199005. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kondenzvíz hőtartalmának hasznosítására, vmint folyadékszintszabályozó szerkezet zárt kondenztartályokhoz

1 HU 199005 B 2 Megjegyezzük, hogy az 1. ábrán mind a továb­bi ábrákon a közegek áramlásirányát a vezeté­kekre rajzolt nyilakkal érzékeltettük. A 2. ábrán feltüntetett kiviteli példa — kissé egyszerűsítve, bizonyos szerkezeti elemek, példá­ul a vízszintszabályozó elhagyásával — lényegé­ben megegyezik az 1. ábra szerintivel, ezért a már ismertetett szerkezeti elemeket a már alkal­mazott hivatkozási számokkal jelöltük. Az 1. áb­ra szerinti berendezéshez képest az alsó, felfelé nyitott 21 árnyékolóharang alkalmazása jelent eltérést, amely a 10 alsó harangot veszi körül. A 21 árnyékolóharang és az 1 tartály fala közötti gyűrű alakú, körbenfutó rést 13a, míg az árnyé­kolóharang és az alsó harang közötti, ugyancsak gyűrű alakú rést 13b hivatkozási számmal jelöl­tük. Az ei, e2 értékek állandók, vagyis a hengeres 21 árnyékolóharang az 1 tartállyal, a 10 és 12 ha­rangokkal, valamint a 11 felhajtócsövei koncent­rikusan helyezkedik el. A 13a, 13b rések azonos szélességűek lehetnek, mint az 1. ábra szerinti — és a 12 felső harang körüli — 13 rések, követke­zésképpen a 10 alsó harang kisebb átmérőjű le­het, mint a 12 felső harang, és annál alacso­nyabbra is kiképezhető. A 21 árnyékolóharang felső pereme a 10 alsó harang teteje (fedele) fe­lett g távközzel húzódik. Itt jegyezzük meg, hogy bár a 2. ábrán, valamint a többi ábrákon a 10 alsó harang felső falát (tetejét), amelyből all felhaj­tócső kitorkollik, illetve a 12 felső harang alsó fa­lát (fenekét), ahova all felhajtócső betorkollik, vízszintes lemezekként ábrázoltuk, de magától értetődő, hogy e falak tetszőleges alakúak, pél­dául ívesek (domborúak, illetve homorúak) is le­hetnek. Amikor tehát arról beszélünk, hogy a 21 árnyékolóharang a 10 alsó harang "tetején" túl­nyúlik, ezen azt a helyet értjük, ahonnal all fel­­hajtócső a 10 alsó harang fedeléből kitorkollik. A 21 árnyékolóharang alkalmazásával teljes biztonsággal elérhető, hogy a 16 vezetéken át végrehajtott kondenzvízelvétel esetén csak a 2 folyadéktér "hideg zónájából" távozzék víz (f nyi­lak), hiszen a 10 alsó harang belső terét a 21 ár­­nyékoióharang alulról is lezárja, és meggátolja a hideg és bevezetett melegvíz keverédését a 10 al­só harang alatti tartálytérben. A lehűlt víz egy része az fj nyilak szerint a 10 alsó harangba á­­ramlik a betáplált forró kondenzvízzel kevere­dik. A 3. ábra szerinti kiviteli példa a 2. ábra sze­rintitől abban tér el, hogy a 12 felső harangban kirétegződött maximális hőmérsékletű víz hőtar­talmának a hasznosításához külső 22 hőcserélő van előirányozva. A 12 felső harangból kitorkol­ló 22a vezeték - amely cirkulációs 23 szivattyút tartalmaz — a 22 hőcserélőnek abba a terébe torkollik, amelyből a kilépő 22b vezeték az 1 tar­tály 2 folyadékterébe a 10 alsó harang és a 12 fel­ső harang között van bevezetve. A hőcserélő má­sik oldalán a fűlendő közeg — általában víz — bevezetésére a 24a vezeték, a felmelegített hasz­nálati melevíz elvezetésére a 24b vezeték szolgál. A 4. ábra szerinti berendezés a 