198970. lajstromszámú szabadalom • Elektrolit fürdő fényes fekete krómbevonat létesítésére

1 HU 198970 B 2 A találmány tárgya elektrolit fürdő fényes fe­kete krómbevonat létesítésére vas, acél, színes­fém alapon, valamint azok ötvözetein. Fekete krómbevonatot az iparban a legkülön­bözőbb célokból szoktak létesíteni. Az így be­vont tárgyak elegáns, tetszetős külső megjelené­­sűek. Különösen divatosak az utóbbi időben a fe­kete krómmal bevont szemüvegkeretek. Az általánosan használt galvanikus fekete króm bevonatokat olyan elektrolit fürdőben léte­sítették, amely ammónium-vanadátot 15 — 27 g/1, ammónium-nitrálot körülbelül 3 g/1, krómsav­­-anhidridet 300 — 440 g/1, bárium-karbonátot 5- — 8 g/1, továbbá fluorid iont 90 mg/1 koncentrá­cióban tartalmazott. Az ilyen fürdők 5—10 V közötti feszültség és 10 — 20 A/dm2 áramsűrűség mellett ón- és ólomtartalmú elektród alkalmazá­sával szobahőmérsékleten használhatók, és az elektrolízissel elérhető lerakódás! sebesség 1,5 /itn/30 perc értékű. A bevonatot csak a felület előzetes nikkellel történő bevonása után lehetett létesíteni. A fürdőben az ammónium-vanadát jelenlétére a szükséges NH4 + ion koncentráció biztosítása céljából volt szükség. Ismert tapasztalati tény, hogy a fürdő szulfát ionokat nem tartalmazhat, és a bárium-karbonát használatára az esetlege­sen keletkező szulfát ionok azonnali lekötése céljából volt szükség. A fluorid ionok bevitelét ammónium-fluorid kristály vagy nátrium-sziliko­­fluorid adagolásával oldották meg. Az ilyen összetételű elektrolit fürdőben vég­zett elektrolitikus bevonás számos hátrányos tu­lajdonsággal rendelkezett. Az alacsony lerakódá­­si sebesség mellett a fürdő szóróképessége is rossz volt. Szóróképesség alatt az elektrolitikus bevonás azon tulajdonságát értjük, hogy a lera­kódás milyen mértékben következik be a tagolt felületű daraboknak az elektródtól távoleső, ta­kart részein, azaz a mélyedésekben, zegzugok­­ban, illetve a bevonat vastagsága mennyire egyenletes. A kedvezőtlen szóróképesség miatt gyakran volt szükség segédelektródok használa­tára, ha tagolt felületű tárgyakat kívántak bevon­ni. Az ismert fekete krómbevonatok másik jelleg­zetessége a bevonat kissé matt, fátyolos fénye volt. Az ismert fürdővel még az alapfém előzetes polírozásával sem lehetett csillogóan fényes felü­letet létesíteni. A találmány feladata olyan fürdő létrehozása, amely lehetővé teszi az itt vázolt hiányosságok csökkentését, azaz nagyobb bevonási sebesség, kedvezőbb szóróképesség, tökéletesebb fényes­ség elérését és amelyhez nem kell előzetes nikkel bevonatot létesíteni a bevonandó fémtárgy felü­letén. A kitűzött feladat megoldását az a felismerés adta, hogy a fürdőben foszfát ionok jelenlétére van szükség, amelynek bevitele történhet ammó­­nium-foszfát vagy trinátrium-foszfát adagolásá­val, az első esetben 15 — 20 g/l-nek, a második esetben pedig 10 — 30 g/l-nek megfelelő koncent­rációban. A foszfát ionok jelenléte lehetővé teszi a fürdőben jelenlévő nitrát ion koncentrációjá­nak a csökkentését, az ammónium-nitrát 3 g/l-es szokásos koncentrációja 1 — 2 g/l-re csökkenthe­tő. A fürdő egyébként 300 - 440 g/1 koncentrá­cióban tartalmaz krómsav-anhidridet, 5—8 g/1 koncentrációban bárium-karbonátot. A foszfát és ammónium ionok esetében a sztöchiometri­­kus egyensúly betartása nem szükséges, ammóni­um ion felesleg biztosítása célszerű. Ennek mér­téke a bevonási sebességet nem javítja, hiánya vi­szont a szóróképességet rontja, a bevonat szür­késsé válhat. Az ammónium ion felesleget úgy is biztosíthatjuk, hogy a fürdőhöz időnként ammó­nium- hidroxidot adagolunk. Az így módosított fürdő használata 5 —10 V feszültség és 10 — 20 A/dm2 áramerősség mellett lényegesen nagyobb bevonási sebesség elérését biztosítja, ennek mértéke jellegzetesen 7 /im/15 perc, azaz közel tízszeres az ismert fürdőknél szokásos értékhez viszonyítva. A galvanizálás szobahőmérsékleten, legfeljebb 26 °C hőmérsék­letig végzendő. A lerakódási sebesség lényeges növekedése mellett a szóróképesség is jelentősen javul, igen tagolt alakú tárgyak bevonása segéd­elektród alkalmazása nélkül is megoldható, a be­vonat vastagsága az árnyékolt helyeken sem érez­hetően kisebb. Az ammónium-nitrát koncentrációjának csök­kentése mellett a javasolt új fürdőben a fluorid ion koncentrációja is csökkenthető. Elegendő, ba ez a koncentráció a szokásos 90 mg/1 érték helyett 5 — 20 mg/l-re csökken. Ez a csökkenés a bevonat szívósságát és tapadóképességét javítja. A találmány szerinti fürdőben létesített fekete krómbevonatok csillogóan fényes, homogén felü­letet adnak, ezt a fényességet egyetlen korábban ismert fürdő használata sem tudta biztosítani. A találmány szerinti fürdő használata esetén nincs szükség közbenső nikkel réteg kialakítására, a fényes fekete krómbevonat vas, acél, színesfém és ezek ötvözeteiből álló tárgyak felületén köz­vetlenül is kialakítható. A találmány szerinti megoldást a továbbiak­ban példák kapcsán ismertetjük részletesebben. 1. példa Fekete krómbevonat létesítésére az alábbi összetételű fürdőt használtuk: Krómsav-anhidridid 330,00 g/1 Ammónium-foszfát 15,00 g/1 Ammónium-nitrát 1,50 g/1 Bárium-karbonát 6,00 g/1 Ammónium-fluorid 0,02 g/1 (az ennek megfelelő fluorid ion koncentráció 10 mg/1) Az így kialakított fürdőben 1Í0% ónt tartal­mazó ólomelektród segítségével 8 V-os feszült­ség a 15 A/dm2 áramsűrűség mellett 20 °C hő­mérsékleten létesítettünk bevonatot először vas, majd réz végül sárgaréz és alpakka tárgyakon. A tárgyak felületét előzetesen elektrolitikusan po­líroztuk. A bevonat létesítése előtt közbenső nik­kel vagy egyéb réteget nem alakítottunk ki. A fényes fekete krómbevonat készítésekor mértük a bevonási sebességet, és arra 10 percen­ként 5-7 mikrométerei értékeket kaptunk. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents