198756. lajstromszámú szabadalom • Mosószer adalékanyagként használt fejérje- vagy keményítő-bontó enzimet tartalmazó granulátum
1 HU 198756 B 2 A találmány tárgya mosószer adalékanyagként használt fehérje- vagy keményítóbontó enzimet tartalmazó granulátum. Az enzimes mosószer adalékanyagok kutatási területe az utóbbi tíz évben nagyon kiszélesedett. Az erről szóló közlemények például: Claus Dambmann, Poul Holm, Villy Jensen és Mogens Hilmer Nielsen közleménye, .How Enzimes Got into Detergents’, Vol 12, Developments in Industrial Microbiology, amelyet a Society for Industrial Microbiology, American Institute of Biological Sciences, Washington, D.C. 1971, adott ki, valamint Knud Aunstrup Otto Andersen, Edvard A. Falch és Tage Kjaer Nielsen közleménye: .Production of Microbial Enzymes’, Microbial Technology, Sec. ed., Vol. 1, Academic Press, 1979, p. 281-311. A legáltalánosabban alkalmazott enzimes mosószer adalékanyagok fehérjebontó adalékok, de keményitóbontó, cellulolitikus és zsírbontó mosószer adalékanyagokat is leírtak, például az 1,554,482 számú brit szabadalmi leírásban, a 888.632 számú BE szabadalmi leírásban és a 4,011,169 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leirés 4. oszlop 65. sorától az 5. oszlop 68. soráig. A fenti irodalmi hivatkozások enzimlistéja nem teljes, de a mosószerként legáltalánosabban alkalmazott enzimes adalékanyagokat tartalmazza. Az enzimes mosószer adalékanyagok adagolási formája igen változó lehet. Kereskedelemben forgalmazzák például a szilárd formát, mint például a hatóanyagot tartalmazó granulátum formált alakot (amely esetünkben a találmány szerint speciálisan elkészített granulátum) vagy a folyadék formát, amely stabilizált oldat vagy szuszpenzió. Az enzimes mosószer adalékanyag egyik legáltalánosabb kereskedelemben forgalmazott alakja a granulált formált alak. A granulált formált terméket számos eltérő eljárás szerint készíthetik. Például az 1,362,365 számú brit szabadalmi leírásban az enzimtartalmú granulátumok, mint mosószer adalékanyagok előállítását egy extruderból és szferodizáló készülékből- álló (MARUMERIZER néven forgalmazott) berendezés segítségével végzik. A 4,106,991 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárásban a granulált enzimes mosószer adalékanyagot dobgranuláló segítségével állítják elő. A fent idézett 4,106,991 számú amerikai egyesült államok-beli szabadalmi leírás 3. oszlop 31-40. sorából kitűnik, hogy a legáltalánosabban alkalmazott töltőanyag a nátriumklorid. Ugyancsak számos példát írnak le ebben a szabadalmi leírásban, melyekben viszonylag nagy mennyiségű nátriumkloridot használnak fel a granulátum készítésében. Az 1,362,365 számú, fent idézett brit szabadalmi leírásban ugyancsak leírtak nagy mennyiségű nátriumklorid felhasználásával előállított granulátumokat, például a 2. példában, amelyben az elókeveréket 70 tömeg* nátriumklorid felhasználásával állítják elő. A nátriumkloridot töltőanyagként az alábbi okok miatt alkalmazzák igen széleskörűen: kedvező ára van, nátriumklorid alkalmazásával a granulálási eljárás igen egyenlet;sen hajtható végre (ellentétben számos más töltőanyag alkalmazásával), a termék granulátjm fizikai stabilitása kielégítő, és a nátriumklorid a granulátumból származó kis koncentráció esetében nem fejt ki káros hatást a mosóoldatra (ugyanis a granulátumot, amely az enzimet tartalmazza körülbelül 0,5 tömeg* mennyiségben keverik a mosószerhez). Kimutatták azonban, hogy a nátriumklor d töltőanyag alkalmazása hátrányokkal is rendelkezik. A szokásos mennyiségben alkalmazott nátriumklorid töltőanyagot tartalmazó granulátumok nagy nedvességtartalmú környezetben, alacsony enzimstabilitással rendelkeznek akár granulátumként, akár a mosóporhoz keverve tároljuk azokat. Különösen e'ősén jelentkezik ez a hátrányos tulajdonság, amennyiben a mosószerben perborát komponens van jelen. Kimutatták, hogy a k'orid okozza a stabilitás-csökkenést, ugyanis más oldható kloridok, mint például a káli— umklorid, ammóniumklorid és kalciumklorid alkalmazása ugyancsak hasonló hátrányos enzimstabilitást csökkentő hatást fejt ki. Kimutatták, hogy a fenti körülmények között 0,5 tcmeg%-nál, különösen 2 tömegX-nál nagyobb mennyiségű klorid jelenléte a granulátumban jelentős enzimstabilités-csökkenést okoz. A 0,5 és 2 tömeg* értékek nem kritikus értékek, mivel az enzimstabilitás - klorid koncentráció függvénye sima lefutású és nem tartalmaz hirtelen meredek szakaszokat. Ezeket az értékeket csak mint gyakorlati viszonyszámokat adjuk meg, hogy a gyakorlati alkalmazás körülményei között elfogadható al tivitás-csökkenést érzékeltessük.' A fenti felismerés miatt dolgoztuk ki a találmány szerinti eljárást. Abból a célból, hogy olyan mosószer adalékanyagként alkalmazott enzimtartalmú granulátumot állítsunk elő, amelynek klorídtartalma kisebb mint 2 tömeg*, előnyösen kisebb mint 0,5 tömeg*, a kloridot valamilyen más töltőanyaggal helyettesítjük. Amennyiben a teljes kloridtartalmat helyettesítjük egy olcsó vízben könnyen olható sóval, például nétriumszulfáttal, az enzim-stabilitás problémáját megoldhatjuk, de az ilyen granulátumé k: 1) kis fizikai stabilitásúak lesznek és/vagy 2) nem jó granulálhatósági jellemzőkkel rendelkeznek és ez megakadályozza a n8gy méretben történő gyártást. Azonban a találmány szerinti eljárásban olyan végső enzintartalmú mosószer adalékanyagként alkalmazható granulátumot állítunk elő, amelynek ki''áló az enzimstabilitása és a fizikai stabilitár.a. Ebben az eljárásban a kloridtartalmat egy vagy több vízben jól oldható meghatározó t típusú sóval, valamint egy vagy több 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
