198964. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikopeptid-antibiotikumok és ezeket tartaalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
3 HU 198964 r 4 foszfor-1 ecet-, borostyánkő-, citrom-, tej-, malein-, furnér-, kol-, pamoe-, mucin-, D-glwtamin-, d-kámfor-, glutär-, glikol-, ftél-, borkő-, hangya-, laurin-, sztearin-, szalicil-, benzoe-, fenil-akril-sav, stb. Különösen előnyösek a gyógyászati szempontból alkalmazható savaddíciós sók. Az A82 846 antibiotikumot az A82 846-ot termelő Nocardia orientalis törzsekkel termelhetjük süllyesztett, aerob tenyészetben, alkalmas táptalajon. Az antibiotikumot ismert izolálási és tisztítási eljárásokkal nyerhetjük ki. A találmány foglalkozik azokkal a biológiailag tisztított mikroorganizmus tenyészetekkel, melyeket Nocardia orientelis NRRL 18 098, Nocardia orientalis NRRL 19 099, Nocardia orientalis NRRL 18 100 törzsekből vagy e törzsek A82 846 antibiotikumot termelő mutánsaiból vagy változataiból szelektáltunk. Ezek a mikroorganizmusok felhasználhatók, mert A82 846 antibiotikumot termelnek. Kényelmi szempontból a továbbiakban az NRRL 18 098 törzset A82 846 tenyészetnek, az NRRL 18099 törzset A82 846.1 tenyészetnek és az NRRL 18 100 törzset A82 846.2 tenyészetnek nevezzük. Az A82 846 tenyészetet Haitiben gyűjtött talajmintából izoláltuk. Az A82 846.1 tenyészetet az A82 846 tenyészetből nyertük kémiai mutagenezissel, az A82 846.2 tenyészetet az A82 846 tenyészetből izoláltuk, mint egyik természetes variánsát. Az A82 846, A82 846.1 és az A82 846.2 tenyészeteket 1986. augusztus 8-én letétbe helyeztük és most a Midwest Area Northern Regional Resarch Center (Agricultural Research Service, United States Department, of Agriculture, 1815 North University Street, Peoria, Illinois, USA) törzsgyűjteményének része. A tenyészetek az alábbi nyilvántartási számokon hozzáférhetők: NRRL 18 098 (A82 846 szülő törzs), NRRI. 18 099 (A82 846.1 mutáns törzs) és NRRL 18 100 (A82 846.2 szülő törzs változata). Az A82 846, A82 846.1 és az A82 846.2 törzsek rendszertani vizsgálatát Frederick P. Mertz (Lilly Research Laboratories) végezte. E vizsgálatok alapján az új mikroorganizmusokat Nocardia orientalis-nak (Pittenger és Brigham, 1956) határozták meg, tipustörzs: ATCC 19 795 ÍR. C. Pittenger és R. B. Brigham, .Streptomyces orientalis n. sp., the source of vancomycin', Antibiotics and Chemotherapy 6: 642-247 (1956)]. A meghatározás közvetlen laboratóriumi összhasonlitáson és a közölt leírások alapján történt. iBergey’s manual of determinative bacteriology, 8. kiadós, szerk.: R. E. Buchanem és N. E. Gibbons, The Williams and Wilkins Co., Baltimore, 1974; M. Goodfellow és K. P. Schaal, .Identification methods for Nocardia, Actinomadura and Rhodococcus" in Identification methods for microbiologists, 2. kiadás, szer.: F. A. Skinner és D. W. Lovelock, Society for Applied Bacteriology Technical Series No. 14, Academic Press, Inc., New York, 1979, 261. old.; R. E. Gordon, D. A. Barnett. J. E. Handerhan és C, H. Pang, .Nocardia coeliaca, Nocardia Nocardia autotrophica, and the Nocardin strain', Int. J. Syst. Bacteriology 24, (1): 54- -63 (1974); R. E. Gordin, S. K. Mishra és D. A. Barnett, .Some bits and pieces of the genus Nocardia: N. carnea, N. vaccinii, N. Lransvalensis, N. orientalis, N. aerocolinigenes", J. Gen. Microbiol., 109: 69-78 (1978); S. J. Mishra. R. E. Gordon és D. A. Barnett, .Identification of Nocardiae and Streptomyces of medical importance', J. Clin. Microbiol., 11 <6:: 728-736 (1980); H. Mordarska és M. Mordarski .Chemotaxonomic characters and classification of some nocardioform bacteria', J. Gen. Microbiol., 71: 77-86 (1972); R. Shinobu és M. Kawato .On Streptomyces aerocolonigenes nov. sp., Forming the secondary colonies on the aerial inycelia*, Bor. Mag. Tokió 73, 213-216 (I960)]. A meghatározásokhoz az International Streptomyces project (ISP) Streptomyces fajok meghatározására szolgáló [E. B. Shirling és D. Gottlieb, .Methods for characterization of Streptomyces species', Int. J. Syst. Bacteriol., 16: 313-340 (1966)] és Gordon, Barnett, Handerham és Pang (1. fentebb) Nocardia fajok meghatározására vonatkozó módszered használtuk. A morfológiai vizsgálatokhoz fénymikroszkópot használtunk. A spórafelszín rajzolatának meghatározása pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) történt. A rifampin és lizozim rezisztenciát Gordon módszerével mértük (R. E. Gordon és D. A. Barnett, .Resistance to rifampin and lysositie of strains of some species of Mycobacterium and Nocardia as a taxonomic tool', Int, J. Syst. Bacteriol, 27 (3): 176-178 (1977)]. A színek megnevezésénél az ISCC-NBS Centroid Color Charts, standard sample No. 2106 (National Bureau of Standards, 1958, U. S. Department of Commerce, Washington, D. C.) és a Color Harmony Manuel (4. kiadás, Contanier Corporation of America, Chicago, Illinoise, (1958) szabványokat használtuk. A malenoid-pigment termelését (kromogenitás) ISP 161 (tripton/élesztökivonatos táptalaj), ISP No.6 (pepton/élesztökivonat/vasas agar) és ISP No.7 (tirozinos agar) táptalajon vizsgáltuk. A teljes sejt hidrolizátumának diamino-pimelinsav (DAP) izomerjeit és szénhidrátjait Becker és munkatársainak [B. Becker, M. P. Leohevalier, R. E. Gondon és H. A. Lechevalier, .Rapid differentiation between Nocardia and Straptomyc.es by paper chromatography of whole-cell hydrolysates', Appl. Microbiol., 12: 421-423 (1946)] és Lechevalier [M. P. Lechevalier, .Identification of aerobic Actinomycetes of clinical importance', J. Clin. Med., 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
