198929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált pirazolo[3,4-d] piridin-3-on származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198929 B 2 leütése fenilcsoport, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy halogénatommal egyszeresen helyettesített fenilcsoport, továbbá ezeknek a vegyieteknek a tautomerjei és gyógyászatiig elfogadható savaddiciós sói. Kitüntetettek továbbá azok a (VII) általános képletű vegyietek, az előbbiek közül, amelyekben R] jelentése helyettesieden vagy halogénatommal egyszeresen helyettesített fenilcsoport, valamint ezek tautomerjei és gyógyászati szempontból elfogadható savaddiciós sói. A leírásban alkalmazott általános képletű meghatározások a találmány vonatkozásában — ideértve a közti termékeket és kiindulási anyagokat is — a következő jelentésűek. A "rövidszénláncú" kifejezés, amelyet az előbbiekben és a következőkben szerves csoportokkal, illetőleg vegyietekkel kapcsolatban használunk, max. 4 szénatomos (ideértve a 4 szénatomos csoportokat, illetőleg vegyieteket is) és előnyösen egy vagy két szénatomos láncot jelent. A "halogénatom” kifejezés előnyösen fluorvagy klóratomot jelöl, de jelenthet brómot és jódot is. Egy 1 -'4 szénatomso alkilcsoport — vagy egy ilyen csoport, ha egy említett 1 — 4 szénatomos alkoxi-csoportban vagy más alkilezett csoportban fordul elő — elsősorban metilcsoport, de jelenthet etil-, n- vagy i-propil-, illetőleg n- vagy ibutil-csoportot is. Ilyen például a 2-metil-propilcsoport. A "piridil” kifejezés 2-, 3- vagy 4-piridil-csoportot, előnyösen 2-piridilcsoportot jelent. A találmány szerinti vegyietek az (I) képletnek megfelelő bármelyik tautomer szerkezettel jellemezhetők. Továbbá: a találmány szerinti 3-oxo-vegyületek bizonyos körülmények között 3-hidroxi(enol)-tautomerekként is előfordulhatnak. Valamennyi ilyen tautomer előállítása a találmány oltalmi körébe tartozik. Az említett vegyietek, különösen a 3-hidroxi-vegyületek alakjában, erős bázisokkal sót képeznek. A sók előnyösen az 1- vagy 5-helyettesítetlen vegyietek alkálifém-sói, pl. nátrium- vagy káliumsók. Ezek előállítása azonban nem képezik a találmány tárgyát. Az (I) általános képletű vegyietek savaddiciós sókat is képeznek. Ezek előnyösen gyógyászati szempontból elfogadható szervetlen vagy szerves savakkal képezhetők, amilyenek az erős ásványi savak- pl. a hidrogén-halogenidek, pl. a sósav vagy a hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav vagy salétromsav —; az alifás vagy aromás karbonsavak vagy szulfonsavak, pl. ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, giukonsav, citromsav, maleinsav, fumársav, hidroxi-almasav, piroszőlősav, fenil-ecetsav, benzoesav, 4-amino-benzoesav, antranilsav, 4-hidroxi-benzoesav, szalicilsav, 4-amino-szalicilsav, 4,4’-metilén-bisz(3-hidroxi-2-naftalinkarbonsav), nikotinsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etánszulfoasav, benzolszulfonsav, -p-toluol-szulfonsav, naftalinszulfonsav, szulfanilsav, ciklohexilszulfamilsav vagy aszkorbinsav. A találmány szerinti vegyietek értékes farmakológiái tulajdonságokat mutatnak; ilyen pl. az idegrendszer szabályozásával összefüggő hatás, egyebek között a benzodiazepin receptor aktivitás modulálása révén, emlősökben. A vegyietek ilymódon hasznosak bizonyos idegrendszeri rendellenességek (pl. a benzodiazepin receptor modulálására reagáló betegségek) kezelésére. A találmány szerinti vegyietek a beozodiazepin receptorhoz kötődnek és pl. anxiolitikus és/vagy görcsoldó hatást mutatnak vagy a benzodiazepin gyógyszerek hatásával szemben antagonistaként hatnak. Ezek a hatások in vitro és in vivo kísérletekkel mutathatók ki, kísérleti objektumként előnyösen emlősök, pl. egér, patkány vagy majom felhasználásával. Ezek a vegyietek enterálisan vagy parenterálisan vihetők be, pl. előnyösen orálisan vagy szubkután, intravénásán vagy intraperitoneálisan, pl. zselatin kapszulákban vagy vizes oldatok, illetőleg szuszpenziók alakjában. Az alkalmazott dózis-tartomány kb. 0,1 —100 mg/kg/nap között, előnyösen 0,5 — 50 mg/kg/nap között, előnyösebben kb. 1 — 25 mg/kg/nap között választható meg. Az in vitro alkalmazott dózis kb 10'5 —1010M, előnyösen 10'7—10'9M tartományban helyezkedhet el. A benzodiazepin receptor kötő tulajdonságokat, amelyek az említett űj vegyietek idegrendszeri szabályozó hatására mutatnak, az in vitro receptor kötő próbával határozzuk meg, hasonlóan a Nature 266, 732. oldal (1977) vagy a Proc.Natl.Acad.Sci.USA 74, 3865. oldal (1977) helyen leírt módszerhez. Ha triciummal jelzett flunitrazepamot használunk, ily módon könnyen kimutatható más gyógyszereknek az említett receptorra kifejlett hatása. Patkányok előagyából nyert synapsis membránokat 0 — 5 °C-on 30 percen át 0,5 nM triciummal jelzett flunitrazepammal és a kísérleti anyag különböző koncentrációi mellett pH 7,5-en stabilizált puffer közegben inkubálunk. A vizsgálandó anyag különböző koncentrációjú oldalait úgy készítjük el, hogy 1:10 dimetilacetamid:elanol eleggyel előállítottt 4,2 nM koncentrációjú törzsoldatokat 50 nM koncentrációjú, pH 7,5 trisz-HCl pufferrel hígítunk. A membránokat, amelyek a triciummal jelzett flunitrazepamot különböző mennyiségben hordozó receptorokat tartalmazzák, üvegszálas szűrőkön szűrjük, majd a szűrőket folyadék-szcintillációs számlálóban elemezzük. Grafikusan határozzuk meg a találmány szerinti vegyületek azon koncentrációját, amely a 0,5 nM, triciummal jelzett flunitrazepam fajlagos kötődésének 50%-os gátlásához szükséges (ez az IC$o érték). Az in vivo benzodiazepin receptor kötődést lényegében az EurJ.Pharmacol. 48, 213 (1978) és a Nature 275, 551 (1978) helyen leírt módon határozzuk meg. A vizsgálandó vegyületeket, kukoricakeményítő vivőanyagban, orálisan vagy intraperitoneálisan visszük be egereknek vagy patkányoknak. 30 perc elteltével ^H-flunitrazepam-ot (2 nmól/kg, sóoldatban) injektálunk a farokvénába és az állatokat 20 perccel a flunitrazepam bevitele után leóljük. Eztuán megvizsgáljuk az állatok agyát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
