198924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás omega-helyzetben heterociklusos gyűrűt tartalmazó N-alkil-benz-[CD]indol-2 aminok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198924 B 2 ás roham, a trombózis és a migrén. Az utóbbi időkben megjelent publikációkban, például a "Cardio-vascular Diseases: New Trends in Surgical and Medical Aspects" c., Barnett, H., Paoletti, P., Flamm., E. és Brambilla, G. szer­kesztésében az Elsevier/North-Holland Bio­medical Press kiadó gondozásában 1981-ben megjeleni könyv 137—150. oldalain ismertetik, hogy a tromboxán és a prosztaciklin közötti egyensúlynak szerepe van a keringési rendszer­ben. A prosztaciklin (PGI2) hatékony értágító és a vérlemezkék aggregálódását gátolja, míg a tromboxán (TXA2) erős érösszehúzó hatású és a vérlemezkék aggregálódásáért felelős. A TXA2-t a például vérlemezkékben lévő tromboxán-szin­­tetáz enzim szintetizálja. Ha a TXA2 képződése megnő a PGI2 képződéséhez képest, vérlemezke aggregálódás, trombózis és érgörcs léphet fel /Lancet (i), 1216 (1977); Lancet, 479 (1977); Science, 1135 (1976); Amer. J. Cardiology, 4L 787 (1978)/. A TXA2 szintetáz inhibitorokról bebizonyították, hogy antitrombotikus hatásuk jobb, mint az aszpiriné /J. Clin. Invest., 65. 400 (1980); Br. J. Pharmac., 76. 3 (1982)/. Ismeretes továbbá a prosztaglandinok — bele­értve a TXA2 és PGI2 vegyületeket — szerepe az ischémiás szívpanaszokban szenvedőknél (lásd a "Cardiovascular Pharmacology of the Prosta­glandins" c. könyv 361 — 374. oldalán; a könyv Herman, A. G., Vanhoute, P. M., Denolin, H. és Goosens, A szerkesztésében, a Raven Press New York-i kiadó gondozásában 1982-ben jelent meg). Tengeri malacok és nyulak koszorúér­­rendszeri artériáiba TXA2 injektálásakor mio­­kardiális ischémia és szubendokardiális nekrózis lép fel /Drugs of the Future, 7. 331 (1982); Proc. Jap. Acad., 53(B). 38 (1977); Eur. J. Pharma­col., 53. 49 (1978)/. A legutóbbi időkben végzett kutatások igazolták a PGI2 kedvező hatásait és kutyáknál az ischémiás miokardiumban a tromb­­oxán-szintetáz szelektív gátlását /J. Cardio­­vascular Pharmacology, 4. 129 (1982)/. így tehát a tromboxán-szintétázt (és ezáltal a TXA2-t) szelektíven gátló és a PGI2 hatását károsan be nem folyásoló vegyületek felhasználhatók kerin­gési megbetegedések, például ischémia és mig­rén kezelésére. Ráadásul a TXA2 képződés gát­lása hatásos lehet a vérlemezkék aggregálódásá­­nak, illetve a trombózisnak a megelőzésében. 1 g/kg uretánt intraperitoneálisan beadva alta­tást végzünk, majd 19 - 24 hetes, Okamoto-Aoki törzsbeli, spontán magas vérnyomásban szenve­dő hím patkány (a Taconic Farms, Germantown, New York állam, amerikai egyesült államokbeli cég szállítja) karotid artériájába illesztett kanü­­lön keresztül 9,0 ml artériás vért veszünk és a vért polisztirolból készült kémcsőbe (amelybe előzetesen 1 ml 3,2%-os nátrium-citrát-oldatot mértünk be) gyűjtünk. Ezt követően 3 ml hideg fiziológiás sóoldattal hígítást végzünk, majd 15 percen át szobahőmérsékleten 468 x g-nál cent­rifugálunk. A vérlemezkékben dús vérplazmát (PRP) elkülönítjük. A vérlemezkéket a PRP 10 fércén át 1060 g-nál végzett centrifugájával el­­ülönítjük, majd 4 ml hideg, oxigénnel átöblített, 7,4 pH-értékű Krebs-foszfátpufferrel mossuk. A 10 percen át 800 g-nál végzett centrifugálással elkülönített Krebs-foszfátpufferben újraszusz­­pendáljuk a 4,0 —6,0 • 10* lemezke/mikroliter koncentrációra hígítjuk. A TX képződésének gátlását úgy vizsgáljuk, hogy meghatározzuk a tromboxán B2 (TXB2), azaz a TXA2 egyik stabilis hidrolízisterméke koncentrációját. Jeges hűtés közben vizsgálati mintákat készítünk 200 mikroliter vérlemezke­­szuszpenzióból, 50 mikroliter fiziológiás sóoldat­ból és 50 mikroliter, vizsgálandó hatóanyagot tartalmazó vagy nem tartalmazó fiziológiás sóol­datból mint hordozóanyagból. A kísérleti vegyü­­letből 0,003 mólt oldunk 5 ml fiziológiás sóoldat­ban törzsoldatának elkészítésekor. Ezután 0,9%­­os fiziológiás sóoldattal sorozathígításnak vetjük alá a törzsoldatot úgy, hogy a kísérleti koncent­rációk 1 • 104 és 1 • 10'^ mól közöttiek legyenek. A vizsgálati mintákat 10 percen át 37 °C-on mintegy 60 fordulat/perc sebességű metabolikus rázatóberendezésben inkubáljuk. A reakciót úgy szakítjuk meg, hogy a kémcsöveket jeges fürdőbe merítjük és 50 — 50 mikroliter 0,5 mólos citrom­­savoldalot adagolunk. A mintákat ezután 4°C-on 10 percen át 2000 fordulat/perc sebességgel centrifugáljuk, majd a felülúszót dekantáljuk. A TXB2 tartalmat mindegyik mintában direkt ra­­dioimmunvizsgálati módszerrel (RIA) határoz­zuk meg - a meghatározást a New England Nuclear bostoni (Massachusets állam, Amerikai Egyesült Államok) cég által szállított TBX2-spe­­cifikus RIA-készletet használva — és képződött pg TXB2 • perc'1, minta'1 értékben fejezzük ki, amelyekből a TXB2 képződésének százalékos gátlását kiszámoljuk. Az I. táblázatban a tromboxán szintetáz enzim százalékos gátlását adjuk meg arra az esetre, amikor a kísérleti vegyületet 1 • 10"4 mól kon­centrációban vetettük tesztelésnek alá. I. Táblázat Tromboxán szintetáz enzim gátlása Kísérleti vegyület Százalékos _____________________________________gátlás N-/3-(lH-imidazol-l-il)­­-propil/-benz[cd]indol-2- -amin-dihidroklorid 85 6-bróm-N-/- (lH-imidazol- 1-il)­­-propil/-benz[cd]indol-2- -amin-dihidroklorid 85 N-/3-(lH-imidazol-l-il)­-butil/-benz[cd]indol-2--amin-dihidroklorid 92 N-/l-(4-klór-fenil)-2-(lH­-imidazol-l-il)-etil/-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents