak, amely az 5 rugó 7 forgásponttól A1 távolságban történő támadásából származik. A 2b. ábra szerinti ellentétes forgásirányban a 4 fékemeltyű a 9 fékpofájával a 2 csévetányérba beékelődik. Ekkor a 4 fékemeltyű a 2 csévetányér tói meghajtva addig fordul el, amíg az a 7 forgáspontban levő csapágyazásából kiemelkedik, és a 8 forgáspontnak ütközik. A 2 csévetányérra eközben egy akkora fékezőerő hat, amelyet az 5 rugó a 8 forgásponttól A2 távolságra hoz létre, amely jelentősen nagyobb, mint az A1 távolságban létrehozott erő, és amelyet a 2 csévetányér ellentétes irányú forgása hozott létre. A fékgeometria tehát megváltozik. Mivel azonban az 5 rugó a 3 vagy 4 fékemeltyűre egyenletesen hat, a felcsévélő és lecsévélő csévetányérra ható erők közötti viszony mindkét forgásirány esetén állandó. 5 10 15 20 25 30 35 40 5
