198741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás citorodin S származékok, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 HU 198741 B 4 aktivitását mutatja L1210 sejtek­kel szemben. Az 5. ábra a citorodin S (CYT), a 11. példa szerinti citorodin S - MA204 im­munkomplex (CYT-MA204, n=4), a 3. példa szerinti citorodin S - nyúl immunoglobulin - komplex (CYT-Rab IgG n=2), és CEA elleni monoklonális antitest (MA204) sejtnövekedést gátló aktivitásét mutatja Colo 205 sejtekkel szem­ben. A 6. ábra a citorodin S immunoglobulin­­-komplex és aklacinomicin immu­noglobulin komplex sejt növeke­dést gátló aktivitást mutatja L1210 sejtekkel szemben. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletéi vegyületekben R3 jelen­tése előnyösen olyan fenti jelentésű csoport, amely az ismert 1-7 szénatomos oC-aminosa­­vak, ß-, Y- és E-aminosavak maradéka, vagy a ß-, és £-tiolaminok maradéka. R1 és R2 jelentése előnyösen metilén-, etilén- vagy propiléncsoport. Az IgG immunoglobulin maradék egy im­munoglobulin maradéka, amelyből n aminosa­­vat eltávolítottunk. Az (I) általános képletben IgG magába foglalja azokat az immunoglobulin maradékokat is, amelyekben az immunoglobu­­linba bevezetett tiolcsoportok (-NH-CO-R2- -SH) némelyike megmarad. Ez azért lehetsé­ges, mert a (IV) általános képletű tiolozott immunoglobulin nem minden tiolcsoportja rea­gál a citorodin S származékkal, és igy né­hány tiolcsoport elreagálatlan marad, igy a kapott (I) általános képletű vegyületben n értéke kisebb lehet, mint a (IV) ill. (VI) általános képletű vegyületekben n’ értéke. Immunoglobulin maradékként előnyösek a rákos sejtekkel specifikusan kapcsolódó antitestek. Az 1/n érték azt mutatja, hogy hány immunoglobulin molekula kapcsolódik egy ci­torodin S molekulával. Ez az érték lehet 1/1— -1/15. Ez azt jelenti, hogy 1-15 citorodin S molekula kapcsolódik egy immunoglobulin mo­lekulával. Az olyan (I) általános képletű vegyüle­­tek, melyekben X jelentése -NH2, -NHR3- -COOH, -NH-RZ-COO-CzHs, -NH-R^SH, (a), (g) vagy (f) általános képletű csoport, immuno­­globulin-komplexek előállításához intermedier vegyületek, amelyek a citorodin S rákellenes aktivitáséval természetesen rendelkeznek, és önmagukban is alkalmazhatók rákellenes szerként. A rákellenes hatóanyag és az immuno­globulin komplexének előállításakor általában úgy járunk el, hogy a rákellenes hatóanya­got az immunoglobulinhoz valamely bifunkciós térhálósítószer, kondenzálószer vagy térköz­tartó molekula segítségével kapcsoljuk. A kapcsolódás valamely funkciós csoporton ke­resztül, például amino-, karboxil- vagy tiol­csoporton keresztül történhet. A citorodin S azonban nem tartalmaz ilyen funkciós cso­portokat, igy kémiailag módosítani kell, hogy amino-, karboxil- vagy Liolcsoportokat tartal­mazó származékot kapjunk. Ilyen citorodin S származék előállítása céljából, amely megtart­ja rákellenes aktivitását, a szacharid lánc oxocsoportját alakítjuk ét aminocsoporttá. Az oxocsoport redukcióját általában lítium-alu­­mínium-hidriddel (LLAIH4), nátrium-bőr-hid­­riddel (NaBHí) stb. végezzük. Az antracik­­lingyűrűn levő oxocsoportot érintetlenül ha­gyó, a szacharid láncon levő oxocsoportot érintő szelektív redukcióhoz nátrium-ciano­­-bór-hidridet (NaBCNH3) vagy lítium-ciano­­-bór-hidridet (LÍBCNH3) alkalmazunk. Ha ilyen redukálószert alkalmazunk, ammóniumsó vagy aminocsoportot tartalmazó szerves ve­­gyület jelenlétében, a szacharid láncon levő oxocsoport szelektív módon aminocsoporttá redukálódik, igy a megfelelő citorodin S származékot kapjuk. Közelebbről (II) képletű citorodin S-t alakítunk ét olyan (I) általános képletű cito­rodin S származékká, ahol X jelentése -NH2, -NH-R^COOIl, -NH-R2-COO-C2ll5, -NH-R^SH, oly módon, hogy alkálifém-ciano-bór-hidrid segítségével redukciót végzünk egy ammóni­umsó vagy NH2-R3-COOH, NH2-Rl-SH, NH2-R2- -COOC2H5 általános képletű, aminocsoportot tartalmazó szerves vegyület jelenlétében. Ammóniumsóként alkalmazhatunk ammóni­­um-acetátot, ammónium-propionétot vagy am­­móniumkloridot. Aminocsoportot tartalmazó, fenti általános képletű szerves vegyületként például az ismertetett oC-aminosavak említhe­tők, igy például lizin, cisztein, továbbá a ß-, •g— és E-aminosavak, igy például K-amino-vaj­­sav, amino-ecetsavak, például glicin-etil-ész­­ter, és a tiolaminok, mint például amino-etán­­-tiol. Alkálifém-ciano-bór-hidridként például litium- (vagy nátrium-) -ciano-bór-hidridet alkalmazunk, A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a citorodin S-t és egy ammóniumsót vagy ami­nocsoportot tartalmazó szerves vegyületet vízzel elegyedő szerves oldószerben (például metanolban vagy etanolban) vagy olyan puf­­fer-oldatban oldjuk, amely nem tartalmaz primer vagy szekunder aminokat, és amely­nek pH-ja 8 (például foszfát- vagy borát­­-puffer vagy 2,4,6-trimetil-piridin-hidroklo­­rid-puffer), majd az oldathoz alkálifém-ciano­­-bór-hidridet adunk szobahőmérsékleten vagy jeges hűtés közben. A reakcióelegyböl a terméket ismert mó­don nyerjük ki. Eljárhatunk például úgy, hogy a reakcióelegy pH-ját 8 értékre állít­juk, alkalmas szerves oldószerrel, például di­­klór-metánnal extraháljuk, ledesztilláljuk az oldószert, vagy preparativ HPLC-vel nyerjük ki a terméket. Az így előállított, citoi-odin S aminoszár­­mazékokat, ahol X jelentése -NH2 egy (III) 5 13 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents