198798. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ismeretlen összetételű és/vagy többkomponensű, főként hasadási termékekkel kontaminált terepszakaszok sugárszintjének földi felderítésére
1 HU 198798 B 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés ismeretlen összetételű és/vagy többkomponensű, főként hasadási termékekkel kontaminált terepszakaszok sugárszintjének földi felderítésére. Az eljárás során sugárszinteket határozunk meg, amelynek során a mérendő terep- Bzakasz fölött elhelyezett sugárzásdetektor által elnyelt dózisteljesitményt önmagában ismert elemekből felépített dózisteljesltmény-mérővel mérjük és ezen mért adatokat kalibrációs méréssel meghatározott kalibrációs faktorral megszorozzuk, amikor is a kalibrációs mérés első lépésében a sugárzásdetektort a mérendő terepszakasz fölött egy méteres magasságban nyílt elhelyezésben elrendezve mérjük az általa elnyelt dózisteljesítraényt és ezen mért adathoz viszonyítjuk dózisteljesltmény-mérö mérési elrendezése mellett a kalibrációs mérés második lépésében mért dózisteljesítmény adatot és a két adat hányadosaként képezzük a kalibrációs faktort. Az eljáréB foganatosítására szolgáló berendezésnek sugárzásdetektorral, szorzó egységgel és kijelzővel ellátott dózisteljesítmény-roérője van, ahol a sugárzásdetektor kimenete a szorzó egység bemenetével, a szorzó egység kimenete pedig a kijelző bemenetével van összekötve. Ismeretes, hogy a földi sugárfelderités célja a radioizotópokkal kontaminált terepen a dózisteljesítmény eloszlásénak, azaz az izodózis görbék térbeli elhelyezkedésének a feltérképezése. A dózisteljesltmény mérési adatokat definiciószerűen a talaj felszinétől egy méteres magasságban és nyílt elhelyezésben mérhető értékre kell vonatkoztatni. A dózisteljesítmény ezen értékét nevezik sugárszintnek. Ez az egyezményes mennyiség teszi lehetővé a gyakorlatban a terepen egymástól eltérő módon végzett dózisteljesítmény mérési adatok pontos összemérhetőségét. Ismeretes továbbá, hogy a terep sugárszennyezettségének földi felderítésére hordozható, ezen belül kézi és/vagy ún. fedélzeti dózisteljesitmény-raéróket használnak. A jelenleg alkalmazott fedélzeti dózisteljesitmény-mérö eszközök és eljárások közös jellemzője, hogy ezek menet közben két okból sem képesek a sugárszintet közvetlenül, direkt módon mérni. Egyrészt a hordozó jármű sugárzáselnyeló hatása miatt nem teljesülhet a dózisteljesítmény-mérö sugárzásdetektorának nyílt, árnyékolatlan elhelyezésének követelménye. Emellett még azzal is számolni kell, hogy a dózisteljesitmény-raérő rendeltetésszerű elhelyezése a mérés alkalmával az ugyancsak a sugárszint definíciójában rögzített egy méterestől eltérő magasságon történik. A gyakorlatban tehát szükség van egy, a hordozó jármű sugárzásabszorpcióját és a sugárzásdetektornak az egy métertől eltérő magasságban való elhelyezését egyaránt figyelembe vevő, úgynevezett gyengítési tényező, mint korrekciós faktor számításba vételére. A gyengítési tényező meghatározásának általánosan elterjedt módja, hogy referencia feltételek mellett - azaz adott energiájú és geometriai elrendezésű gammasugárzó izotóp(ok) segítségével - dózisteljesítmény-mérést végeznek a terep fölött egy méteres magasságban nyílt elhelyezésben, illetve a dózisteljesitmény-mérő rendeltetésszerű elhelyezésében, a hordozó jármű adott pontján. A két mérés hányadosa szolgáltatja a gyengítési tényezőnek az adott mérési körülményekre érvényes aktuális értékét, amellyel mint korrekciós faktorral képezhetők a felderítés során mért dózisteljesitmény adatokból a hiteles sugárszint értékek. A gyengitési tényező jellemző értéke a gyakorlatban elterjedten alkalmazott felderítő járművek esetén általában négy és tíz között helyezkedik el. A gyengítési tényező figyelembevétele történhet kézi úton, vagy a műszerbe beépített szorzó faktorral automatikusan. Előbbire példa a Gamma Művek által az 1960-as években gyártott IH-3M, valamint a VILATI egy korábbi gyártmánya, az IH-31 típusú műszer. Napjainkban szinte kizárólag a gyengítési tényező automatikus korrekciójával működő eszközöket gyártanak. Ilyen például a VILATI által forgalmazott IH-31K típusú fedélzeti dózisteljesítmény-mérö, továbbá a számtalan külföldi hasonló eszköz közül példaként említhetjük a Rudi Csajovec DRB-M81 típusú jugoszláv, valamint az USA gyártmányú IM-174B/PD műszert. A fentiek jól szemléltetik, hogy a terep sugárszennyezettségének földi felderítésére elterjedten alkalmazott korszerű berendezések egyöntetűen a sugárszint definíciószerű értékének meghatározására irányulnak. A kalibráció referencia feltételei mellett a gyengitési tényező, mint korrekciós, faktor felhasználásával a felderítés során alkalmazott mérési eljárások kielégítő pontossággá] képesek a fenti mennyiség folyamatos képzésére. A terep sugárszennyezettségének földi felderítésére szolgáló, napjainkban ismert eljárások és berendezések előnyös tulajdonságaik mellett azonban jelentős fogyatékossággal is rendelkeznek. A földi sugárfelderítés ismert eljárásainak legnagyobb hátránya abban rejlik, hogy a felderítés során alkalmazott gyengítési tényező értékei egyedül és kizárólag a kalibráció referencia feltételei mellett érvényesek. A valóságban viszont azzal kell számolni, hogy a mérés ideje alatt a körülmények változatossága miatt a gyengítési tényező aktuális értéke is jelentős eltéréseket mutathat a referencia feltételek mellett mért értékekhez képest. \ gyengítési tényező aktuális értékének ingadozásét elsősorban a terepet boritó gam5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
