198690. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier amin-származékok előállítására és az azokat hatóanyagként tartalmazó fungicid készítmények
1 HU 198690 B 2 A keletkezett amint szükség esetén tovább tisztíthatjuk az ismert módszerek egyikével, például közös oldószerekből való kristályosítással, szilárd fázison, például szilikagélen, vagy alumínium-oxidon való kromatográfíával, vagy más, hasonló tisztítási technikával. A találmány szerinti kiindulási anyagok könynyen előállíthatók. Ennek során egy megfelelően helyettesített amint karbonilvegyülettel reagáltatunk, és a keletkezett Schiff-bázist ismert eljárásokkal, előnyösen palládium-szénnel katalizált hidrogénezéssel, vagy alkoholban, nátrium-bórhidridet alkalmazva redukáljuk. A szekunder amin kiindulási anyagot úgy is előállíthatjuk, hogy primer amint önmagában ismert módon a megfelelő halogén-származékkal alkilezünk. A reakciókat a 2. és 3. reakcióvázlat szemlélteti. Az általános alkilezési reakció a 4. reakcióegyenlettel írható le, ahol R1, R2, R5, m és n jelentése a fenti, X és Y csoportok közül az egyik aminocsoport, a másik pedig kilépő csoport, például halogénatom, azzal a kikötéssel, hogy ha m értéke 0, akkor X aminocsoport, és ha n értéke O, akkor Y aminocsoport. A szekunder amin kiindulási anyagot úgy is előállíthatjuk, hogy egy ketont megfelelően helyettesített aminnal reagáltatunk, majd az így kapott Schiff-bázist redukálva kapjuk a keresett vegyületet. A reakciót az 5. reakcióvázlaton szemléltetjük. Mivel a leírásban található összes vegyület amin, ezért a vegyületek bázikusak, és az amin nitiogénatomján könnyen sókat képeznek. A só alak a fent meghatározott R1 helyettesítő nitrogénalomján is kialakulhat. A találmány szerinti hatóanyagok oltalmi köre nem korlátozható azon az alapon, hogy a vegyület melyik része képez sót, mivel a találmány oltalmi körébe tartozik az összes só, a felvett alaktól függetlenül. A sók tipikusan úgy képződnek, hogy egy, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületet ekvimoláris vagy feleslegben levő savval, illetve rövidszénláncú alkilezőszerrel reagáltatjuk. A reagáló anyagokat általában közös oldószerben, például dietil-éterben vagy benzolban reagáltatjuk, a só normális körülmények között 1-10 nap alatt kicsapódik az oldatból, és szűréssel kinyerhető. A következő, nem-korlátozó jellegű példákat a találmány teljes illusztrálása céljából mutatjuk be. Minden egyes vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia (NMR) spektruma, és néhány esetben infravörös spektruma alapján határozzuk meg. 1. Példa N-Butil-N-l(4-klór-fenilVmetill-(S-pirimidinill-amin A. N-((4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-imin 7 g 4-klór-benzaldchid és 5 g 5-amino-pirimidin 250 ml toluolos oldatához katalitikus mennyiségű p-toluol-szulfonsavat adunk. A reakcióé legyet körülbelül 16 órán át rcfluxáltatjuk, és a melléktermékként keletkező vizet Dean Stark csapdával gyűjtjük össze. Az oldatot forrón szűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson besűrítjük. A maradékot dietil-éterrel és Skellysolve B-vel mossuk, a szilárd anyagot megszárítva 9 g N-[(4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-imint kapunk. Op.: 140-141 °C. Elemanalízis C11H8CIN3 összegképlet alapján: számított: C: 60,70, H: 3,70, N: 19,31%; talált: C: 60,97, H: 3,55, N: 19,07%. B. N-Butil-N-[(4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-amin 7 g N-[(4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-imin 250 ml metanolos oldatához 4 g nátrium-bór-hidridet adunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot diklór-metánban oldjuk és vízzel mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot Skellysolve B-vel majd dietil-éterrel mosva 4 g Nij(4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-amint kapunk. Olvadáspontja: 121 °C. C. 2,2 g N-[(4-kiór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-amint 50 ml tetrahidrofuránban oldunk, majd az oldathoz kálium-hídrid 24,6%-os olajos szuszpenziójából 2 g-ot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten körülbelül 1 óráig kevertetjük, majd 2 g jód-butánt adunk a reakció-e légyhez. A keveréket szobahőmérsékleten éjszakán át kevertetjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot dietil-éterben oldjuk, a szerves fázist vízzel mossuk, elválasztjuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldat csökkentett nyomáson való betöményítése után a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. A fő komponenst tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldószert kidesztilláivá kapjuk az N-butil-N-{(4-klór-fenil)-metil]-(5-pirimidinil)-amint szilárd formában. Olvadáspont: 67—68 °C. Elemanalízis C15HI8CIN3 összegképlet alapján; számított: C: 65,33, H: 6,58, N: 15,24%; talált: C: 65,04, H: 6,31, N: 15,25%. 2. Példa N-(2-butenil-l-iP-N-Butil-N-f(4-kl6r-feniD-metilM3-piridiP-amin A. N-[(4-klór-fenil)-metil)-(3-piridil)-imin 30 g 3-amino-piridint és 42 g 4-klór-benzaldehidet oldunk 500 ml toluolban, és az oldathoz kismennyiségű p-toluolszulfonsavat adunk. A reakcióelegyet körülbelül 6 órán át refluxáltatjuk, és a keletkezett vizet Dean Stark csapdával gyűjtjük össze. A reakcióelegyet forrón szűrjük és a szűrletet éjszakán át hagyjuk hűlni. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot dietil-éterrel és Skellysolve B-vel mossuk. A kapott szilárd anyagot szűréssel össze5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
