198937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolo-pirazino-benzo-diazepin származékok, valamint az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198937 B 2 Az egynél több bázikus és/vagy savas csoportot tartalmazó (I) általános képlelű vegyületek többértékű sókat képezhetnek, vagy pedig a molekula egyik része normál só formában lehet. Az Cj?yes vegyületek elkülönítése vagy tisztítása céljából használhatunk gyógyászatilag nemelfogadható sókat is. Gyógyászati célra azonban csakis a gyógyászat ilag elfogadható, és nem-toxikus sókat használjuk, ezért ez utóbbiak az előnyős sók. A jelen találmány szerinti vegyületek emlősökön különösen mint szerotonin-2-receptor anlagonisták fejtik ki hatásukat, és így gyógyszer-hatóanyagként használhatjuk őket olyan betegségek és állapotok kezelésére, ahol egy szerotonin-2-receptor-antagonista hatásra van szükség, beleértve a központi idegrendszer, a szív- és érrendszer, valamint a gyomor és bélrendszer betegségeit is. Az említett tulajdonságokat in vitro és in vivo kísérletekben, előnyösen emlősökön, például patkányokon, kutyákon vagy majmokon, vagy akár elkülönített szerveken, szövetmintákon vagy enzim-készítményeken is kimutathatjuk. E vegyületeket in vitro körülmények között oldatok, például vizes oldatok formájában, míg in vivo körülmények között, mégpedig enterálisan (a gyomor- és bélrendszeren keresztül), vagy parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével), és előnyösen orálisan (szájon át) vagy intravénásán (vénába), például zselatin kapszulák, keményítővel készült szuszpenziók vagy vizes oldatok formájában alkalmazhatjuk. Az in vitro körülmények között alkalmazott dózis-tartomány 10 ° mól és 10'9 mól között lehet, ln vivo körülmények között a napi dózis körülbelül 0,10 mg/kg és 30 mg/kg között, előnyösen körülbelül 0,50 mg/kg és 20 mg/kg között, és különösen 1,0 mg/kg és 10 mg/kg között lehet. A fentiekben ismertetett vegyületek például az alábbi, szerotonin-2-receptor-antagonizmusra utaló vizsgálati rendszerekben mutatnak hatást: A szerotonin-2-receptorokhoz való kötődési képességet in vitro körülmények között határozzuk meg (ezt a receptort 5-hidroxi-triptamin-2- receptornak vagy 5HT-2-receptornak is nevezzük), e célból megmérjük, milyen mértékben képesek ezek a vegyületek a 3H-Ketanszerin specifikus kötődését meggátolni. E méréseket hím Sprague-Dawley törzsbeli patkányok agykérgének homloki-koponyafalcsonti részletéből előállított membrán-készítményeken végezzük, lényegében úgy, ahogy ezt Battaglia és munkatársai (Life Science, 33, 2011 (1983)j leírták. Az IC50- értékeket, amelyek a vizsgált vegyületeknek azt a koncentrációját adják meg, amelyek a 3H-Ketanszerin 50%-ának kiszorításához szükségesek, a specifikus kötődési adatok log-logit-analízise útján számítjuk ki. A jelen találmány szerinti jellemző vegyületek a szerotonin-2-receptor kötődési vizsgálatban hatásosak, IC50-értékük körülbelül 4 nanomól. Meghatározhatjuk e vegyületeknek az 5HT-2- rcccptorokkal szemben megmutatkozó szelektivitását, mégpedig oly módon, hogy egyúttal a S7erotonin-l (5HT-l)-receptörökhöz való specifikus kötődést is mérhetjük, például D. N. Middlemiss és J. R. Fozard módszerével [Eur. J. Pharmacol., 90, 151 (1980)]. ln vivo körülmények között a jelen találmány szerinti vegyületek a patkány-agy szerotonin-2- receptorairól kiszorítják a 3H-Spiperont. A jelen találmány szerinti jellemző vegyületek a 3H-Spiperont intraperitoneális (a hasüregbe való) adagolás esetén körülbelül 2 mg/kg-os EDso-értékkel szorítják ki. A szerotonin-2-antagonizmust, illetve gátlást in vivo körülmények között úgy mutathatjuk ki, hogy megmérjük a patkányon az 5-hidroxi-triptofannal (a szerotonin metabolikus prekurzorával) kiváltott fejrángások gátlásának mérését. Ezt a vizsgálatot, amellyel patkányon a központi idegrendszerben kiváltott szerotonin-2-receptorantagonizmust lehet kimérni, a következő közlemények írják le: Neuropharmacology, 16, 663 (1977) és J. Pharmacol. Exp. Ther., 228, 133 (1984). E vizsgálatot az alábbi módon végezzük: 120-180 g teslsúlyú hím Wistar-törzsbeli patkányokat 18 órával a vizsgálat előtt éheztetünk, de vizet igényeik szerint kapnak. Valamennyi állatot a-metil-dopa-hidrazinnal (Carbidopa, 25 mg/kg i.p., 4,0 ml/kg), egy perifériás dekarboxiláz-enzimgállóval előkezelünk, majd félórával később 5-hidroxi-triptofánt (5 - HTP, 100 mg/kg s.c., 4,0 ml/kg) adunk be az állatoknak. Másfél órával az 5-hidroxi-triptofán beadása után a patkányokat egyenként elhelyezzük egy plexiüvegből készült megfigyelő ketrecbe, és egy 10 perces megfigyelési időszak alatt megszámláljuk, hogy milyen gyakran rándul meg az állatok feje. A vizsgálandó vegyületet vagy a vivőanyagot félóra múlva, 1,0 ml/kg intraperitoneális dózis formájában, vagy pedig 1, 2 vagy 4 órával később, 10 ml/kg orális dózis formájában adjuk be, és ezután jelöljük ki a megfigyelési időszakot. Az ED50-értékeket a Probit-analízissel számítjuk ki. A fenti fejrángási vizsgálatban a jelen találmány szerinti jellemző vegyületek patkányon körülbelül 3 mg/kg-os orális dózisban hatásosak. A jelen találmány szerinti vegyületek további biológiai hatásait, amely hatások e vegyületeknek a szerotonin-2-receplorokat gátló tulajdonságain alapulnak, például a központi idegrendszerre és a szív- és érrendszerre kifejtett hatásokat az ismert állatkísérletek segítségével mérhetjük ki. így például a szorongásoké tulajdonságokra utaló hatásokat a szokásos Cook-Davidson-féle konfliktus-modellen , patkányokon mutathatjuk ki. E vizsgálat során szorongásoldó hatásra mutat, ha bizonyos magatartásformák után a büntetések gyakoribbá válnak. A kórosan magas vérnyomással szemben mutatott hatást spontán magas vérnyomású patkányokon mutathatjuk ki. A trombózisellenes hatást a szerotoninnal kiváltott vérlemezke-aggregáció gátlása révén mutathatjuk ki. így a jelen találmány szerinti vegyületek emlősökön értékes hatásokat mutatnak, különösen szerotonin-2-receptor-antagonista hatásuk van, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
