198734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rezofurin szk-ok glikozidjainak előállítására, eljárás glikozidázok és szacharid láncokat hasító enzimek aktivitásának meghatározására és diagnosztikumok enzimek kimutatására
1 HU 198734 B 2 40 mg (20%). 24. példa Összehasonlító kísérlet amiláz meghatározására p-nitro-fenilmaltoheptaoziddal, illetve rezorufinil-maltoheptaoziddal patogén szérumokban A következő vizes oldatokat állítjuk elő: 1. sz. oldat: HEPES 105 mtnól/l MgCl? 10 mmól/1 alfa-glükozidáz 45 egység/ml 1 ml ilyen oldathoz 0,1 ml béta-glükozidáz-oldatot (56 egység/ml) és 0,025 ml (alfa-amilázt tartalmazó) patogén szérumot adunk. 2. sz. oldat: 10.5 mmól/1 rezorufinil-maltoheptaozid 3. sz. oldat: 112.5 mmól/1 p-nitro-fenil-malloheptaozid A) Amiláz meghatározása rezorufinil-maltoheptaozid alkalmazása mellett 1.125 ml 1. sz. oldatot küvettában 0,05 ml 2. sz. oldattal elegyítünk, 25 °C-on. A szín kialakulását fotométerrel — 578 nm-en — mérjük. B) Amiláz meghatározása p-nitro-fenil-maltoheptaozid alkalmazása mellett 1.125 ml 1. sz. oldatot küvettában 25 °C-on 0,05 ml 3. sz. oldattal elegyítünk. A szín alakulását fotométerrel, 405 nm-en követjük. C) Eredmény Amiláz- Az extinkció szubsztrátum változása rezorufinilmaltoheptaozid 72,3 mE/perc p-nitro-fenilmaltoheptaozid 38,7 mE/perc A mért extinkció-változás a találmány szerinti vegyületek alkalmazása esetén lényegesen magasabb. Ez a megállapítás arra az esetre is érvényes, amikor a 3. sz. oldat alkalmazásakor a bevitt szubsztrát-mennyiséget magasabbnak választjuk meg, mint az 1. sz. oldat alkalmazása esetében. Ezzel a kísérlettel igazoljuk, hogy a rezorufinek mint kromofór csoportok jelentős előnyöket mutatnak az ismert csoportokkal — pl. a p-nitro-fenil-csoporttal - szemben. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás (la), illetőleg (Ib) általános képletű rezorufin-glikozid-származékok előállítására — e képletben R‘ és R6 jelentése hidrogénatom-, -COOH csoport, 1—4 szénatomos alkilcsoporltal észterezett karboxilcsoport, -COO^JH(C2H5)3®képlelű csoport vagy -COOC2H4OC2H4OC2H5 képletül csoport, R3 és R4 jelentése hidrogénalom vagy karbonsav-raorfolid, azzal a megkötéssel, hogy R1 és R6, illetve R3 és R4 közül az egyik mindig hidrogénatom, és Y jelentése nitrogénatom vagy ;N-*>0 képlett! csoport és Glikozid jelentése aldohexózból, aldopentózból vagy a megfelelő uronsavtól származó gyök - azzal jellemeze, hogy az egymással tautomer egyensúlyban levő (Ha) és (Ilb) általános képletül vegyületeket — amelyekben a helyettesítők jelentése az előbbiekben megadott — egy aldohexózzal, aldopentózzal vagy uronsawal vagy ezek egy 1-halogén-származékával reagáltatjuk, amelyben valamennyi hidroxilcsoport a szénhidrát-kémiában szokásosan alkalmazott védőcsoporttal védett, per-O-helyettesített glikozidok előállítására, majd ezekből a védőcsoportokat lehasítjuk és kívánt esetben a helyettesítők előbbiekben meghatározott körében i) egy, az előbbiek szerint előállított észtert savvá, egy savat sóvá, előnyösen trimetil-ammóniumsóvá vagy ii) a kapott észtert egy másik (la) vagy (Ib) általános képletű észterré, előnyösen 3,6-dioxa-oktilészterré alakítjuk át. (Elsőbbsége: 1984. 03. 29.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy egymással tautomer egyensúlyban levő (Ila) és (Ilb) általános képletű vegyületeket - amelyekben a helyettesítők jelentése az 1. igénypontban megadott - béta-D-galaktopiranózzal, alfa-D-mannopiranózzal, béta-D-glukopiranózzal, alfa-D-glukopiranózzal, alfa-D- mannopiranózzal vagy ezek 1-halogén-származékával reagáltatjuk. (Elsőbbsége: 1984.03. 29.) 3. Eljárás rezorufinszármazékok (la), illetve (lb) általános képletű glikozidjainak előállítására - a képletben R1 és R6 jelentése hidrogénatom-, -COOH csoport, 1 — 4 szénatomos alkilcsoporttal észterezett karboxilcsoport, -COOÖ^H(C2H5)3®<épletű csoport vagy -C00C2H40C2H40C2H5 képletű csopot, R3 és R4 jelentése hidrogénatom vagy karbonsav-morfolid, azzal a megkötéssel, hogy R1 és R6, illetve R3 és R4 közül az egyik mindig hidrogénatom, és Y jelentése nitrogénatom vagy =N-^0 képletű csoport és Glikozid jelentése max. 10 aldohexózból vagy aldopentóz egységből álló oligoszacharid lánc — azzal jellemezve, hogy az egymással tautomer egyensúlyban lévő (Ila) és (Ilb) általános képletű vegyületeket, ahol a helyettesítők jelentése a fentiekben megadott, egy max. 10 aldohexóz vagy aldopentóz egységből álló oligoszachariddal, illetve ennek l-halogénszármazékával, amelyben valamennyi hidroxilcsoport a szénhidrát-kémiában szokásosan alkalmazott bármilyen védőcsoporttal védett, per-O-szubszlituált glikozidokká alakítjuk át, majd ezekből a védőcsoportokat lehasítjuk és kívánt esetben i) az így előállított (la) vagy (Ib) általános képletű vegyületeket - amelyekben a glikozidmaradék 1-9 aldohexóz vagy aldopentóz egysé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 16
