199032. lajstromszámú szabadalom • Készülék tárolt adatok visszajátszására

0 HU 199032 B 6 a TR szabályozó erősítő in ver táló bemeneté­vel van összekötve, melynek kimenetéről a TE nyomvonal hibajel levehető. Az F dióda anódja egy U2 vezérelhető átkapcsoló első bemenetével, és egy R2 ellenálláson keresztül a TR szabályozó erősítő nem-invertáló beme­netével van összekötve, melynek kimenete egy R3 ellenálláson keresztül az invertáló bemenetére van visszacsatolva. Az U1 és U2 vezérelhető átkapcsoló egymással összekötött második bemenetéin egy UR referencia fe­szültségforrás váltófeszültsége található, mint referenciaérték. Az U1 vezérelhető átkapcsoló kimenete egy VI erősítő bemenetével van öszszekötve, melynek kimenete egy TP1 aluláteresztő szülő bemenetével van összekapcsolva. Az U2 vezérelhető átkapcsoló kimenete egy V2 erősítő bemenetével van összekötve, melynek kimenete egy TP2 aluláteresztő szűrő bemenetével van összekapcsolva. A TP1 aluláteresztó szűrő kimenete egy G1 egyenirányító bemenetével van összekapcsolva, melynek kimenete egy K összehasonlító invertáló bemenetével van összekötve. A TP2 aluláteresztó szűrő kimenete egy G2 egyenirányító bemenetével van összekapcsolva, melynek kimenete a K összehasonlitó nem-invertáló bemenetével van összekötve. A K öszszehasonlitó kimenete egy MP vezérlő egység El bemenetével van összekapcsolva, melynek első A1 kimenete egy DA1 digitál-analóg átalakító bemenetével, második A2 kimenete egy DA2 digitál-analóg átalakító bemenetével, s melynek harmadik A3 kimenete az U1 és U2 vezérelhető átkapcsoló vezérelő bemenetével van összekötve. A CD-lejátszó működése közben az MP vezérlőegység által előre megadható idő­közönként, mely vezérlőegység számára egy mikroprocesszor különösen ' jól megfelel, az U1 és U2 vezérelhető átkapcsoló az UR refe­rencia feszültség forrásra kapcsolódik úgy, hogy a K összehasonlitó mindkét bemenetén ugyanaz a feszültség található. A két jelűt közötti offszetfeszültség miatt azonban, mely két jelútbán a VI és V2 erősítő, a TP1 és TP2 aluláteresztó szűrő, a G1 és G2 egyen­irányító éppúgy bennetalálható, mint maga a K összehasonlitó, azt mutatja a K összeha­sonlitó, hogy a bemenetéin levő feszültségek különböznek; jóllehet, azok egyenlő nagysá­gúak, így az MP vezérlőegység a digitális értéket az A2 kimenetén mindaddig változtat­ja, amíg a K összehasonlitó a kimenetén a bemeneti feszültségeinek egyenlőségét nem mutatja. Az MP vezérlőegység A2 kimenetén levő digitális értéket a DA2 digitál-analóg átalakító analóg offszet kompenzációs feszült­séggé alakítja át, mely a VI és V2 erősítő, valamint a K összehasonlitó uffszelfeszültsé­­gét kompenzálja. Az idő hátralévő részében az U1 és U2 vezérelhető átkapcsoló a másik állásban van, és igy az E és F fotodiódák és VI és V2 erősítőkön, a TP1 és TP2 aluláteresztő szűrő­kön, a G1 és G2 egyenirányítókon keresztül a K összehasonlitóval vannak összekapcsolva. Az E és F fotodiódák kimeneti feszültségeiből a TP1 és TP2 aluláteresztó szűrő az ala­csonyfrekvenciás komponenseket kiválasztja, melyeket azután, mint csúcs-, effektiv- vagy közép-értékeket, a K összehasonlitó bemene­téihez vezetünk, mivel a G1 és G2 egyenirá­nyító mint csúcsérték, középérték vagy ef­­fektivérlék-képzó működik. Ha az E és F fo­todiódák ideálisak és tökéletesen azonosak, a K összehasonlitó azt mutatja az MP vezérlő­­egység számára, hogy a bemeneti feszültsé­gei azonosak. Ha azonban az E és F fotodiódák eseté­ben valós alkatrészekről van szó, akkor a K összehasonlitó bemenetéin levő feszültségek különbözőek. Ha az MP vezérlőegység nem volna hatásos, a TR szabályozó erősítő kisza­bályozná ezt a különbséget; azonban ebben az esetben a munkapontja az optimális kö­zéphelyzetből, azaz a mindkét irányban szim­metrikus szabályozási tartományt biztosító helyzetből eltolódna. Mivel azonban a K ösz­szehasonlitó az MP vezérlőegységnek azt mu­tatja, hogy a bemeneti feszültségei különbö­zőek, az MP vezérlőegység mindaddig változ­tatja a digitális értéket az A1 kimenetén, mely azután a DA1 digitál-analóg átalakító segítségével, mint analóg offszet kompenzá­ciós feszültség, a TR szabályozó erösitö nem­­-invertáló bemenetére kerül, amíg a K össze­hasonlító bemeneti feszültségei egyenlő na­gyok nem lesznek. Ekkor a TR szabályozó erősítő munkapontja ismét az optimális kö­­zéphelyzetbe kerül. A gyártás során kézi beállításra éppúgy nincs szükség, mint a hőmérséklet-ingadozá­sok vagy az alkatrészek öregedése miatti új­­rahangolásra, mivel az üzem sorén folyamato­san automatikus újrahangolás történik. A második kiviteli példánál, amelyet a 4. ábra mutat, az E és F fotodiódák egymással összekötött katódjai ugyancsak egy +UB fe­szültségen vannak. Az E fotodióda anódja egy U1 vezérelhető átkapcsoló első bemene­tével, és az RÍ ellenálláson keresztül a TR szabályozó erősítő invertáló bemenetével van összekötve, melynek kimenetéről a TE nyom­vonal hibajel levehető. Az F fotodióda anódja egy U2 vezérelhető átkapcsoló első bemene­tével, és egy R2 ellenálláson keresztül a TR szabályozó erősítő nem-invertáló bemenetével um összekötve, melynek kimenete a saját in­vertáló bemenetére van visszacsatolva. Az U1 és U2 vezérelhető átkapcsolok második beme­netéi, melyek egymással össze vannak kötve, egv váltakozó feszültségű UR referencia fe­szültségforrásra vannak kapcsolva. Az U1 vezérelhető átkapcsoló kimenete egy V kü­­lönbségerösító invertáló bemenetével van összekapcsolva, melynek kimenete egy TP nlu[áteresztő szűrő bemenetével van össze­kötve. Az U2 vezérelhető átkapcsoló kimenete a V különbségerósitó neni-invevtáló bemene-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 (í5

Next

/
Thumbnails
Contents