198642. lajstromszámú szabadalom • Két működési síkú hatpofás forgácsolóipari központosító szerkezet és annak kiviteli alakja
3 HU 198642 B 4 alak kapcsán, rajz alapján niutalom be részletesebben, ahol: az 1. ábra a találmány szerinti központosító szerkezet olyan metszetét mutatja, amikor a metszósík a beállító tengelyeket is metszi, ezen az ábrán nem ábrázoltam a pofatartókat és pofaidomokat; a 2. ábrán szintén a találmány szerinti központosító szerkezet metszete látható, de a metszősík most a pofatartókat metszi; a 3. ábrán pedig egy munkadarab és a hozzá kiképzett pofatestek vannak ábrázolva. A központosító szerkezet 1 háza forgásszimmetrikus, hengeres külső kiképzésű, hátulról nyitott, belülről üreges test. Agyrésze szintén hengeres, ezzel kapcsolódik a forgácsológép nem ábrázolt főorsójához. Az 1 házba sugárirányú zsákfuratok vannak a külső palástról befúrva. A tokmány példaképpeni kivitelénél 4 db ilyen furat található 90°-os osztásban. Az egymással szemben lévő furatokban teljesen azonos kivitelű 2 felső fogazású, ill. 3 alsó fogazású beállító tengely van elhelyezve. A beállító tengelyek kivitele egyébként teljesen azonos a hagyományos tokmányoknál alkalmazottakéval, azaz az 1 ház furatában saját hossztengelyük körül elfordulni képesek és elforgatásukra a fejrészükön kiképzett belső lelapolás (általában négylap), ill. az abba illeszkedő tokmánykulcs szolgál. A beéllitó tengelyek kúpfogazásához egy-egy, az 1 ház üregében vezetett, koncentrikus helyzetű hátsó homlokfelűletén kúpfogazott tárcsa kapcsolódik. A két db tárcsa koncentrikus helyzete azt jelenti, hogy a tokmány hossztengelye mentén képesek elfordulni és a 4 nagyobb átmérőjű tárcsa az 5 kisebb átmérőjű tárcsán csúszhat el, de mindkettő síkja azonos. A tengelyirányú elmozdulás megakadályozására célszerű kis vállat bemélyiteni a tárcsákba. Az 1 ház elülső homlokfelületén 60°-os osztásban 6 db sugárirányú vezeték van kimarva, amely alakzáróan vezeti meg a 6 pofákat, ill. 7 pofatartókat. Keresztmetszete legegyszerűbben T-alakú lehet. Minden második vezetékben egy-egy önmagában ismert 6 pofa, ill. 7 pofatartó van elhelyezve. A 6 pofák és 7 pofatartók hátsó részébe sikmenet van belemarva, amely a 4 és 5 tárcsák mellső homlokfelületébe mart síkmenethez kapcsolódik. A 6 pofák és a 7 pofatartók közül 3-3 a 4 nagyobb átmérőjű tárcsához, ill. az 5 kisebb átmérőjű tárcsához van hozzákapcsolva. A 7 pofatartók külső homlokfelülete recézéssel, fogazassál vagy hasonlóval van ellátva, éppúgy, mint a 8 pofaidom 7 pofatartóri illeszkedő felülete. Az ily módon alakzáró felületeket egymáshoz oldható kötések erősítik. E kötések egyszerű megoldása lehet a 7 pofatartókba hosszirányú T-hornyok bemaréaa és a hornyokba kalapácsfejű csavarok elhelyezése. A kalapácsfejű csavarok (amelyeket a rajzon nem ábrázoltam, mert nem tartoznak a találmány lényegéhez és önmagukban ismertek) menetes vége a 8 pofaidoinon kiképzett átmenő furaton keresztül szabványos anyával ellátva tökéletesen megfelel a 7 pofatartó és a 8 pofaidom egymáshoz oldható módon való kötéséhez. A 8 pofaidom egyébként a sokoldalúbb alkalmazhatóság érdekében szintén állhat több darabból, amely darabok az előzőekben ismertetett módon rögzíthetők egymáshoz. Szintén az egyetemességet szolgálja, ha a 6 pofák is hasonló módon két darabból vannak összeállítva. A 6 pofákat, a 7 pofatartókat és a 8 pofaidomokat azért is célszerű így kiképezni, mert a koncentrikusan elhelyezett 4 és 5 tárcsák miatt a beállítási tartomány a szokásosnál kisebb lehet csak. A találmány szerinti központosító szerkezet a következőképpen működik. Az 1. ábrán metszetben ábrázolt 2, 3 beállító tengelyek elforgatásával elfordulnak egymástól függetlenül a 4, 5 tárcsák, amelyek az 1 ház mellső homlckfelületén lévő vezetékekben elmozdítják a 6 pofákat és a 7 pofatartókkal egybeépített 8 pofaidomokat. A 3 db 6 pofa tulajdonképpen teljesen megegyezik a hagyományos tokmányszerkezet pofáival, tehát a 7 pofatartók és 8 pofaidomok leszerelése esetén a tokmány azonos a hagyományossal. A megfogandó munkadarab geometriájához alkalmazkodó 8 pofaidomokkal felszerelt 7 pofalartókat mozgásba hozva a megmunkálandó darab a központosító szerkezettől távolabb eső működési síkban még egy helyen befogható. A 3. ábrán bemutatott munkadarabnál a homlokfelületbe kell egy üreget nagy forgécsolóerökkel bemunkálni és jól látható, hogy a hagyományos befogással a kis átmérőjű csonkon befogva ez a feladat megöli)hatatlan lenne. A nem teljesen alakhű nyers daraboknál a két működési síkú megfogás azért is előnyös, mert próbálgatás és szakértelem nélkül is a befogás megközelíti az elméleti szimmetriatengelyhez viszonyított optimális helyzetet. így a befogás ilyen daraboknál is gépesíthető. Mivel a munkadarab megtámasztása a hagyományosnál merevebb és stabilabb, a termelékenységet úgy is fokozni lehet, hogy egyszerre több megmunkálási lépést vagy nagyobb forgácsolási sebességet, vagy nagyobb fogást, előtolást lehet alkalmazni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4
