198766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás utófeszített egyszintes nyitott keretszerkezet és/vagy egymást keresztező és egymáshoz könyöktaggal csatlakoztatott gerendákból álló tartószerkezet előállítására
1 HU 198766 B 2 A találmány rugalmasan deformálható anyagú elemekből, különösen acél elemekből álló utófeszitett egyszintes nyitott keretszerkezet és/vagy egymást keresztező, és egymáshoz könyöktaggal csatlakoztatott gerendákból álló tartószerkezet előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Jelenleg általában csak a vasbeton tartószerkezeteket építik elő- vagy utófeszi tett kivitelben. Az előfeszítéshez túlnyomórészt a HOYER-eljárást, az utófeszítéshez pedig a FREYSSINET-eljórást (feszítőkébeles), vagy a DIWIDAG-módszert (feszitőrudas) alkalmazzák. A feszítés célja tartók teherbíró képességének a növelése, illetve az önsúly csökkentése azáltal, hogy feszitőelemek húzásával nyomóerőt visznek be a tartóba, illetve a tartószerkezeti elemekbe. Megjegyezzük, hogy a feszítési technológiák alkalmazásával kapcsolatban hátrányos tényezőkkel is számolni kell: például költséges feszitóberendezést (Hoyer), vagy feszítőpuskát, illetve préslevegős készüléket (Freyssinet) igényelnek, vagy - más technológiák - a feszítőelemek fokozott korrózió-veszélyeztetettsége miatt nem megfelelő mértékben gazdaságosak. Acélszerkezetű tartókat feszitett kivitelben általában nem építenek. A 3 971 179. számú USA szabadalmi leírásból olyan többszintes térbeli acélszerkezetű zárt keret ismerhető meg, amelynél az acél-keretelemek deforniálásával utófeszítést idéznek elő. A deformációt a vízszintes gerendáknak az oszlopokhoz húzásával idézik elő. Az utófeszítés célja az, hogy a térbeli keretszerkezet alaktartása a hasznos terhelések fellépésekor biztosítva legyen. A megoldás racionális alkalmazhatósága a nem kilengő, zárt térbeli keretek területére korlátozódik. A 4 047 341. számú USA szabadalmi leírás tárgya is többszintes térbeli acélszerkezetű zárt keret, és ebben is utófeszítést idéznek elő a keretelemek deformációjával. A cél itt is az alaktartás biztosítása a hasznos terhelések fellépésekor, vagyis hogy a gerendák a hasznos terhelés hatására a keretszerkezeten belül vízszintes helyzetet foglaljanak el. A hatásos feszítőerő állandó mértékű, maradó, mert homloklemezes kapcsolat útján adódik át. A feszítést ék-segédelemek beépítésével hajtják végre, és igen sok ék, illetve ékpár alkalmazására van szükség, ami a megoldást költségessé és munkaigényessé teszi. A találmány feladata, hogy rugalmasan deformálható, főként acélanyagú elemekből összeállított, egyszintes nyitott (kilengő) keretszerkezetek és egymást keresztező, egymáshoz kőnyöktagokkal csatlakoztatott gerendákból álló tartószerkezetek utófeszitett kivitelben történő előállításához szolgáltasson olyan racionális megoldást, amely a hatásos feszítőerő állandó értékét minden terhelési esetben biztosítja; sem gyártástechnológiai, sem szereléstechnikai vonatkozásában többlet anyagot és többlet munkát - a feszitetlen kivitelhez képest - nem igényel, és az eljárással készült konstrukció a feszítés összes előnyével rendelkezik. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben a rugalmas maradó deformációval eszközölt utófeszítést nyitott (kilengő) keretszerkezeteknél, illetve egymást keresztező, egymáshoz könyöktagokkal csatlakoztatott gerendákból álló tartószerkezetek esetében alkamazzuk, a nyomatékot az oszlopok vagy támaszok fölé tudjuk Jialmozni, vagy tartószerkezetben elfordulás jellegű rugalmas deformációt és maradó hajlítóigényfölé halmozásával minimális anyagmennyiséggel építhető meg a szerkezet, a nyomaték-kiegyenlítés eredményeképpen pedig lecsökken a gyártási munkaráfordítás azáltal, hogy a keresztmetszet állandó lehet. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amely eljárás során rugalmasan deformálható anyagú tartószerkezeti elemeket csavarkapcsolatokkal csatlakoztatunk egymáshoz, és a keretszerkezetben és/vagy tartószerkezetben előfordulás jellegű rugalmas deformációt és maradó hajlítóigénybevételt idézünk elő oly módon, hogy az egymáshoz csatlakoztatandó szerkezetrészeket a kapesolat(ok)nál a csatlakozó felületeikkel a csavarok meghúzása előtt egymással szöget bezáró módon helyezzük el, és a csavarok meghúzásával a szögértéket csökkentjük. Az eljárás lényege, hogy kapcsolatonként legalább egy kötő-csavarkapcsolat és ettől távközzel elhelyezkedő feszitó-csavarkapcsolat csavarjainak a meghúzásával a szög(oC)-értékef nullára csökkentve a csatlakozó szerkezetrészek felületeit egymáshoz illeszkedésre kényszerítjük, és így e szerkezetrészek között sarokmerev kapcsolatot alakítunk ki. .Maradó hajlítóigénybevételen" és maradó rugalmas deformáción, amit a feszítéssel előidézünk azt kell érteni, hogy az anyag a csavarkapcsolatok kialakításával a belevitt alakváltozást és utófeszítést a tartószerkezet tervezett használati időtartama alatt megtartja, vagyis rugalmasságát nem veszíti él. Oszlop és alaptest csatlakoztatása esetén az oszlop talplemezét az alaptest vízszintes vagy lényegében vízszintes felső felületével szöget bezáró módon helyezzük el; előbb kialakítjuk a lalpleinez és az alaptest érintkezésének tartományában a kötö-csavarkapcsolato(ka)t, majd az ellentétes oldalon a feszítő-csavarkapcsolat(ok) csavarjainak meghúzásával az oszlopba maradó rugalmas deformációt és hajlítást viszünk be. Célszerűen a csavarkapcsolat(ok) kialakításához a csavarszéra(ka)t az alaptestbe betonozott bekötőelemiek )nek az alaptest felső felületéből kinyúló menetes vége(i) alkotja, illetve alkotják. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
