198521. lajstromszámú szabadalom • Fúvásos feldolgozásra alkalmas nagysűrűségű, lineáris, polietilén alapú keverékek

1 2 szénatomonként nem több, mint 0—10 rövidláncú elágazást tartalmaz. Az ilyen homopolimereket gya­korlatilag rövidszénláncú elágazást nem tartalmazd polimereknek tekinthetjük. A rövidláncú elágazások ilyen mértéke a polimer tulajdonságait gyakorlatilag nem befolyásolja. Ezen polietilének jellemzője továbbá, hogy a hosz­­szúláncú Y-elágazások mellett jelenlévő rövidláncú el­ágazások többsége, lánchosszúságát tekintve egységes. Ez azt jelenti, hogy a rövidláncok alapvetően egységes hosszúságúak. Ilyen szerkezetű például a fenti ismer­tetett eljárások etilénből, 1-butilénből és 1-hexán­ból előállított terpolimer, amely hosszúláncú Y-elága­­zásokat, és 2-, 4-szénatomos láncokat tartalmaz. A besugárzással előállított hosszúláncú Y-elágazá­­sokat tartalmazó polietilének molekulatömeg-eloszlá­sa széles, sűrűségük közepes és viszkózus tulajdonsá­­-gúak, amely tulajdonság a hosszúláncú elágazások ösz­­szegabalyodásának tulajdonítható. Az eljárással olyan polimereket állíthatunk elő, amelyeknek a folyási mu­tatószáma nagyon alacsony, például kisebb, mint 0,05 g/10 perc, ASTM D 1238 E szerint meghatároz­va. A folyási mutatószám ilyen értéke szokatlan olyan polimerek esetében, amelyeknek átlagos molekula­­tömege kisebb mint 500.000, méginkább, mint 200.000. Az eljárással olyan polimereket állíthatók elő, amelyek belső viszkozitása 0,015 tömeg% poli­mer oldat esetében 130 °C hőmérsékleten Ubbelohde viszkoziméterrel meghatározva kisebb, mint 3,0 g/cm3. A találmány szerinti polimer kompozíció fel­használható külső bevonóanyagként és alapanyagként olyan préselt és öntött tárgyak készítéséhez, ame­lyeknél a szilárdság, alaktartósság és kis tömeg a kö­vetelmény. Ilyen tárgyak példáid a csövek, benzin­tankok és egyéb autóalkatrészek. Elméletileg felté­telezhető, hogy a polimer Y-elágazásokat tartalmazó molekulái az azonos molekulán belül a vinil végcso­porthoz, vagy a másik polimer láncához mintegy kapcsolódnak. Ez a szerkezet különbözik a térháló polimerek „H” szerkezetétől. A polimert mint „hosszú oldalláncú" polimert is jellemezhetjük. Mind a két terminológia a technika állásában a polimerek molekulaszerkezetét és meghatározásuk módszereit ismerteti például J. C. Randall, ACS Symposium Series No. 142 (1980) irodalmi helyen. A találmány szerinti készítmény előállítása során nagysűrűségű lineáris polietilént Y-elágazásokat tartal­mazó polietilénnel keverjük össze. Ez utóbbi poli­etilént előállíthatjuk az első nagysűrűségű lineáris polietilén besugárzásával. A besugárzással a lineáris polietilén bizonyos sajátosságait, mint például olva­dék viszkozitását és folyási aktiválási energiáját befolyásolhatjuk. A nagysűrűségű lineáris polietilént és az Y-elága­zásokat tartalmazó polietilént bármely alkalmas mód­szerrel összekeverhetjük. Az alkalmas módszerek közé tartozik például a szilárd, olvadék és oldat keverési technika, amelyet végezhetünk szakaszos és folyama­tos eljárással. A keverék készítését jól ismert módon végezhetjük hengerszéken, Banbury keverőben, beleértve a szaka­szos és folyamatos típusú keverést is (valamint egyéb típusú, mint például extrudálással egy vagy kétcsigás extrudereket használva). A keverés elősegítésére a