2. ábra szerin­titől abban tér el, hogy az 1 tartály 3 gőzterében is el van helyezve egy hőhasznosító 25 hőcserlő, amelynek bemenő vezetékét 25a, kimenő vezeté­két pedig 25b hivatkozási számmal jelöltük. A- mint ugyanis az 1. ábrával kapcsolatban erre már utaltunk, a kondenzvízbetápláló 17 vezetékbe torkolló kondenzgyűjtő 18, 19 és 20 vezetékeken át érkező kondenzvizek paraméterei általában változóak, így a 3 gőztér sarjúgőzzel telik meg, mert a 100 °C-t meghaladó kondenzek kigőzö­lögnek. így a 4. ábra szerinti berendezéssel nem­csak a 9 hőcserélő, hanem a 25 hőcserélő is szol­gáltat a kondenzhővel felfűtött használati meleg­vizet. Az 5. ábra szerinti berendezés is alkalmas mind a kondenzvíz-belápláló 17 vezetéken át ér­kező kondenzek és a 3 gőztérben összegyűlt sar­­júgőz hasznosítására; ehhez itt külső 22, 26 hő­cserélők kerültek alkalmazásra. A 22 hőcserélő a 3. ábra szerinti módon van az 1 tartályhoz csatla­koztatva, míg a 26 hőcserélő egyik terébe a 3 gőztérből kilépő 27 sarjúgőz-vezeték torkollik, az innen kivezetett, 29 kondenzvízgyűjtő edényt tartalmazó 28 vezeték pedig a kondenzbetápláló 17 vezetékbe torkollik, mégpedig ennek a kon­denzgyűjtő 18 — 20 vezetékek belépési helye és a I tartály közötti szakaszán. A 28 vezetékbe a 217 vezetékből való leágazási helye és a 29 kondenz­gyűjtő edény közötti szakaszban 28a visszacsapó­szelep van beépítve. A 26 hőcserélő másik terébe a 22 hőcserélő kimenő 24b vezetéke torkollik és onnan a 30 vezeték lép ki. A berendezés ebben az esetben is úgy működik, hogy a 100 °C feletti hőmérsékletű kondenzek a 10 alsó harang alól a II felhajtócsőben (emelőcsőben) a 12 felső ha­rang belsejébe áramlanak, ahonnan a cirkulációs 23 szivattyú továbbítja azokat a 22 hőcserélőbe, ahonnan a lehűlt víz az 1 tartály 2 folyadékterébe kerül vissza. A 22 hőcserélőben felmelegedett víz a 26 hőcserélőbe áramlik át, ahola 3 gőztér­ből kilépő gőz tovább melegíti, és végül a haszná­lati melegvíz a 30 vezetéken át távozik a (nem ábrázolt) fogyasztóhoz. A lehűlt gőz a 26 hőcse­rélőben kondenzálódik, és a 29 kondenzvízgyűjtő (kondenz-leválasztó) edényen, valamint a 17 ve­zetéken át visszakerül az 1 tartályba. Megjegyezzük, hogy a 2 — 5. ábrák szerinti megoldások egymással többféleképpen kombi­­nálhatók: például a felső haranghoz külső, a gőz­térben belső hőcserélő tartozhat, vagy fordítva stb. Amennyiben a 16 vezetéken át kibocsátott kondenzvíz hőmérsékletének az általában szoká­sos 70 — 90 °C alatt kell lennie, a 6. ábra szerinti berendezés kerülhet alkalmazásra, amely a 4. áb­ra szerintitől abban tér el, hogy az 1 tartály alsó részében egy 33 hűtőtér van kialakítva, amelyet az 1 tartály 2 folyadékterének többi részétől a 31 nyitott elválasztólemez különít el, amely centrá­lis 32 nyílást tartalmaz. A 33 hűtőtérben 34 hűtő­hőcserélő van beépítve, amelynek a hűtőközeget továbbító bemenő vezetékét 34a, a felmelegedett hűtőközget eltávolító kimenő vezetékét pedig 34b hivatkozási számmal jelöltük. A 31 nyitott elválasztólemez meggátolja az e­­gyes tartályrekeszek közötti, egymástól eltérő hőmérsékletű folyadéktömegek ún. szabadúram-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents