199005. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kondenzvíz hőtartalmának hasznosítására, vmint folyadékszintszabályozó szerkezet zárt kondenztartályokhoz
1 HU 199005 B 2 tűk. Ebben az esetben a 43 porlasztófejjel a 3 gőztérbe porlasztód víz nyílásával lefelé fordított, kívülről távközzel a 4 felhajtó-áramlásrendező tag 12 felső harangjára illeszkedő 50 terelőharang jelenléte miatt nem találkozhat a 9 hőcserélővel. Rés van természetesen az 50 terelőharang külső és az 1 tartály belső felülete között is. Az 50 terelőharang felső részében 50a nyílások vannak, ezeken át a y folyadékfelszínről a gőz a 3 gőztérbe hatolhat (1. az o nyilakat). A betáplált póttápvíz a p nyílnak megfelelően a tartály belső fala és az 50 tereiőharang külső felülete között áramlik lefelé és a 2 folyadéktérben keveredik az ott levő forró kondezvizekkel. Az elfolyás-szabályozó 45 szelep - amely a (nem ábrázolt) gáztalanítós táptartályba vezető 46 vezetékbe van beépítve - 52 elektromos vezeték útján az 5 folyadékszint-szabályozó szerkezettel áll működési kapcsolatban. A 12. ábra szerinti berendezés üzeme során az előgáztalanításhoz szükséges megfelelő előmelegítés az 1 tartály y folyadékszintű folyadéktükréről kigőzölögletéssel nyerhető gőzből (o nyilak) történhet. Ha a többlethő mindig biztonsággal rendelkezésre áll, frissgőz bevezetésére nincs is szükség, ha azonban ez kétséges, célszerű a folyadéktükör feletti porlasztási tér — vagyis a 3 gőztér — gőzellátásához frissgőzbetáplálást is igénybe venni, amihez a 7 gőznyomáscsökkentőt tartalmazó 6 gőzvezeték van előirányozva. Ha a találmány szerinti berendezés 10—12. ábrák szerinti kiviteli alakjainak bármelyike 1 tartályába vizet (póttápvizet) vezetünk, azt — az előgáztalanítás céljából — célszerű lenne előmelegíteni. Ha viszont előmelegítést alkalmazunk, növekszik a tartályban tárolt víz hőtartalma, ami nem mindig lehet cél. Ha a tartályban túl sok többletentalpiával rendelkezünk, célszerű lenne azt csökkenteni, és a bevezetett póttápvizet — külső előmelegítés nélkül - kizárólag a tartály hőtartalmával előmelegíteni, illetve a tartály hőtartalmát így csökkenteni. A friss póttápvíz bevezetésekor mindenképpen célszerű azokat a feltételeket biztosítani, amelyek mellett a tartályba bevezetett póttápvíz az oldott C>2, CO2 tartalmát a lehető leggyorsabban, nevezetesen még a tartályban levő kondenzvízzel való összekeveredése előtt leadhatja, miáltal a póttápvíz elvezethetővé válik. Annak figyelembe vételével, hogy a visszatérő kondenzeknek milyen magas a hőmérséklete, rendelkeznek-e még hasznosítható entalpiával, és hogy milyen célra hasznosíthatók, választható meg a 10-12. ábrák szerinti lehetőségek közül a legkedvezőbb. Friss primergőz-bevezetés kizárólag csak azért szükséges, hogy az optimális előgáztalanítás minden körülmények között biztosítva legyen. Ezáltal egyrészt a találmány szerinti berendezés gazdaságosan üzemeltethető, és a gáztalanítós táptartály is tehermentesíthető. A találmány szerinti berendezésben tárolt kondenz hőtartalma alapvetően kétféle módon hasznosítható optimálisan: nevezetesen friss hideg póttápvíz előmelegítésére (például 10. ábra), vagy külső fogyasztóba juttatására, pl. használati melegvíz készítéséhez, vagy fűtéshez. Az enlalpia-többlel például kétlépcsős folyadékhőhasznosítással; kigőzölögtetéssel; valamint e módszerek kombinálásával használható fel, illetve nyerhető ki. A zárt kondenztartályokban kialakuló áramlások zavartalanságának biztosítása lényeges követelmény. Ennek érdekében a kondenzeket lehetőleg lökésmentesen, folyamatosan kell bevezetni a tartályba, és gondoskoni kell a vízszinttartásról, valamint a felesleges kondenzátumok lehetőség szerint egyenletes eltávolításáról. A tartály töltésénél alkalmazott szabályozást hozzáfolyásszabályozásnak, az ürítésnél alkalmazott szabályozást pedig elfolyás-szabályozásnak nevezik. A találmány szerinti berendezés üzemeltetése ennél hatékonyabb, minél nagyobb mértékben függetlenítve van külső zavaró tényezőktől. A kondenzgyűjtés központi helyére — a berendezésbe — több hőközpontból szabálytalan időközökben, változó nyomással és változó hőmérsékletekkel sokszor lökésszerű, ellenőrizhetetlen módon érkeznek a kondenzek, ami zavarhatja a berendezés üzemét. A kondenzátum szállítására alkalmazható legkisebb szivattyúk szállítóképessége is a szükségesnek általában a többszöröse, és ez a tény az egységnyi idő alatt lökésszerűen szállított nagyobb mennyiségek miatt problémát okozhat. E- zért a találmány szerinti berendezésnek a tartályban kialakuló folyadékszint függvényében történő hozzáfolyás- és elfolyás-szabályozás sok esetben az 1. ábra szerinti szivattyús szabályozás helyett célszerűbben oldható meg a 13. ábrán látható vízszintszabályozó szerkezet segítségével. Ennek a szerkezeinek a működése munkagöz és gőzpárna alkalmazásán, valamint a térfogatkiszorítás elvén alapul, és a szerkezet segítségével magas kondenz-hőmérsékletek mellett is kavitációmentesen üzemelő folyadékátemelő edényekből kialakított, ún. kapcsolt elfolyás-hozzáfolyásszintszabályozó rendszer révén kedvezően lehet üzemet stabilizálni. A 13. ábra szerinti vízszintszabályozó szerkezet segítségével közel folyamatos elfolyás és hozzáfolyás valósítható meg, és nagyértékű szivattyúk, illetve szerelvények alkalmazása válik szükségtelenné. A 13. ábrán látható 1 tartály alapvetően azonos a 2. ábra szerinti kiviteli példával: a 3 gőztere alatt levő 2 vízterében 4 felhajtó-áramlásrendező tag helyezkedik el, amelyet 12 felső harang, 10 alsó harang és ezeket összekötő 11 felhajtócső alkot. A 10 alsó harangot 21 árnyékolóharang veszi körül, a 12 felső harangban 9 hőcserélő van. A kondenzek bevezetésére a 10 alsó harangba torkolló 17 vezeték szolgál. A vízszintszabályozó szerkezet alapvetően fontos részei a gőzpárnás folyadákátemelő 61, 62 tartályok. A 62 tartályba tokollik az 59 munkagőz-vezeték, a 16 tartályba pedig az erről leágaztatott 60 munkagőz-vezeték torkollik, mégpedig e tartályok 62a, 61a gőzterébe. A betorkollás előtt a 60 munkagőz-vezetékbe 63 szelep, az 590 munkagőz-vezetékbe pedig a 76 szelep van beépítve, amelyek célszerűen mágnesszelepek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9