198557. lajstromszámú szabadalom • Léghevítő berendezés
1 HU 198557 B 2 A találmány léghevitő berendezésre vonatkozik, amely szilárd tüzelőanyagokkal üzemeltethető, és különösen mezőgazdasági létesítményekben, például állattartó telepeken éa növényházakban alkalmazható előnyösen. A szénhidrogének, elsősorban a fűtőolaj árának a növekedése az utóbbi időben elsősorban a mezőgazdaságban (növénytermesztés, állattartás), de más területeken is előtérbe helyezte az olcsóbb szilárd energiahordozók alkalmazásának a fontosságát, amelyek jelentősége a jövőben várhatóan tovább fog növekedni. A szilárd tüzelőanyagok különösen hatékonyan égethetek el hölégfúvós léghevitő berendezésekben. Az ilyen berendezéseket" túlnyomórészt faapritékkal, vagyis mintegy 20 mm körüli méretű nyesedékkel üzemeltetik, és ennek megfelelően van a tüzelőanyag-behordó szerkezet kialakítva. A berendezések egymástól rostéllyal elválasztott tűzteret és hamuteret, égéslevegő bevezető és égéstermék kivezető nyílást tartalmaznak, és gázközeges (füstgáz-levegő) hőcserélővel rendelkeznek. A hőátadó közeget - gázkeveréket - a szabadba bocsátják. Az apriték-készités azonban eszköz- és energiaigényes művelet, ami emellett jelentős felkészültséget és raktárteret tételez fel. További problémát okoz, hogy ezek a berendezések elektromos áram nélkül nem működnek, aminek tartós áramkimaradás esetén például a mezőgazdaságban súlyos következményei lehetnek: hideg időben károsodhat, sőt teljesen el is pusztulhat az állatállomány (például baromfi), vagy a növényházi termés. Hátránya még a jelenleg ismert és hasonló konstrukciójú berendezéseknek az, hogy csak igen lassan fűthetök fel, ami például lakóhelyiségek, munkaterek és más célú létesítmények esetében igen kedvezőtlen. Hasonló légfűtő berendezést tartalmaz a DE 3,244.373 számú szabadalmi leirás. A találmány feladata, hogy olyan léghevítő berendezést szolgáltasson, amely szilárd, és különféle darabméretű tüzelőanyagokkal fűthető, elektromos áramra az üzemeltetéséhez nincB szükség, igy áramkimaradásra nem érzékeny, és minimális idő alatt képes valamely tér felfűtésére. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a fűtőlevegót az égéslevegőtől elkülönítve a tűztér mentén kialakított légrésben áramoltatjuk, és a sebességét gravitációs úton jelentős mértékben meg tudjuk növelni, mesterséges befúvás, tehát elektromos energiakózlés nélkül is biztosítható a hatékony levegóbefúvatás és a gyors felfűtés. További felismerésünk, hogy ha a lógrésekben spirális perdítóelemeket helyezünk el, ezekkel az alulról felfelé gravitációs úton áramló levegő sebessége oly mértékben megnövelhető, hogy a megkívánt intenzitású levegőbetáplálás biztonsággal kialakul. Végül felismertük, hogy amennyiben a túztérben ferde lángtereló csövek elhelyezésével a rosLély felett perditőkamrát alakítunk ki, a fent már említett egyéb szerkezeti megoldásokkal együtt lehetővé válik olyan nagymértékű anyagbetápláló nyílás alkalmazása, amelyen át nagyméretű darabos anyagok, hulladékok stb. is a tűztérbe juttathatók és elégethetők. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan léghevitő berendezés segítségével oldottuk meg, amelynek egymástól rostéllyal elválasztott tűztere és hamutere, tüzelőanyag betápláló nyílása, égéslevegő bevezető nyílása, égéstermék kivezető nyilasa, valamint gázközeges hőcserélője van, és amely berendezésre az jellemző, hogy a gázközeges hőcserélőt legalább részben a tűztér határoló fala mentén húzódó, alul levegő bevezető nyílással rendelkező légcsatorna alkotja, amelynek a felső tartományából levegókibocsátó nyílás torkollik ki, és légcsatorna alsó tartományában spirális perdilöelemek vannak elhelyezve. A berendezés egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy az ajtóval nyitható-zárható tüzelőanyag betápláló nyílást tartalmazó homlokfal felőli oldalról a tűztér felső részétől kiinduló, és a tűzteret határoló hátfal alsó tartományában a rostély felett végződő lángtereló szerkezete van, amely a rostéllyal, a homlokfallal és a tűzteret határoló oldalfallal vagy - falakkal az égéslevegőt örvénylő mozgásban tartó és alulról felfelé, majd felülről lefelé irányuló áramlásra kényszerítő örvénykamrát alkot. Ebben az esetben célszerű, ha a lángtereló szerkezetet egymástól hézagok hagyásával elrendezett ferde lángtereló csövek alkotják, amelyek felül a légcsatornába torkollnak, alul pedig a hátfal külső felületére kitorkollva levegőbebocsátó nyílással rendelkeznek; valamint ha a lángtereló csövek alsó tartományába perditöelem van beépítve. Egy másik találmányi ismérv szerint a berendezés acélanyagú homlokfalas tűztérelemböl, hátfalas tűztérelemból, valamint ezek közé iktatott egy vagy több közbenső bővítő tűztérelemból van összeállítva, amelyek mindegyike legalább a két végén merevitócsövekkel, és azok között húzódó, együttesen a légcsatornát határoló külső boritólemezzel és belső borítólemezzel rendelkezik, mimellett a tűztérelemek célszerűen hegesztéssel vannak egymáshoz csatlakoztatva. Ebben az esetben, előnyös, ha a merevitócsövek az alsó végük tartományában levegóbevezetó nyilassal rendelkeznek, felül pedig a légcsatornával állnak kapcsolatban, valamint ha a merevítőcsövek ívesek, célszerűen patkó-alakúak, és a boritólemezek ennek az alaknak megfelelően vannak kiképezve, mimellett a merevítőcsövek és a légcsatorna mindkét oldalán alul levegóbevezetó nyílások vannak. Előnyös az a kiviteli példa is, amelyre az jellemző, hogy a felül elhelyezkedő levegökibocsáfó nyíláshoz szívóventilátor; 5 IP 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
