198556. lajstromszámú szabadalom • Hőhasznosító berendezés, főleg kazánok kazániszap és kazánlúg hőjének hasznosítására
1 HU 198556 B 2 A találmány tárgya hőhasznosító berendezés főleg kazánok kazániszap és kazánlúg hőjének hasznosítására, amely a kazánok lelúgozó és leiszapoló vezetékére van csatlakoztatva és amelyből további vezetékek vezetnek a fogyasztóhoz. Mint ismeretes, gőztermelő berendezésekben a betáplált nyersvíz minőségétől, a tápvizelőkészitó rendszertől, a kondenzviz mennyiségétől és minőségétől függően meghatározható mennyiségű oldatlan állapotban lévő keménységokozó sók találhatók. Ezek adott körülmények között a telítési állapotban lévő kazénviz habzását, illetve kazániszap' kialakulását eredményezik a gőztermelés során, mivel a betáplált tápvíz a vízelőkészítő rendszertől függően kis mennyiségben állandóan visz be sót. Ez kazánüzemben kevésbé veszélyes, mivel a víz habzását okozó beBÚrúsödő sókoncentráció lelúgozással, illetve a víztér alján összegyűlő lebegő szennyeződéseket, vasoxidokkal tartalmazó besűrűsödött iszap a kazánviz leiszapolással a különböző vizelőkészitési rendszertől függően 1-10% mennyiségben eltávolítható. A kazánlúg, illetve kazániszap formájában eltávolitandó kazánvíz a telítési nyomástól függően magas hőtartalmú, ezért csak hűtőrendszeren keresztül vezethető a csatornahálózatba. A kevesebb lebegő szennyeződéseket tartalmazó kazánlúg hőjének hasznosítását ezidáig azaz egymás után sorbakapcsolt berendezések - lúgkigőzölögtető, lúghűtő használatával oldották meg, míg a lebegő és adott esetben szilárd anyagokat - vasoxidokat - tartalmazó iszap hőtartalma - eltömődést okozó tulajdonsága miatt - hasznosítás nélkül az iszaphűtő aknában, jelentős mennyiségű hűtővízzel - nyersvízzel - összekeveredve gazdaságtalanúl elvész/ Az üzemi gyakorlatot figyelembe véve a kazánviz leiszapolása idejét és menynyiségét tekintve változó, mivel az iszapoló szelep nyitása, illetve annak nyitva tartása a kazánkezelö személy szubjektív cselekedete szérint történik. Ezen körülményt figyelembe véve adott esetben a kazánból meghatározatlan mennyiségű kazániszap kerül elvezetésre. Az előzőekben ismertetett lelúgozási és iszapolási gyakorlatot írja le Dr. Lévai András .Hőerőművek’ című művének II. kötete a 10.2 .Kazánkőképződés és elsózódás’ és 10.2/12 .Védekezés a kóképzödés ellen, belső vízkezelés, leiszapolás* c. fejezetekben (Műszaki Könyvkiadó, 1964). Az ipari kazántelepeken, fent ismertetett és jelenleg általánosan használt, iszapoló és lelúgozó rendszer legfőbb hibája, hogy a magas hótartalmú kazánviz hasznosítatlanul és nagymennyiségű hűtővíz felhasználása mellett kerül a csatornába. Ugyan a kazánlúg hőtartalmának hasznosítására általánosan elterjedt a lúgkigőzölögtető edény és lúghűtő használata, de a leeresztendő kazánvizmennyiségnek csak a kisebb hányadát teszi ki a kazánlúg, így a kazániszap révén még mindig nagy hőmennyiség megy veszendőbe. Másik hibája a jelenleg általánosan alkalmazott rendszernek, hogy a leeresztett kazánviz mennyisége pontosan nem mérhető. A találmány feladata olyan megoldás kialakítása. amelynél a kazánból leeresztésre kerülő kazánviz hőtartalma egy közös kazánlúg és kazániszap hőhasznosító berendezésen keresztül, meghatározott mennyiségben, oly módon kerül hasznosításra, hogy a hőátadásra rendelt hűtőközeggel - nyersvízzel - nem keveredve felületi hőcserélőbe jutva, annak eldugulása nélkül, adja át hőjét egy célszerűen megváltozott hóelvonó közegnek. Ezt a feladatot a találmány szeriniti hőhasznosító berendezésnél azáltal oldjuk meg, hogy a kazánok lelúgozó és leiszapoló vezetékeinek közös gerincvezetéke kettős falú felületi hőcserélő belső terének felső részébe van becsatlakoztatva és a felületi hőcserélő belső terének legalsó pontjához szifoncsó van csatlakoztatva, a hőcserélő külső terének alján pedig a nyersvíz bevezetésére szolgáló vezeték és tetején a felmelegitett víz elvezetésére szolgáló, a fogyasztóhoz vezető kilépő vezeték csatlakozik és ebbe a kilépő vezetékbe, valamint a nyersvíz vezetékébe egy-egy hőmérő van beépítve, amelyek hómérsékletszabályozót és különbségképzőt tartalmazó szabó]yozókörhöz csatlakoznak és a kilépő vezetékbe a hőmérsékletszabályozóból kimenő rendelkezőjellel működtetett kétútú szabályozószelep van beépítve, amelyek egyik ága a fogyasztóhoz vezet, és másik ága a hőcserélőt megkerülő vezetékbe csatlakozik. Az egyik előnyős kivitelnél a kettősfalú felületi hőcserélő belső tere zárt edény, amelyet kívülről egy másik zárt edény vesz körül és ez képezi a hőcserélő külső terét. Egy másik előnyös kivitelnél a kettősfalú felületi hőcserélő belső tere zárt edény, külső terét pedig atmoszferikus nyomáson lévő akna képezi. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy egy célszerűen kialakított hőcserélő egyik terébe vezetve a leeresztett kazánvizet és azt a megfelelő hőmérsékletű höelvonó közeggel a hőcserélő másik terében huzamosabb ideig körülvéve a höcsere ugyanúgy megy végbe, mintha a két közeg keveredne egymással. A hőcsere időszükséglete a rendszer szempontjából közömbös, mivel a hőelvonó közeg a felületi hőcserélőben csak igen lassan áramlik a hőcsere lefolyása alatt, tehát gyakorlatilag két nyugvó közeg között jön létre a hőmérséklet kiegyenlítődés. A folyamat a továbbiakban is a hőmérséklet kiegyenlítődés alapján játszódik le, mivel a hőelvonó közeg áramlása a hőcserélő kazánvizet tartalmazó tere körül igen csekély. Amellett, hogy biztosítható így a jó hőcsere, a hőcserélőben résztvevő két közeg külön térben helyezkedik el és ezáltal a leeresztett kazánvíz nem szennyezi a célszerűen választott nyersvíz höelvonó közeget. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
