198753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított apríték előállítására
1 HU 198753 B A találmány eljárás szárított apriték előállítására, lombos és/vagy tűlevelű fából különösen bokorfából és hulladékfából vagy fatelepítésnél keletkező fahulladékból. A fa apritékot legnagyobb mértékben fűtésre használják. Ennek a fütöértéke azonban nagy mértékben függ az apriték szárítottsági fokától. A mintegy 16-20 súlyX-ra történő szárítás azért is szükséges, hogy a kéményt és a környezetet a keletkező füst-gázokkal nagy mértékben ne terheljék. Ismeretes a fát, különösen a hulladékfát a levegőn előszáritani, amihez azonban nagy területekre van szükség. A szárítás után végzik az aprítást, majd az apritékot külső tüzelésű szárító berendezésekben a kívánt nedvességtartalomra szárítják. Az elöszáritoLt fa azonban rosszabbul aprítható, mint a zöld fa. A szükséges elószérítás több műveleti lépést igényel, a fakitermelés és az aprítás között amihez járul még hátrányként a szárításhoz szükséges tárolási idő, és a készre szárítás munkaidő- és energia igénye. Nagy mértékű elószárításnál ugyan csökken az energiaigény, azonban a nem kívánt és kedvezőtlen közbenső tárolás miatt az anyag különböző károsítok és gombák hatásának van kitéve, és nem kívánatos por képződés jön létre. Ezt a port vagy keletkező finom szemcsés anyagot a fűtésre szánt aprítékból még le is kell választani. A leválasztott rész szempontjából még lerakodási problémák is adódnak. A mezőgazdaságban az ún. faültetvények jelentősége nő, ahol gyorsan fejlődő fát, mint pl. akácot különböző hibiszkusokat termelnek. A több ágú növények esetén általában egy ágat hagynak nőni, míg a többit vágják. Ha ilyen faültetvényeken termelt fát tüzelési célra aprítják, gazdaságos kihasználás csak akkor lehetséges, ha az apriték szárítása külső energia nélkül megoldható. Nagy raenynyíségű hulladékfa keletkezik, például szél és hó okozta töréseknél. Az egyéb veszélyek miatt azonban az így keletkezett fahulladékot gyorsan fel kell dolgozni. A találmány célja olyan eljárás létesítése, amellyel kis munkaráfordítással jelentősebb közbenső tárolási problémák nélkül külső energia mellőzésével vagy csak igen kis mértékű felhasználósával lehet megfelelően szárított fa apritékot előállítani. A találmány eljárás szárított apriték előállítására lombos és/vagy tűlevelű fából, s a találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a fát zöld állapotban szeletekre aprítjuk, és fermentációra képes, ugyancsak aprított kéregből és lombosfák lombjából vagy leveles növények leveleiből vagy fűből és ezek keverékéből álló ugyancsak aprított zöld masszával összekeverjük, és ezt a keveréket préseléssel anyagoszloppá egyesítjük, majd azt legalább az oldalak felé légtőmören záró térbe helyezve fermentáljuk, és a fermentációs hőt kihasználva szárítjuk, 2 miközben a vízgőzt és a keletkező gázokat elvezetjük. Eddig azon a véleményen voltak, hogy a fa apritékot csak szárított állapotban lehet 5 bunkerekben tárolni, inert arra a tapasztalatra jutottak, hogy a félnedves vagy csak elöszáritoLt apritékot a bunkerban történő tárolásnál gomba veszélynek teszik ki, és így az már egyáltalán nem használható fel tüzelő lésre vagy tüzelőként történő értékesítésre. A találmány azon a meglepő felismerésen alapszik, hogy a zöld tömeg felhasználásával a fermentációnál keletkező hővel az apriték szárítására szükséges hő legnagyobb részben 15 fedezhető. Megállapítottuk azonban, hogy a fermentációnak lényegében csak a zöld tömeg van kitéve, és a fából lényegében csak nedvesség kerül kihajtásra. A fa és a zöld massza helyes összekeverési arányénak meg- 20 választásával, valamint adott esetben külső hűtéssel a túlhevítés kiküszöbölhető. Amennyiben az apritékot csak lombos fa fájából állítjuk elő, akkor az apriték előállításához az apriték kérget és a kéreghez 25 kapcsolódó lombozatot, mint zöld masszát használjuk fel. A zöld massza súlyarányét, valamint az apriték és a zöld massza keverékének együttes nedvességtartalmát megfelelő értéken tartjuk. Lehetséges azonban a keve- 30 réket zöld lombos fa aprítékból és zöld vagy előszárított tűlevelű fából előállítani. A zöld massza rész arányát mindig a keverék szükséges nedvességtartalma függvényében állítjuk be, valamint a zöld massza fermentációs 35 hőjétől függően. Elérhető a találmány szerinti eljárás révén, hogy az apritékot a fermentációs folyamat után, ahol az mindegy 80 °C melegszik fel, majd az azt követő lehűlés után mindegy 16 súly% nedvességtartalomra 40 szárítva kapjuk meg, amikor is az eltüzelhe' tő, vagy jól eladható. Amennyiben a fermentációt hőszigetelő falu és fenekű térben végezzük, az anyagoszlop széleinél is megfelelő fermentáció és a 45 fa rész megfelelő átmelegítése jön létre, a jó kiszárítás érdekében. A találmány szerint célszerűen az aprítékból képzett anyagoszlopban gézeresztő elvezető aknákat alakítunk ki, a keletkező gá- 50 zok és a kihajtott vízgőz részére. Ha nagyobb az anyagoszlop például 5 m-nél magasabb, több ilyen aknát képezhetünk ki, például egymástól 2 m távolságban. így a gázok és kihajtandó vízgőz elvezetési ellenállása 55 csökken. Megfelelő anyagoszlop tömörség biztosítására célszerű, ha a fát 2-35 mm közötti különböző nagyságú darabokra aprítjuk. Célszerűen az apritékot az aprítógép teljesítményének függvényében úgy állítjuk 50 elő, hogy az anyagoszlop folyamatosan jöjjön létre, nagyobb például egy napot meghaladó időmegszakítás nélkül. A gyors szárítás érdekében a légmentesen lezárt térben legalább egy rész nagyobb zöld massza tartalmú P5 részt alkalmazunk, vagy az anyagoszlop leg-3
