198979. lajstromszámú szabadalom • Önbefeszitő hidraulikus kőzethorony

1 HU 198979 B 2 A találmány tárgya önbefesztftö hidraulikus kőzethorgony, amelynél a horgonyfejen kikép­zett feszítőszerkezet a horgonyfej és a kőzetfal között aktív kapcsolatot hoz létre. Ismeretesek a kőzethorgonyok olyan fajtái, melyek előre meghatározott csőszerű hengerelt profillal rendelkeznek és amelyek hidraulikus energiáival a hengerelt profilénál nagyobb mére­tű körprofilú csőszerű alakzattá feszíthetők ki. Az ilyen típusú kőzethorgonyok bányászati al­kalmazása úgy történik, hogy pl. a vágatban a hengerelt profilú horgonyoknak megfelelő átmé­rőjű és hosszúságú lyukakat fúrnak, majd behe­lyezik a kőzethorgonyt, mely a furatban lazán il­leszkedik és ezután megtörténik a kőzethorgony szétfeszítése hidraulikus tápszivattyú segítségé­vel. Ilyen megoldást ismertet a HU 190.329. szá­mú szabadalmi leírás, A kőzethorgonyok is — mint általában minden biztosító eszköz — akkor válnak aktív biztosítószerkezetté, ha egy bizo­nyos mértékű előfeszítéssel kapcsolódik a tartani kívánt kőzetben. A hidraulikus kőzethorgonyok jelenleg kialakított típusai ezt nem teszik lehető­vé,mivel nincs olyan szerkezeti elemük, mely a kőzethorgony hossztengelyének irányában képes lenne a befeszített horgoynhoz a kőzetet egy alá­tét lemezen keresztül befeszíteni. Fentiek hiánya miatt kőzethorgony mint biztosítószerkezet, csak egy bizonyos idő eltelte után válik aktívvá és ká­ros kőzetmozgások is bekövetkezethetnek. A találmány célja olyan kőzethorgonyszerke­­zet kialakítása, amely a befeszítés révén a kőzet­falhoz aktívan képes kapcsolódni. A találmány­nál ezt a célkitűzést azáltal érjük el, hogy célsze­rűen a hidraulikusan deformálható profilú kő­zethorgonyok ú.n. töltővégénél egy olyan emelő­tárcsát helyezünk el a horgonyszáron, amely a horgonyszár hidraulikus úton történő szétter­­pesztése során fellépő radiális irányú palástmoz­gás — deformáció — révén egy alátétlemezt és ezzel együtt a horgonyfejet a kőzetfalhoz feszíti. Az emelőtárcsa célszerűen olyan kialakítású, hogy az a horgonyszár átmérőjének növekedése­kor — hidraulikus feltöltés követleztében előálló deformáció — a horgonyszárra merőlegesen vagy a horgonyszár irányában növekedve defor­málódni képes. A horgonyfejnek a kőzetfalhoz történő befeszítése azáltal következik be, hogy az emelőtárcsa alsó részével a horgonyszár töltővé­génél a záróelemen kialakított támasztóperem­hez illeszkedik, a felső részével pedig egy, a kő­zetfalhoz felfekvő támasztótárcsa alsó felületé­hez illeszkedik. A találmány tehát önbefeszítő hidraulikus kő­zethorgony, amely célszerűen hidraulikusan de­formálható, egyik végén zárt, a másik végén, a horgonyfejnél, töltőnyílással bíró üreges hor­gonyszárból áll, és a horgonyfejen a töltővégnél lévő záróelemen támasztóperem van kialakítva, amelyhez illeszkedve a horgonyszár átmérőjének növekedésekor a horgonyszárra merőlegesen vagy a horgonyszár irányában növekedve defor­málódni képes emelőtárcsa, és az emelőtárcsa felső felületéhez illeszkedően egy, a horgonyszár irányában elmozdulni képes támsztótárcsa van elhelyezve. Az emelőtárcsa egyik célszerű kialakítási for­mája lehet, hogy az egy, az alkotója mentén fel­hasított persely, amely a horgonyszáron van el­helyezve, olymódon, hogy az alsó részével a záró­elem támasztóperemére illeszkedik, a felső része pedig kúp- vagy gömbfelület mentén tányérsze­­rűen van visszahajlítva, és a fölötte levő támasz­tótárcsának egy hasonlóan tányrészerűen kikép­zett alsó felületéhez illeszkedik. Egy másik lehetséges kialakítási formája lehet az emelőtárcsának, ha az egy, a felső végén pe­­remszerűen kihajlított végű persely, amelynek felső pereméhez illeszkedik a lapos alsó felület­tel bíró támasztótárcsa. A találmány szerinti szerkezet a horony beépí­tésekor a következőképpen veszi fel végső, te­herviselésre alkalmas formáját. A horgonyszárra, mielőtt azt a kőzetfuratba helyeznénk, felrajuk az emelőtárcsát, majd a támasztótárcsát. Ezután a horgonyszárat a kőzetfuratba dugjuk egészen addig, amíg a horgonyfejen levő feszítőszerkezet elemeinél az illeszkedő felületek fel nem ütköz­nek. Ezután a horgonyszárba nyomjuk a töltőfo­lyadékot, aminek következtében a horgonyszár teljes hossza mentén kinyílik, azaz átmérője megnő, felveszi eredeti csőszelvénynek megfele­lő formáját. Ez a keresztmetszetnövekedés a horgonyfejnél az emelőtárcsa deformációját idé­zi elő, aminek következtében a támasztótárcsát a kőzetfal alsó síkjához szorítja. Ezzel a horgony­szár vége a kőzetfalhoz képest tengelyirányú fe­szítést kap, és így aktív teherviselő elemmé válik. A találmány szerinti önbefeszítő szerkezetet a továbbiakban rajzok segítségével is ismertetjük. A mellékelt rajzok közül az 1. ábra egy kúpos tányéros kialakítású feszítő­szerkezet metszeti képe, a 2. ábra peremezéssel kialakított emelőtárcsás feszítőszerkezet metszeti képe. Az 1. ábrán látható megoldásnál a kőzethor­­gony a kőzetfuratba helyezve befeszített állapot­ban van ábrázolva. Az 1 kőzethorgony végét alul a töltővégnél a 7 záróelem zárja le. Ezen van a 6 töltőnyílás és a 8 támasztóperem. Ehhez a 8 tá­masztóperemhez illeszkedik a 3 emelőtárcsa, a­­melynek itt kúpos, tányérszerűen visszahajlított felső kialakítása van. Ezt úgy lehet megvalósíta­ni, hogy a 3 emelőtárcsát egy, a palástja mentén felhasított csőidomból sajtoljuk. A 4 támasztó­tárcsa alsó, kúposán visszahajlított rész ehhez a 3 emelőtárcsa felső tányérjához illeszkedik. Az 1 horgonyszárat a kőzetfuratban történő rögzíté­sekor folyadékkal felfújjuk, tehát annak átmérő­je növekedni fog. Az átmérőnövekedés a 3 eme­lőtárcsát — mivel az egy felhasított palástú elem — nyitja, tehát a kúpos tányér sugárirányban körkörösen elmozdul, ezzel a 4 támasztótárcsát a kúpos alsó tányérjánál fogva felfelé fogja feszíte­ni az 5 kőzetfaihoz. A 3 emelőtárcsa jobb felfekvése céljából egy 2 vezetőtárcsa is be van építve, amely a 8 támasztó­peremre fekszik fel. Az 1 horgonyszár felfúvásakor az maradandó alakváltozást szenved, a töltőfolyadékot a töltés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents