198922. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

9 HU 198922 B 10 ezeket a vegyületeket például porok, szem­csés készítmények, kapszulák vagy gyógyha­tású szirupok formájában. Hasznosíthatjuk azonban ezeket a vegyületeket parenlerálisan is, például kúpok, parenterális készítmények, externális készítmények vagy csepegtető ké­szítmények formájában. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek dózisa nagymértékben függ a kezelendő személy szimptómáitól és korától, továbbá a fekély tí­pusától, többek között. Általában azonban el­mondható, hogy a találmány szerinti eljárás­sal előállított vegyületeket rendszerint na­ponta egy vagy több adagban 0,01-200 mg/ /kg, előnyösen 0,05-50 mg, különösen előnyö­sen 0,1-10 mg/kg dózisban adhatjuk be. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekből a gyógyszergyártásból jól is­mert módszerekkel állíthatunk elő gyógyásza­ti készítményeket. Közelebbről ha például orális beadásra alkalmas, szilárd halmazállapotú készítményt állítunk elő, akkor a hatóanyag hatásos mennyiségét összekeverjük egy hordozó­­anyaggal és kívánt esetben például egy kö­tőanyaggal, szétesést elősegítő anyaggal, csúsztatóanyaggal, színezékkel vagy ízesítő anyaggal, majd a kapott keveréket tablettá­vá, bevonatos tablettává, granulává, pórrá vagy kapszulává alakítjuk. A felhasználható hordozóanyagokra pél­daképpen megemlíthetjük a laktózt, kukorica­­keményítőt, szacharózt, glükózt, szorbitot, kristályos cellulózt és a szilicium-dioxidot. A kötőanyagokra példaképpen megemlíthetjük a poli-vinil-alkoholt, poli-vinil-étert, etil-cellu­lózt, metil-cellulózt, agar-agart, tragantgyan­­tát, zselatint, sellakotp hidroxi-propil-cellu­­lózt, hidroxi-propil-keményitőt vagy a poli­­-vinil-pirrolidont. A szétesést elősegítő anya­gokra példaképpen megemlíthetjük a kemé­nyítőt, agar-agart, zselatinport, kristályos cellulózt, kalcium-karbonátot, nátrium-hidro­­gén-karbonátot, kalcium-citrátot, dextrint és pektint. A csúsztatóanyagokra példaképpen megemlíthetjük a magnézium-sztearátot, tal­­kuniot, poli-etilén-glikolt, szilicium-dioxidot és a hidrogénezett növényi olajokat. Színező­anyagként bármely, a gyógyszergyártásban hivatalosan engedélyezett színezőanyag hasz­nálható. Az ízesítőszerekre példaképpen meg­említhetjük a kakaóport, mentolt, aromás port, mentaport, borneolt és a porított fahé­jat. Természetesen a tablettákat kívánt eset­ben elláthatjuk cukorbevonattal, zselatin be­vonattal és adott esetben más alkalmas bevo­nattal. Ha parenterálisan beadható készítménye­ket állítunk elő, akkor a hatóanyag mellett rendszerint pH beóllítót, pufferolószert, sta­­bilizátort vagy szolubilizáló szert keverünk a hatóanyaghoz, majd a keveréket szubkután injektálásra, intramuszkuláris injektálásra vagy intravénás injektálásra alkalmas készít­ménnyé alakítjuk szokásos módon. A találmányt közelebbről a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. A referen­ciapéldák bari a találmány szerinti eljárásban használatos kiindulási anyagok előállítását is­mertetjük. 1. Re fe r e ne in példa 4-{2-Etoxi-etoxi)-2,3-dimetil-piridin-l-oxid­­-(XXXIII) képletü vegyület 6,3 g 4-klór-2,3-dimetil-piridin-l-oxid és 7,2 g 2-etoxi-etanol 100 ml dimetil-szulfoxid­­dal készült oldatához szobahőmérsékleten kis adagokban 3,2 g 60 tömeg%-os ásványolajos nátrium-hidrid-diszperziót adunk. Az így ka­pott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át, majd 40 °C-on 1 órán át keverjük. Ezután a dimetil-szulfoxidot ledesztilláljuk, majd a maradékot szilikagélen oszlopkroma­­tográfiésan tisztítjuk, eluálószerként dimelil­­-szulfoxid és etanol elegyét, használva. így 7,1 g mennyiségben a cim szerinti vegyületet kapjuk. 1H-NMR (CDCta, delta): 1.23 (t, J = 7.0 Hz, 3H), 2.21 (s, 3H), 2.53 (s, 311), 3.59 (q, .7 = 7.0 Hz, 2H), 3.80 (t, J = 4.6 Hz, 2H), 4.16 (t, J = 4.6 Hz, 2H), 6.42 (d, J = 7.5 Hz, 111), 8.39 (d, J = = 7.5 Hz, 1H). 2. Referenciapélda 4-(2-Etoxi-etoxi)-2-(hidroxi-metil)-3-metil-pi­­ridin - (XXXIV) képletü vegyület 7,0 g 4-(2-etoxi-etoxi)-2,3-dimetil-piri­­din-l-oxid 50 ml ecetsavanhidriddel készült oldatát 90 °C-on 2 órán át keverjük, majd az ecetsavanhidridet ledesztilláljuk. A maradék­hoz 60 ml etanolt és 4,0 g nátrium-hidroxidot adunk, majd az így kapott reakcióelegyet 40 °C-on 1 órán át keverjük. Ezután a reak­cióelegyet szűrjük, majd a szűrletből az eta­nolt ledesztilláljuk. A maradékhoz vizet adunk, majd a kapott vizes elegyet kloro­formmal extraháljuk. Az extraktumot magnézi­um-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk, így 6,1 g mennyiségben a cím szerinti ve­gyületet kapjuk. 1H-NMR (CDCb, delta): 1.24 (t, J = 7.0 Hz, 3H), 2.06 (s, 3H), 3.61 (q, J = 7.0 Hz, 211), 3.81 (t, J = 4.8 Hz, 2H), 4.18 (t, J = = 4.8 Hz, 2H), 4.64 (s, 2H), 6.71 (d, J = = 6.1 Hz, 1H), 8.28 (d, J = 6.1 Hz, 1H). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents