198847. lajstromszámú szabadalom • Hemosztatikus anyag
1 HU 198847 B 2 A találmány tárgya hemosztatikus anyag, amely legalább egy, a vérrel érintkezve hemosztatikus hatást mutató anyag, például karboxi-cellulóz és/vagy ennek alkáli-, adott esetben kalciumsója, mikrokristályos kollegán, alginsav és/vagy ennek alkáli-, adott esetben kalciumsója szálas részecskéit tartalmazza, ahol a hemosztatikus anyag ionizáló sugárzással sterilizálható. A gyógyászatban vénás kapillárvérzés több okból kifolyólag előfordulhat. A gyógyuláshoz szükséges a vérzés megállítása. Ennek során a terápia teljes folyamata alatt szükséges lehet közvetlenül a vérző sebbe történő beavatkozás. A fenti célra alkalmas helyi magas hemosztatikus hatékonysággal és jelentős szorpciós képességgel kell hogy rendelkezzen bizonyos mechanikai szilárdság és kohézió mellett, amelyek lehetővé teszik a vérző szövetek összenyomását. Emellett szükséges még, hogy a hemosztatikum alacsony nyomáson is formálható legyen, A hemosztatikus anyag különböző formákban, így fólia, lemez, kötés, profilozott test, adott esetben háromdimenziós képződmény formájában egyszer felhasználható. Felhasználási szempontokból további követelménye, hogy a hemosztatikum higiéniásán kifogástalan, csiramentes, steril és szükség esetén a szervezet szövetei által abszorbeálható legyen. Szükséges lehet továbbá, hogy mikrobaellenes, baktericid, illetve bakteriosztatikus és helyi anasztetikus hatással is rendelkezzen. A szokásos értelemben vett hemosztázis olyan enzimatikus reakciólánc eredménye, amely a vérplazma fibriogénjét koagulálja. A fibrinogén fibrinné történő polimerizációja és a szálas fibrinszerkezet térhálósodása növeli a trombusz mechanikai szilárdságát és rugalmasságát. A helyi hemosztatikumok hatásának elvi alapjait eddig csak nagy vonalakban írták le. Általában feltételezhető, hogy például a karboxi-cellulóz a koagulációs rendszerben nem játszik lényeges aktív szerepet. Laboratóriumi kísérletekkel megállapították, hogy a karboxicellulóz növeli a vénás vér trombocitáinak adhezivitását, ezzel gyorsul a trombocitás aggregációja, megkötődnek a szálas karboxicellulózrészecskéken, és így egy kombinált, a kapillár vérzést csökkentő trombus képződik. [Daurova T. T. és munkatársai: Klinická Chirurgie, 1, 5-7 (1981)]. Ezzel az elmélettel magyarázható a karboxicellulóznak vérkoagulációs zavarokkal szenvedő betegekben kifejtett hemosztatikus hatékonysága. A sejtszövetek által adszorbeálható hemosztatikum klinikai célokra különösen előnyös, mivel a szervezet sejtszöveteiben in situ hagyható. Helyi hatású hemosztatikumok közé tartoznak bizonyos hidrofil természetes eredetű polimerek (Polynosics) és ezek módosított változatai. A primer alkoholos gyapotcsoportok vagy a regenerált cellulóz szelektív oxidációjával nyerhetjük a helyi hemosztatikus hatással rendelkező karboxicellulózt, vagyis az anhidroglükóz és az anhidroglükuronsav keverék polimerjét, amely általában 12-24 tőmeg% szabad vagy részben vagy egészben kationsóvá alakított karboxilcsoportot tartalmaz. Ez a termék a sejtszövetek által adszorbeálható és szövet- vagy kötött formában alkalmazható. A cellulóz-éterek közül a karboximetil-cellulóz és a karboxipropil-cellulóz rendelkezik helyi hemosztatikus hatással. Vénás vérrel érintkezve ezek az anyagok megduzzadnak és gélszerű szerkezetet vesznek fel. A karboximetil-cellulóz és karboxipropil-cellulóz alkálifém-sói teljesen oldódnak és hemosztatikus hatással nem rendelkeznek. Szintén jelentősek a kollagénből levezethető adszorbeálható helyi hemosztatikumok. A hidrogél liofilizálásával kapott hemosztatikum habszerű szerkezettel rendelkezik. A mikrofibrilált kollagén hígított sav hatására kollagénné alakul és mechanikai aprítással szálas részecskékre osztható. A hemosztatikus hatás észterezéssel és dialdehiddel kiváltott térhálósodással növelhető. A fehérjék közül helyi hemosztatikus hatással rendelkezik a fibrinhab, amely az emberi plazma frakcionálásával állítható elő és amelyet általában trombinnal együtt alkalmaznak. Az oC-ciánakrilát indirekt helyi hemosztatikus hatását a sejtszövetekkel érintkezve beinduló polimerizáció hatására fejti ki. A seben kialakuló bevonat mechanikailag akadályozza a vérzést. Helyi hemosztatikumként alkalmazhatók a poliakrilsav sói, például kalcium- vagy vas(lll)-sói, amelyeket a kötszeren bevonóanyagként alkalmaznak. A helyi hemosztatikumok külön csoportját képzik a módosított anyagok. A 2 914 444. és 3 122 479. számú US szabadalmi leírások szerint a szabad karboximetil-cellu- Iczból, karboxipropil-cellulózból és karboxicellulózból levezethető anyagok hemosztatikus készítményhez felhasználhatók. Lágyítóanyagként glicerolt, szorbitolt és polietilénglikolt javasolnak. Ezek a készítménynek bevonat, laza. réteg, szál, por, pálca, gél és paszta formájában alkalmazhatók. A. módosított helyi hemosztatikumok további-példája a karboxicellulóz és a kötőanyag, például karboximetil-cellulóz-nátriumsó vizes oldata összekeverésével kapott termék. A keverék szárítása után lapos vagy háromdimenziós szerkezet nyerhető. Nagyobb mennyiségű poláros lágyító, például glicerol hozzáadásával plasztikus anyagot kapunk, amely például csontkötóanyagként hemosztatikus tulajdonságokkal rendelkezik. Az ismert helyi hemosztatikumok és ezek módosított változatai az előnyös felhasználási tulajdonságok mellett egy sor hátránnyal rendelkeznek. A porszerű, szálas és szöveta’akú termékek kizárják a vérző seb összenyomásának lehetőségét, mivel a részecskék 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 3
