198512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antikoaguláns hatású peptid és az ezt tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására
1 2 port, (3) altfás uretán típusú védőcsoportok, mint például t-butoxi-karbonil-csoport (Boc), diizopropil-metoxi-karbonil-csoport, izopropoxi-karbonil-csoport, etoxi-karbonil-csoport, és alliloxi-karbonil-csoport, (4) clkloalkil uretán típusú védőcsoportok, mint például ciklopentiloxi-karbonil-csoport, adamantíloxi-karbonil-csoport, és ciklohexifoxi-karbonil-csoport (Chx), (5) tiouretán típusú védőcsoportok, mint például feniltio-karbonil-csoport, (6) alkil típusú védőcsoportok, mint például trifeiúl-jnetil-csoport (tritil-csoport) és benzilcsoport, és (7) trialkil-szilil-csoportok, mint például trimetil-szilil-csoport. Az előnyösen alkalmazható a-aminocsoport védőcsoport a t-butoxi-karbonil-csoport. A megfelelő kapcsoló reagens kiválasztása a szakember előtt ismert. Különösen alkalmas kapcsoló reagensek, amennyiben a kapcsolt aminosav Gin, az N,N-diizopropil-karbodiimid és az 1-hidroxi-benzotriazol. Ezeknek a reagenseknek az alkalmazásával elkerülhető a laktám és nitril melléktermékek keletkezése. Más kapcsoló reagensek: (1) a karbodiimidek (például az N,N-diciklohexíl-karbodiiniid és az N-etil-N -(y)-dirnetil-amiiio)-propil-karbodiiniid), (2) a ciánamidok (például az N,N-dibenzil-ciánamid), (3) a keténiminek, (4) az izoxazólium sók (például az N-etil-5-fenil-izoxazólium-3-szuifonát), (5) monociklusos aromás jellegű nitrogén tartalmú vegyületek, amelyek 1—4 nitrogénatomot tartalmazhatnak, mint például imidazolidek, pirazolidok, és 1,2,'4-triazolidok. Például alkalmas heterociklusos amidokon az N,N -karbonil-diimidazol, és az N,N-karbonil-di-(l,2,4-triazol), (6) alkoxilezett acetilének (mint például etoxi-acetilén), (7) az aminosav karboxilcsoportjával vegyes anhidridet képző reagensek (mint például etil-klór-formiát, és izobutil-klór-formlát), vagy a kapcsolandó aminosav szimmetrikus anhidridjei (például Boc-AIa-O-Ala-Boc), és (8) nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, amelyek a gyűrű nitrogénatomon hidroxilcsoportot tartalmaznak, mint az N-hidroxi-ftálimid, az N-hidroxi-szukcinimid és az 1-hídroxi-benzotriazol. Más aktiváló peptíd kapcsoló reagenseket írt le közleményében Kapoor, J.Pharm.Sci. 59. pp 1-27 (1970). Az előnyösen alkalmazható kapcsoló reagensek, az Arg, Asn és Gin aminosavak kivételével, a szimmetrikus anhidridek. Valamennyi védett aminosavat vagy aminosav szekvenciát 4-5-szörös feleslegben visszük a szilárd fázisú reaktorba és a kapcsolást dimetil-formamid : diklórmetán (1:1) elegyben, vagy tiszta dimetil-formamidban, vagy előnyösen tiszta diklórmetánban hajtjuk végre. Amennyiben a kapcsolás nem teljesen történik meg, a kapcsolási eljárást megismételj ide mielőtt az a-amino-védőcsoportot eltávolítjuk és a következő aminosavat a szilárd fázisú reaktorba visszük. A kapcsolási reakció végbemenetelét a szintézis minden egyes lépésében ninhidrin tesztvizsgálattal ellenőrizzük, Kaiser és mtsai. által az Analyt Biochem., 34. 