nyí­róerők megnövekedését elősegítő speciális csigákat, mint például Dulmage csigát is alkalmazhatunk. Na­gyobb nyíróerőknél a hőmérséklet emelkedésével kell számolni, amely a polimer bomlását vagy átalaku­lását okozhatja. A bomlás elkerülésére stabilizátor rendszereket alkalmazhatunk, azonban ez a polimer önköntségét megnöveli, valamint sok esetben a poli­mer elszíneződését, illetve kellemetlen szagát okoz­hatja. Az oldatban történő keverésnél a komponenseket előzőleg külön-külön vagy bármiféle kombinációban egy vagy több oldószerben feloldjuk, általában a po­limer bomlását még nem előidéző, emelt hőmérsék­leten. Ezután az oldatokat homogén keverékké össze­keverjük. Mivel a polimerek oldhatósága relatíve nagyon kicsi, a polimer oldatok viszkozitása kisebb, mint az olvadék polimereké Ezért a polimer oldatok keveré­sénél a nyíróerő is sokkal kisebb lesz, mint az olva­dékban végzett keverésnél. Ennek következtében a bomlás is igen minimális, amely elvben az egységesebb keverék előállítását jelenti. Hátránya ennek a mód­szernek viszont, hogy az oldószert valamilyen alkal­mas módon, mint például desztillálással el kell tá­volítani. Az oldószer eltávolításának egyik módja, hogy a polimer-oldatot gázelvonásos extruderen vezetjük kép­részt ül, ahonnan az oldószert a csigaház vákuumos megszívásával vezetjük el. Eltávolíthatjuk az oldószert oly módon is. hogy a polimer-oldatból a polimert al­kohollal koagulálhatjuk. Ipari méretekben a kétféle polietilén összeke­verését olvadék extrudálással végezhetjük. Az extru­­ziós keverésnél a szilárd polimereket összekeverjük, majd lágyuláspontjának megfelelő hőmérsékletre me­legítjük. Az olvadékot ezután extrudáljuk. Az extru­­dálást vákuum alkalmazásával végezzük, amely az ol­vadék polimer oxidativ bomlását akadályozza meg. Az extrudálás után a polimert lehűtjük és adott eset­ben pelletizáljuk. A találmány szerinti készítményt úgy állítjuk elő, hogy nagysűrűségű polietilént és besugárzással előállí­tott Y-elágazásokat tartalmazó polietilént in situ ke­verékké (blendé) alakítunk. Az eljárás folyamán a nagysűrűségű polietilént, előnyösen pelletek vagy por formájában, a lágyuláspontjának megfelelő, de géle­­sedését még nem okozó hőmérsékletre melegítjük, annyi ideig, amely a polimer lánc bizonyos fokú bom­lását, degradációját okozza. A polimert ezután még mindig emelt hőmérsékleten extrúderen vezetjük át, amelyben vákuumot alkalmazunk. A meleg nem géle­sedett polimert ezután pulzáló sugárzással vagy pul­­záló elektron sugárzással kezeljük abból a célból, hogy meghatározott helyeken Y-elágazásokat alakít­sunk ki. A lineáris és Y-elágazásokat tartalmazó poli­etilént összekeverhetjük olymódon, hogy a már kezelt Y-elágazásokat tartalmazó polietilént egy extruderen vagy extruder-soron, oxigénmentes kör­nyezetben, előnyösen vákuumban vezetjük át. Az ext­­rudált terméket lehűtjük és adott esetben pelletizál­juk. A besugárzást előnyösen közvetlenül az extru­dálás előtt vagy az extrudálás folyamán végezzük. Abból a célból, hogy a megfelelő tulajdonságokkal például folyási aktiválási energiával rendelkező poli­mert állítsunk elő, a sugárzás szintjét, pulzusát és a kiindulási polimer jellemzőit a fent ismertetett para­métereken belül kell tartani. 198.521 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents