198596. lajstromszámú szabadalom • Temperálható sertés önitató
1 HU 198596 R 2 A találmány tárgya temperálható sertés önitató, amely minden olyan állattartó helyen előnyösen alkalmazható, ahol kiépített vízvezetékhálózat van. Az önitató az időjárástól függetlenül egyenletes hőmérsékletű itatóvizet biztosit szabadtéren lévő állatok száméra. Napjaink alkalmazott korszerű sertéstartási technológiájában olyan sertésfiaztatót alkalmaznak, amelyek a malacpihenók önmagéban ismert temperálásón kivül fűtetlenek és kifutósak. Ezeknél a megoldásoknál a takarmányozás és az itatás célszerűen a kifutóban történik, ahol az ivóvizet kb. kútvíz-hómérsékleten kell tartani a különböző időjárási viszonyoktól függetlenül. Szabadtéren tartott állatok itatására hagyományosan ismert megoldás a szabadtéren elhelyezett vályú, melyből az itatás alkalmanként, például ásott, vagy fúrt kútból, vödörrel, vagy kézi hajtású szivattyúval történik. Zárt téren alkalmazzék az önitató csészéket, melyek lehetnek szinttartóak - több, megfelelő szinten elhelyezett önitató csészéhez egy darab, a vízszint csökkenésekor működésbe lépő szinttartó szeleppel - vagy önálló szeleppel rendelkezők, amelyet íveskor az állat maga működtet. A szabadtartés elterjedésével az itatok befagyásának elkerülésére alapvetően kétféle megoldás terjedt el a gyakorlatban. Az egyik megoldás szerint az itatást szabadtéren fűtőenergia felhasználása nélkül odják meg. Ilyen megoldás ismerhető meg például a 4 100 885 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. Hasonló megoldású Magyarországon a BOSCOOP Agráripari Fejlesztő Közös Vállalat által kifejlesztett szabadtéri fagymentes, fűtés nélküli önitató berendezés szarvasmarhák részére. Ezek az ismert megoldások hőszigetelt tartályt, azon kiképzett legalább egy ivónyílást, valamint hószigetelt fedelet tartalmaznak. Az ivónyílás(ok) a hőszigetelt fedélben oly módon vannak kialakítva, hogy az ivónyílások záróbetétekkel vannak ellátva, amely záróbetéteket iváskor a szarvasmarhák saját maguk mozgatnak, hogy vízhez tudjanak jutni. Ezeknek a megoldásoknak a lényege, hogy az ivóvízben - a vezetékes ivóvízben - lévő hőmennyiséget megfelelően kivitelezett hőszigetelés segítségével használják fel az itató befagyásának elkerülésére. A megoldás hátránya, hogy hidegebb időjárás esetén a vezetékes víz hőmérséklete már önmagában is megközelíti a 0 °C-ot, mely itatósra, elsősorban újszülött állatok számára, nem megfelelő. Tartós hideg estén az állatok által működtetett ivónyilás zárófedelek gyakran befagynak. A szabadtartásnál alkalmazott másik alapvető megoldás esetén az itatok befagyásának elkerülésére villamos árammal fűtött megoldások terjedtek el, amelyek közül leggyakrabban nyitott- vályúkat, vagy zárt tartályokat fűteriek elektromos úton. Ezen megoldások hátránya, hogy adott vízmennyiséget tartanak csak megfelelő hőfokon, sok állat itatása esetén az itatás ezért csak szakaszosan történhet. Ismeretes továbbá a 4 320 720 lajstromszámú USA szabadalmi leírás szerinti megoldás is, amely a Föld geotermikus energiáját használja fel az itatóberendezés fűtésére. A megoldás hátránya, hogy a viszonylag kis térfogatú víztároló tartálynak kicsi a tárolt hőmennyisége, ezzel szemben relative nagy höli-adó felülettel rendelkezik. A találmány célja olyan megoldás létrehozása, amely a sertések számára biztosítja például a kifutóban lévő állatok folyamatos, állandó hőmérsékletű ivóvízzel történő ellátását. az ismert megoldások hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésével. A találmány továl bi célja, bogy az önitató tegye lehetővé nem csak a kifejlett sertések, hanem a napos mai írok itatását is közvetlen emberi beavatkozás nélkül. Felismertük, hogy az állandó hőmérsékletű ivóvíz biztosításához olyan elektromos fűtést célszerű létrehozni, amelynek a változó környezeti hőmérséklet függvényében színién változó ellenállású fűtókábelje van. A fűtűkábelt az önitatóban úgy kell elhelyezni, hogy az az ivónyilásig folyamatosan biztosítsa az ivóvíz megfelelő hőmérsékletét. A találmány további felismerése, hogy az ivónyílásokat olyan itatóval kell ellátni, amelyből az újszülött állatok, a napos malacod is inni tudnak. Az önitató berendezésen ezért a terep szintjétől eltérő magasságban helyeztük el az ivónyilásokat, olyan magasságban, hogy azokból az eltérő korú sertései egyaránt ihassanak. Tekintettel arra, hogy a napos malacok bonyolult szerkezettel rendelkező itatóból - például ahol a zárófedelet saját maguknak kell működtetniük, hogy vízhez jussanak - nem képesek külső segítség nélkül inni, ezért rájöttünk arra, hogy olyan itatót. kell alkalmazni, amelyből az ivóvizet az állatban ösztönösen meglévő szopási reflex segítségével lehet megszerezni. A találmány tárgya temperálható sertés önilaló, amelynek kiépített vízvezeték hálózathoz csatlakozó felszálló vezetéke és a felszálló vezetékre kötött ivónyílása van. A felszálló vezeték fagyhatér alá nyúló hőszigeteléssel, valamint elektromos fűtéssel van ellátva Az önitató úgy van kialakítva, hogy a terep szintjétől eltérő magasságban elhelyezett, legalább két ivónyílással rendelkezik, amelyek szopókával ellátott itatót tartalmaznak. Az önitató elektromos fűtése ellenállását a hőmérséklet függvényében pozitív karakterisztika szerint változtató fűtőkébellel van ellátva, amely fütőkábel a felszálló vezeték legalább felső részére, valamint a felszálló vezeték és az ivónyilásokat összekötő vízgépészeti szerelvényre vari elhelyezve. Az önilalónak a felszálló vezetéket a hőszigetelésben meg vezető, közponlositó távtartó(i) vauinak). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 3
