198593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a spárga (Asparagus Officinalis) szövettényésztéses szaporítására
1 HU 198593 B 2 A találmány tárgya eljárás a spárga (Asparagus officinalis) szövettenyésztéses szaporítására. A spárga jelentős zöldségnövény, amely a táplálkozás változatossá tételében fontos szerepet tölt be. Termesztésének kialakult hagyományai vannak. Az utóbbi évtizedek nemesítő munkája következtében számos új spárgafajta jött létre, amelyek magról történő szaporítása nem vagy csak körülményesen oldható meg. Különösen vonatkozik ez az úgynevezett szuperhim fajtákra, amelyek kedvező tulajdonságaik miatt rendkívül keresettek a piacon. A növényi szövettenyésztés lehetőséget kínál a spárga tömegszaporitására is. Segítségével nagy mennyiségben, egyöntetű minőségben lehet előállítani a spárga szaporítóanyagát. Annak ellenére, hogy a spárga szövettenyésztésével már 1945 óta foglalkoznak és napjainkig számos közlemény jelent meg erről (lásd összefoglalva: Reuter, G.: Asparagus, in: Handbook of Plant Cell Culture Vol.2. 211-242.p. szerkesztette: W.R. Sharp, D.A. Evans, P.V. Ammirato, Y. Yamada. 1984. Macmillan Publishing Company, New York), a növény sikeres szaporítása nem mondható megoldottnak, elsősorban azért, mert a tömegesen előállítható hajtástenyészetek gyökeresedése nem általános, bizonytalan és főleg hosszadalmas folyamat. Kísérleteket végeztünk különböző spárgaklónok szövettenyésztésével kapcsolatban, elsősorban szuperhím fajták tömeg szaporításának megoldása érdekében. A kísérletek során a szakirodalomban leírt módszerekkel sikeresen tudtunk előállítani nagymennyiségű hajtástenyészetet. A hajtástenyészetek gyökereztetési kísérletei során a szakirodalom által ajánlott idős hajtástenyészeteket raktuk gyökereztetö táptalajra, de 6-8 hét után is csak a dugványok 50-70%-a fejlesztett gyökeret, és a gyökerek száma általában 1-2 volt. Az egy üvegben lévő dugványok nem egyszerre gyökeresedtek, Így a kiültetés optimálisan nem volt megoldható, és a szaporítás nem volt eléggé gazdaságos. A gyökereztetési kísérletek sorén megfigyeltük, hogy a lassú és egyenetlen gyökeresedési folyamat alatt intenzív hajtésszaporodás és hajtás növekedés megy végbe a gyökereztetö táptalajokon. Ez vezetett ahhoz a feltételezéshez, hogy a spérgatenyészetek gazdaságos gyökereztetéséhez új módon kell közelíteni: a lassú gyökeresedési folyamatot bele kell helyezni a szaporítás rendszerébe. Feltételezéseinket a kísérletek igazolták. Ennek során az 1-2 hónapos hajtástenyészeteket visszavágtuk és gyökereztetö táptalajba dugványoztuk, amelyben addig neveltük, amíg a hajtások kifejlődtek (elérték a tenyészedény magasságát), ezzel párhuzamosan a tenyészet alapjából újabb hajtások is fejlődtek éB esetenként gyökérképzódés is megfigyelhető volt. Ekkor a növényeket kiszedtük a táptalajból, a hajtásokat visszavágtuk, a túlságosan nagy bokrokat tóosztással kisebb csomókra szedtük szét, majd ismét gyökereztetö táptalajba dugványoztuk. Ezt az eljárást többször egymásután megismételtük. Ennek sorén a feltételezésünk igazolódott: az ismételt gyökereztetési eljárások sorén a gyökeresedési százalék növekedett, és a kiindulási állapottól függően, a 3-5. passzázs után valamennyi vagy csaknem valamennyi dugvány gyökeres volt. Az egyes passzálások alkalmával levágott hajtásokból jelentős mennyiségű szaporító tenyészetet is tudtunk létesíteni, és a tőosztásokkal pedig a gyökeres növényegyedek számát tudtuk növelni. A gyökeres növényeket bokrosán vagy egyedekre szétszedve ültettük talajba, üvegházba, ahonnan edzés után szabadföldbe ültethető növényeket nyertünk. A bokrosán üvegházba ültetett növényeket az edzés végén szedtük szét egyedekre. A gyókereztetés hatékonyságának fokozása mellett a szaporítás hatékonyságét még azzal is fokoztuk, hogy a levágott hajtásokat nem dugványoztuk a táptalajba, hanem az agaros vagy folyékony táptalaj felületére fektettük, aminek következtében valamennyi rügyből hajtás fejlődött, de sokkal gyorsabban, mint a hagyományos dugványozás esetén. Tehát kísérleteink eredményeképpen olyan új sprága szaporítási és gyökereztetési eljárást dolgoztunk ki, amelynek lényege, hogy a hajtástenyészetek csúcsi részét levágjuk és tovébbszaporitásra használjuk, ugyanakkor a visszamaradt alsó, alapi hajtásrészeket gyökereztetö táptalajba dugványozzuk, és ezt az eljárást többször megismételjük, majd a gyökeres növényeket talajba ületetjük. A hajtások csúcsi részének továbbszaparítását szilárd vagy folyékony táptalajra fektetve végezzük. A gyökereztetö táptalajra történő ismételt áthelyezést, dugványozást tőosztással vagy tőosztás nélkül végezzük attól függően, hogy mennyi hajtást viselő növényt akarunk előállítani. A gyökereztetö táptalajra történő ismételt áthelyezést az általános gyökeresedés eléréséig, vagy legalább addig végezzük, amíg a dugványok túlnyomó többsége gyökeret fejleszt egy hónap alatt. Az általánosan gyökeresedett tenyészeteket tőosztéssal 2-3 hajtásos egyedekre szedjük szét és újabb gyökereztetö táptalajban kiültethető növényekké neveljük vagy a gyökeres csomókat, bokrokat tóosztás nélkül ültetjük talajba és csak edzés után végezzük a tőosztást, amivel megnöveljük a gyökeres egyedek számát. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal szemléltetjük: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65 3
