199025. lajstromszámú szabadalom • Lézeres szenzitométer
1 HU 199025 B 2 A találmány tárgya lézeres szenzitométer, elsősorban lézeres adat- és jelrögzitö berendezésekben alkalmazható fotófilmek és fotópapírok fejlesztéséhez, minősítéséhez és gyártás közbeni minőségellenőrzéséhez. Az utóbbi időben a lézeres adat- és jel— rögzítési módszerek és eszközök igen nagy szerepet kapnak a nyomdaipari fényszedés, a faximile berendezések, mikrofilmes számitógép kimeneti egységek, rajzgépek és más hasonló rendszerek területén. Az ilyen célú eszközökben az információt lézersugár segítségével fényérzékeny anyagra, leginkább filmre vagy fotópapírra rögzítik oly módon, hogy forgó poligontükrös sugáreltéritövel előállított és lencsével fókuszált pásztázó lézersugárral a képfelületet képpontonként sorban megvilágítják, miközben a lézersugár intenzitását úgy modulálják, hogy az egyes képpontokat megvilágító fény intenzitása a felírandó információnak feleljen meg, s eközben a fényérzékeny anyagot is a lézersugár pásztázási irányára merőlegesen mozgatják, miáltal az információ lézeres felírása soronként történik ahhoz hasonló elrendezésben, ahogy pl. a televíziós képcsövekben zajlik le. Ilyen rendszerekben kezdetben hagyományos fotófilmeket és papírokat használtak, de a képek gyakran rossz minőségűek voltak, annak ellenére, hogy az egyes képpontok a megfelelő mértékű feketedéshez elméletileg szükséges fény-expozíciót kaptak. A részletesebb vizsgálatok során kiderült a probléma oka is, nevezetesen az, hogy a lézeres jelrögzítő berendezéseknél a pásztázó lézersugár sebességéből az egyes képpontokra adódó mintegy 10-10 sec közötti, tehát igen rövid expozíciós idők esetén a korábban általános érvényűnek feltételezett ún. .viszonossági törvény' már nem érvényes. Ezen viszonossági törvény szerint a feketedés mértéke kizárólag az egységnyi felületre jutó expozíciós fénymennyiségtől függ, vagyis pl. ha az expozíciós időt felére csökkentjük, a fényintenzitást pedig ugyanakkor megduplázzuk, akkor az expozíció mértéke és ezzel a feketedés mértéke is azonos marad. A hagyományos filmek és fotópapírok legfontosabb fotográfiai jellemzőit ezért a felbontóképesség (szemcsefinomság) és az ún. érzékenység adja meg. Ez utóbbi a .denzitás-expozíció' görbe meredeksége, ahol is a denzitás megjelölés a feketedés mértékével fordítottanarányos transzmissziós vagy - fotópapír esetén - reflexiós együttható logaritmusát jelenti. A lézeres jelrögzitö berendezéseknél felmerülő, fentebb említett probléma oka tehát az, hogy az igen rövid idejű expozícióknál és ráadásul koherens, monokromatikus megvilágítás mellett ezen denzitás-expozíció függvénygörbe meredeksége, sőt alakja is lényegesen megváltozhat, mégpedig a különféle film és fotópapír típusoknál igen eltérő módon s ezen megváltozás jellegének elméleti előrejelzésére nincs megbízható módszer. A kifejezetten lézeres adatrögzítésre szolgáló filmek és fotópapírok kifejlesztésénél és minőségellenőrzésénél ezért újfajta rövid expozíciós idejű lézeres szenzitometriai vizsgálatokra van szükség, amelynek során meg kell határozni a megváltozott denzitás-expozíció jelleggörbe jellemző adatait, valamint a felbontóképességre leginkább jellemző ún. .kontrasztátviteli függvényt'. Ez utóbbi lényegében nem más, mint a különböző térfrekvenciájú négyszöghullámú megvilágításra adott denzitás vélaszfűggvény, melynek jellegét rövid expozíciósidóknél alapvetően befolyásolja a fotóanyag belsejében fellépő fényszóródás. E fényszóródás elsősorban az ezüsthalogenid kristályok méretétől, a fényérzékeny réteg vastagságától, a rétegnek a spektrális érzókenyítés során alkalmazott színezésétől, a fényudvarmentesítés mértékétől és egyéb tényezőktől függ. Filmek és fotópapírok minőségellenőrzésére több ismert megoldás is van. A HU 171 896 lajstromszámú (magyar) szabadalmi leírás pl. olyan megoldást ismertet, amelynél a fényérzékenység emulzió vastagságát és sérülésmentességét expozíciót még nem okozó erősségű letapogató fénysugár segítségével vizsgálják. Ez a mólszer azonban nem veszi figyelembe a rövid expozíciós idők miatti érzékenységváltozás hatását, A felsorolt okok miatt lézerfilmek és fotópapírok minőségvizsgálatát a jelenlegi gyakorlatban főleg oly módon végzik, hogy a fotóanyagokat lézeres fónyszedőgépen vagy nyomtatón próbálják ki úgy, hogy arra különféle ún. tesztábrákat exponálnak. Jellegzetes tesztábra típusok pl. a különféle szürkeségi szintű és sűrűségű csíkozás, a sakktábla és pepita mintázatok, stb. Exponálás és előhívás után megmérik az egyes foltok denzitását, ill. feketedésének mértékét, továbbá szemrevételezéssel vagy igen kis felületelemek feketedésének mérésére alkalmas úu. mikrodenzitométerrel minősítik az ábrák széleinek élességét, ill. elmosódottságát. Filmvizsgálatra is alkalmas lézeres nyomtató berendezés leírása található a GB 2 190 210 lajtromszámú (angol) szabadalmi leírásban. Az exponált film ill. fotóanyag feketedésének képpontonkénti ill. hisztogramos kiértékelésére alkalmas készülékek leírása található meg a HU 190 517 lajstromszámú (nagyar), valamint a GB 2 158 168 lastromszámú (brit) szabadalmi leírásban. Fentebbi vizsgálati módszer azonban több hátránnyal jár. Az egyik jelentős hátrány az, hogy egy lézeres fényszedó vagy nyomtatógép beszerzése ilyen célra igen költséges beruházás, melynek kapacitását általában nem lehet ésszerűen kihasználni. Egy további hátránya ezen ismert megoldásnak az, hogy a fényszedőgépek és nyomtatók széles filmtekeccsel vagy papírokkal dolgoznak igen nagy továbbítási sebesség mellett, 3 ezért egy-egy tesztvizsgálat jelentős 5 10 15 20 25 no 35 •10 •15 50 55 60 65 3
