198620. lajstromszámú szabadalom • Hosszantartó gyógyszerleadást biztosító eszköz gyógyszerek kérődzők bendőjében történő adagolására
5 HU 198620 B 6 gyakat nyel le magától, az itt ismertetett eszköz csövének hossza maximum 85 mm. Ha 30 végsapkékat használunk, az valamivel tovább növeli az eszköz hosszát. A maximális átmérő 40 mm körül van. Ha a kezelendő szarvasmarha például egy kb. 150 kg-os borjú, az eszköz jóval kisebb lehet, például 50 mm hosszú és 25 mm átmérőjű. Ha az eszközt juhnak vagy kecskének kívánjuk beadni, méretei egészen kicsik, 10- t “0 mm átmérőjű és 25-35 mm hosszúságú. Az eszköz minimális méretét a hatóanyag napi adagja és a kezelés időtartama határoz„ za meg. Általában, szarvasmarhák esetében az eszköz előnyős mérete: 50-70 mm hosszúságú cső és mag, 25-40 mm külső átmérővel. Kisebb kérődzőknél az előnyös méret: 10-20 mm átmérő és 25-35 mm cső- és maghosszúság. Előnyős, ha - amint a 2. és 3. ábrán látható - a 21 cső és a 26 mag azonos hoszszúságú. Ha azonban bizonyos esetekben - miként a 11. ábrán - a cső hosszabb kell legyen, mint a mag, a cső fala túlnyúlik a mag végéin és védi azokat. Más esetekben a mag lehet hosszabb a csőnél, hogy ezzel meggyorsítsuk a hatóanyag gyorsabb kiszabadulását közvetlenül a beadást követően. Előnyös, ha a cső mindkét 22, 23 vége teljes átmérőjében nyitott, így a mag kioldódása mindkét végen történik. Ha viszont egyik oldalon 25 zárt csövet használunk (4. ábra) a magnak csak egyik vége van kitéve a kioldódásnak. Az egyik végén zárt csőbe sokkal nehezebb elhelyezni a 27b tömítőanyagot és a magot, de megoldható az ilyen eszköz elkészítése, és különösen akkor előnyős, ha a hatóanyag bejuttatásának kívánt sebessége viszonylag lassú. Szükséges vagy előnyös lehet a cső belsejét úgy előkészíteni, vagy bevonni, hogy a záróanyaggal való tapadását elősegítsük. Ha a csövet rozsdamentes acélból, nikkelből vagy más alacsony vastartalmú fémből készítjük, a tisztításon kívül szükségtelen a fémet előkészíteni, mert ezeknek a felülete ellenálló. Ha viszont a csövet kevésbé ellenálló fémből, például acélból vagy oxidálódó acélötvözetből készítjük, szükséges' ennek felületét a tapadáshoz előkészíteni. Az ilyen fémek felületét ellenálló fémmel, mint amilyen a nikkel, kadmium, króm vagy ón, vonhatjuk be. Kevésbé költséges és előnyösebb az a megoldás, amelynél a fémet filmmel « vonjuk be, hogy megakadályozzuk a korróziót és elősegítsük a tapadást. A film anyagának természetesen össze kell férnie a tömítőanyaggal és a bendővel. Polimer anyagokat tartalmazó bevonóanyagok és lakkok széles választékban állnak rendelkezésre, és a körülményeknek megfelelőt alkalmazhatjuk, tekintetbe véve a használni kivént záróanyagot, Így például az epoxigyanták, polietilén, ’ fenolgyanták, etilén/vinil-acetát, poli(vinil-acetát), nitrocellulóz, akrilek és más bevonóanyagok kielégítően használhatók a különféle esetekben. Az alkalmazandó záróanyagtól függően, a bevonásra használhatunk kaucsukoldatokat, ideértve a szilikonkaucsukot vagy a sztirol-butadién-kaucsukokat. Előnyösen bevonóanyagok a polietilén, a vinilpolimerek, például a vinil-klorid, vinil-acetát és ezek kopolimerjei és az akrilek. Természetesen a bevonóanyagot úgy kell megválasztanunk, hogy a bendőben uralkodó körülményeknek - tehát redukáló, közel semleges kémhatású, a hidrolízisnek kedvező viszonyoknak - megfeleljen és ne legyen káros sem az állatra, sem az állatot elfogyasztóra nézve. Fémcsövek felületének különösen sikálni as alapozó vagy bevonó anyagai továbbá a nitrilkaucsuk alapanyagú alapozók; a nitrilkaucsuk és a fenolos gyanták keverékei, a poliuretán-lakkok, epoxigyanták, ideértve a módosított epoxikat is, mint amilyen az epoxinak nylonnal, nitrilkaucsukkal vagy fenolos gyantákkal való keveréke. A ragasztóanyagok, különösen a szilán tartalmúak ugyancsak alkalmasak a fém és a záróréteg kötődésének biztosítására, minthogy a nedvesség számára átjárhatatlanok. Ha a csőtől elkülönülő 30 végsapkákat alkalmazunk (1. 2. ábra) úgy kell kiképezni a csövet, hogy valamilyen módon a végsapkák kapcsolódhassanak hozzá. A legelőnyösebb például, ha a végeken, vagy végen (amenynyiben a cső csak egyik végén nyitott) hornyoljuk a csövet, és a sapka belső 28 pereme bepattintható a 29 horonyba. Természetesen más megoldás is alkalmazható. Például a cső végét átlyukasztjuk és a végsapkán levő befelé álló pecek bepattintható vagy benyomható a lyukba. Egy hasonló megoldásnál az alakját változtatni képes végsapkát egy présberendezéssel rászorítjuk a hornyolt csövégre, miáltal a végsapka alakja a 26 horonyhoz idomul (13. ábra). Rögzíthetjük a sapkát oly módon, hogy a cső külső átmérőjét leszűkítjük egy présberendezésbe való csavarásával vagy szorításával, és a végsapka a leszűkített átmérőre illik, sima külső feszint biztosítva a könnyű bevitelhez. Az 1. és 2. ábra egy ilyen előnyös megoldást mutat. A 4. ábrán látható kivitelezésnél a cső egyik 25 vége zárt, Így a kioldódás és a hatóanyag felszabadulása a 26b polimer magnak csak egyik végén történik. Itt a 30a végsapka rögzítésének egy olyan változatát láthatjuk, ahol a cső felületébe egy 29a horony van vágva és a rugalmas anyagú végsapkát egy csiptetőgyűrű vagy 35 kapocs szorítja a horonyba. A végsapka előnyösen perforált az eszköz nyitott végei (vagy vége) felett. A végsapka kettős célzatú, mechanikai védelmet nyújt a mag erodálódó felületének és a csőben tartja a magot vagy nagy darabját, ab-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 f,0 05 5
