198807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vezérlési, védelmi táviratok továbbítására
3 HU 198807 A 4 A címző blokk ezért a címzés szempontjából egyetlen digitális számnak tekinthető, a benne kialakított alblokkok a hozzájuk rendelt hibaelleriőrzö mező jelenléte miatt igen nagyfokú adatbiztonságot eredményeznek. Az egyedi címzés és a csoportos címzés között eddig fennálló látszólagos ellentmondást a digitális technika jelenlegi fejlettségére való tekintettel a találmány szerint nem a kódtávirat hosszának növelésével, felismerési biztonságának csökkentésével oldjuk meg, hanem azzal, hogy a vevőkészülékben lehetőséget adunk mikroprocesszoros kódérzékelő egység létesítésére, amelybe minden olyan kódszám beprogramozható, amelyre az adott vevőkészüléknek reagálnia kell. A találmány egy előnyős foganatosítási módjánál hibavédelmi értékként a mezőhöz rendelt alcsoport paritáséra jellemző bitet írunk be. A kódtávirat kezdetét találmány szerint úgy is kijelölhetjük, hogy az inditás blokkot a kódtávirat többi részét képező hangfrekvenciás impulzusokkal azonos impulzusok olyan egymást követő sorozatából állítjuk össze, amelyben több, célszerűen eggyel több impulzus van, mint ami egymás után a kódtávirat többi részében előfordulhat. Ez a megoldás a vevőkészülékben lényeges egyszerűsítést jelent, hiszen a hosszú start impulzusok felismerésére eddig szükséges áramkörök megtakaríthatók. A jelfelismerés megbízhatóságénak növelése érdekében a kódtéviralban lévő összes impulzus páros vagy páratlan jellegét vizsgáljuk. Ehhez a vizsgálathoz nincs szükség a kódtávirat hosszának növelésére, a lehetőség az impulzuscsomagok hosszának alkalmas megválasztásából adódik. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az: 1. ábra a találmány szerinti bináris kódtávirat első változatát szemlélteti, a 2. ábra a találmány szerinti bináris kódtávirat második változatát szemlélteti, és a 3. ábra a találmány szerinti bináris kód távirat harmadik olyan változatát szemlélteti, amelynél hagyományos mázunk. startjelet alkal-A találmány szerinti eljárás első változatával összhangban kódolt hangfrekvenciás központi vezérlés egy bináris kódtáviratát az 1. ábrán szemléltettük. A bináris kódtávirat egyes bithelyeire, azaz mezőire önkényesen választott .0' vagy .l'-es értékeket írtunk be. A bináris kódtáviratot az 1. ábrán vázolt megoldás esetén négy blokkra, úgymint 20 indítás blokkra, 30 címző blokkra, 40 hibaellenőrző blokkra és 50 működtető blokkra osztjuk. Az egyes blokkok adott számú mező4 bői, illetve több szomszédos mező együttese álLal meghatározott alblokkokból állnak. A 20 inditás blokk s = 9 mezőből áll, amelyek mindegyike a későbbiekben részletezett okokból „l’-es értékű bitet tartalmaz. A 30 címző blokk e = 20 mezőből áll, amelyeket öt, egyenként 4-4 mezőt tartalmazó I, II, III, IV és V alblokkra osztottunk. A 40 hibaellenőrző blokk öt Hl, H2, H3, H4 és H5 mezőt tartalmaz, amelyek értéke az egyes alblokkok mezőinek értékétől függ. Az 50 működtető blokk négy mezőből áll, amelyekbe két DK típusú ki-be kapcsolást előíró parancs írható be. Az 1. ábrán vázolt bináris kódtávirat összesen: s+c+h+d = 38 mezőből áll. A 2. ábrán az 1. ábrához hasonló bináris kódtávirat felépítése látható. Az 1. ábra jelöléseit alkalmazva a különbség csak az, hogy a 30 címző blokk I, II, III, IV és V alblokkjai csak három-három mezőből állnak. Rövidesen belátjuk, hogy ekkor elegendő, ha a 20 indítás blokk csak nyolc mezőből áll. A 2. ábrán vázolt bináris kódtávirat hossza ezért csak 32 mező. A 3. ábrán bemutatott bináris kódtávirat a 2. ábrán vázolttól csak a 20 inditás blokk felépítésében különbözik. Ez a 20 indítás blokk egy hosszú idejű 21 start impulzusból és egy azL követő rövidebb idejű 22 szünet impulzusból áll. Itt tehát a 20 indítás blokk már nem azonos hosszúságú, és egy-egy logikai értéket képviselő digitális impulzusnak megfelelő mezőkből áll, hanem általánosan használt felépítésű. A 3. ábra szerinti bináris kódtávirat feltétlen előnye, hogy vétele a széleskörűen elterjedt vevőkészülékekkel, azok lényegi átalakítása nélkül megoldható, kétségtelenül rendelkezik azonban az eltet— jedten használt megoldások azon hátrányával, hogy a vevőkészülékben külön ki kell építeni egy a többi digitális jeltől eltérő startjel vételére és megkülönböztetésére alkalmas áramköröket is. Az 1.-3. ábrákon bemutatott bináris kódtáviratok alapján a találmány szerinti eljárás használata és elvi működése a következő. A 30 címző blokk a példaként! esetben c = 20 (1. ábra), illetve c = 15 (2. és 3. ábra) mezőből áll. A szokásos megoldásoktól eltérően a címzésre jellemző információt nem a 30 címző blokk egyes alblokkjai, továbbá nem is az egyes kiválasztott mezők hordozzák, hanem a 30 címző blokk összes mezőjén lévő digitális 0 vagy 1 állapot együtteséből meghatározott és c hosszúságú digitális számnak az értéke. Az I, II, III, IV és V alblokkokat a megfelelő adatbiztonság érdekében hoztuk létre. A 40 hibaellenőrző blokkon belül a 30 címző blokk egyes alblokkjaihoz rendelt mezők értéke az alblokk értékétől függ és kódvédelmi feladatót lát el. Ennek legegyszerűbb formája a paritásvizsgálat. Legyen például a 40 hibaellenőrző blokk adott mezőjének értéke 0, ha a hozzárendelt alblokkban az egye-5 10 15 20 25 30 35 40 ^5 £0 55 60 65
