198653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Bayer-féle eljárásnál keletkező Na-aluminát oldat Na-oxalát tartalmának csökkentésére
5 HU 198653 B 6 kű. Elvégzett kísérleteinek során, amikor is különböző minőségű és mennyiségű flokkuláló anyagokat adagoltuk a Bayer-oldathoz, meglepő módon mégis azt találtuk, hogy ha a flokkuláló szereket a Bayer oldat kausztikus NazO tartalmára viszonyított 5. 10~5 és 10*J tömegrész mennyiségben adagoltuk, azoknak hosszantartó stabilizáló hatása volt. Kísérleteink során 500-800% tisztítási hatásfok növekedést mértünk, a hatásfokot a kritikus túltelitettségi küszöb és a látszólagos oldhatóság közötti különbségben kifejezve. Ezt a hatásosságot továbbá stabilizálószer adagolása nélkül, több tíz feltárási ciklus során fent lehetett tartani, függetlenül az oldat kausztikus NaüO tartalmától és a feltárás hőmérsékletétől, természetesen a Bayer eljárásnál alkalmazott értékeken belül (kausztikus NazO tartalom: 100-250 g/1 és 100-290 °C közötti hőmérséklet). Az a lény, hogy a kezelendő folyadék mennyiségéhez viszonyítva kis mennyiségű flokkulálószerre van szükség, és hogy a szert minden különösebb előkészítő művelet nélkül lehet felhasználni, a találmány szerinti eljárást - amikor szükség van a Bayer oldat ilyen kezelésére - igen könnyen kivitelezhetövé teszi. A Bayer oldat, amelyet előnyösen a nátrium-aluminát oldat megbontása után nyerünk - fentiek szerinti kezelését a betöményítési lépés előtt, annak hőmérsékletén vagy lehűtés után végezzük. A kezelési hőmérséklet ennek megfelelően általában 20- -80 °, előnyösen 50-70 ° közötti hőmérséklet. A túltelített nátrium-oxalát oldatba adagolt, a nátrium-oxalát egyensúlyi állapotának megbontására szolgáló szer mennyisége, a kalcium- vagy bárium-oxalát vízmentes formájában kifejezve, általában 0,5 és 15 g/liter, előnyösen 1,0 és 5,0 g/liter közötti mennyiség kalcium-oxalát esetében és 0,5- -25 g/liter, előnyösen 1-10 g/liter közötti mennyiség bárium-oxalát esetében. A nátrium-oxalátot, amely a nátrium-aluminát megbontása után nyert oldatból a bárium-oxalát adagolás után vált ki, szilárd-folyadék elválasztás után tisztítási műveletnek vetünk alá, hogy a Bayer ciklusba visszavezethessük. E tisztítási művelet során, az elválasztott szilárd anyagot, vagy annak egy részét vízben oldjuk, ha a destabilizáló szer kalcium-oxalát volt, és lúgos oldatban, ha bérium-oxalátot alkalmaztunk. A visszaoldást általában a forráspont közelében, előnyösen 70 és 90 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A kalcium-oxalát destabilizáló szert úgy nyerjük, hogy a kiváló nátrium-oxalátot meszes vízzel kezeljük, amelynek mennyisége 50-500 liter, előnyösen 100-200 liter a termelt alumínium-oxid tonnájára számolva. A bárium-oxalát destabilizáló szert a kiváló nátrium-oxalát báríum-alumináttal való kezelésével nyerjük, a Bayer-ciklus mosófolyadékának jelenlétében, amelynek NaíO tartalma 20-80 g/liter. A folyadék mennyisége 50-500, előnyösen 100-200 liter a termelt aluminium-oxid tonnájára számolva. A CaO vagy BaAlzCB fentiek szerinti mennyisége úgy van meghatározva, hogy biztosítani tudja mind a kivárit destabilizálószer képződését, mind a kivált nálrium-oxalátol átitató folyadékban jelenlévő karbonát, valamint Bayer-ciklusból nyert mosófolyadékban jelenlévő karbonét kicsapását. A kapott kalcium- vagy bárium-oxalát szuszpenziót szilárd-folyadék elválasztási művelettel szeparáljuk, és a kapott szilárd kalcium- vagy bérium-oxalátot, vagy annak egy részét használjuk destabilizáló' szerként. A szerves anyagot tartalmazó' folyékony fázist visszavezetjük a Bayer-ciklusba, ha a destabilizáló szer kalcivim-oxalát volt, és ismert módszerekkel való tisztítási művelet után (2 328 660 számú francia szabadalmi leírás) vezetjük vissza, ha a destabilizáló szerként bárium-oxalátol alkalmaztunk, A találmány szerinti eljárás folyamatát könnyebben követhetjük az 1. ábra szerinti folyamatábrán. A rajz szerinti LI Bayer oldat, amelyet a nátrium-alumínát oldat megbontásával nyerünk, alunúniuni-oxid tartalma csökkentett, nétrium-oxalátra nézve túltelitett, és amelyet ismételten visszavezetünk a bauxít feltárásához. Ennek L2 frakciója képezi lényegében a találmány szerinti eljárásunknál a kiindulási oldatot. A fenti 1,2 frakcióit az A tisztító zónába vezetjük az SÍI szilárd frakcióval együtt, amelyet részlegesen a recirkuláltatolt kalcium- vagy bárium-oxalálból nyertünk. Az A tisztító zónában a kezelést keverés közben, a fentiekben részletezett hómérsékleti hal-árok közöli hajtjuk végre, majd a kapott L3 szuszpenzió;!. a B zótií'.bat^ szilárd-folyékony elválasztással szeparálj üli, és a tisztított L4 folyadékot visszavezetjük az L1 Bayer oldatba. Az S4 szilárd fázist részben az A zónában kivált nátrium-oxalát, részben trikalcium-aluminát-hexaludrát - ha destabilizáló szerként kalcium-oxalátot alkalmaztunk vagy bárium-karbonát - ha destabilizáló szerként bérium-oxalátot alkalmaztunk - alkotja. 11a destabilizáló szerként kalcium-oxalétot használtunk , az S4 szilárd frakciót részlegesen kivonjuk a folyamatból (S5), ez képezi a Bayer-ciklusból kivont nátrium-oxalátot, míg az 56 maradék részt a C regeneráló zónában vezetjük, ahol mésszel kezeljük, a kezeléshez szükséges meszes vízzel - S7 adalék -. Ily módon az S6 maradék egy részét képező nátrium-oxalátot kalcium-oxaláttá alakítottuk. A 0 regeneráló zónában nyert L8 szuszpenziót szilárd-folyadék elválasztással a D elválasztó zónában S9 szilárd, illetve L9 fo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