595 (1970) közleményében leírt eljárásnak megfelelően. Miután a kívánt aminosav szekvenciát előállítottuk, a pepiidet eltávolítjuk a gyantáról. Ezt hidrolízis segítségével végezhetjük, és például a gyantához kötött polipeptidet dimetil-szulfld, p-krezol vagy tiokrezol níg vizes hldrogénfluoridos oldatával kezeljük. Mint a szilárd fázisú szintézis szakirodalmában isméit számos aminosav olyan funkciós csoportokat tartalmaz, amelyeket a peptíd lánc előállítása során védőcsoporttal kell ellátni. A megfelelő védőcsoport kiválasztása, alkalmazása, a szakember előtt ismert és a védőcsoporttal ellátandó aminosav minőségétől, valamint a pepiidben jelenlévő egyéb védőcsoporttal ellátott aminosavak minőségétől függ. Az ilyen oldalláncbani védőcsoportok megválasztása döntő befolyású, mert ezek olyanok kelllegyenek, amelyek nem hasadnak le az a-aniinocsoport védőcsoportok eltávolítása során. Például alkalmas oldallánc funkciós csoport védőcsoportok a lizin esetében a benziloxi-karoonil-csoport és a szubsztituált benzlloxi-karbonilcsoportok, ahol a szubsztituens lehet halogénatom (például klóratom, brómatom, fluoratom) és nitro csoport (például 2-kiór-benzil-oxi-karbonil-csoport, pnitro-benziloxi-karbonil-csoport, 3,4-diklór-benziloxi-karbonil-csoport), a tozilcsoport, a t-amiloxi-karbonil csoport, a t-butoxi-karbonil-csoport, és a diizopropil-metoxi-karbonil-csoport. A treonin és szerin alkoholos hidroxilcsoportja acetilcsoport, benozil-csoport, t-butil-csoport, tritil-csoport, benzilcsoport, 2,6-dlklór-benzil-csoport, vagy benziloxi-karbonil-csoport védőcsoporttal védhető. Előnyösen alkalmazható védőcsoport a benzilcsoport. Ezek a csoportok a szakiiodalomban ismert eljárásokkal távolíthatók el. Jellemzően a védőcsoport eltávolítást a teljes peptidlánc szintézisének befejezése után végezzük, de ezek bármely más megfelelő lépésben is eltávolíthatók. A ciklikus peptideket általában a megfelelő lineáris származékból állítjuk elő a lineáris peptíd szilárd fázisról való lehasítása után vagy ezt megelőzően. Az (1) képlctű vegyületet, amely diszulfid-csoportot (-S-S-) tartamaz a megfelelő szabad tiolcsoportot tartalmazó lineráis pepiidből állíthatjuk elő ismert oxidativ kapcsolási eljárással, például a lineáris pepiidet káliumferricianiddal oxidálva, például Stewart és mtsai. Solid Phase Peptide Synthesis (Freeman and Co, San Francisco 1969), Chapter 1, p.95 közleményében leírt eljárása szerint. A találmány szerinti eljárással előállított peptid antikiaguláns dózisa 0.2 mg/kg-250 m^kg testtömeg nap, amely függ a kezelt betegtől és az alkalmazott peptidtől. Az adott beteg esetében a szükséges dózist egyedileg kel! meghatározni. Előnyösen 1 A napi dózist adagolunk, jellemzően 5 mg-100 mgfdózis aktív hatóanyag alkalmazásával. A jelzett antikoaguláns terápia számos trombózis megelőzésére alkalmas és különösen alkalmas a szívkoszoni verőér és agyi érrendszeri betegségek kezelésére. A szakember számára egyértelmű az ilyen jellegű betegségek kör, amelyek ilyen kezelést igényelnek. A beteg elnevezés alatt emlősöket, mint például főemlősöket, például embert, juhot, lovat, szarvasmarhát sertés, kutyát, macskát, patkányt és egereket értünk. Általában a peptid stabil marad orálisan adagolva is, azonban a nem orális úton történő adagolás, például a szubkután, az intravénás, az íntramuszkuláds vagy intraperitoneális adagolás alkalmazandó előnyösen, a tároló injekció, beültetett injekció, vagy nyálkamembránon keiesztüli alkalmazás, mint például orr, torok és tüdő hörgőkön keresztüli alkalmazás előnyös, ami lehet például aeroszol formált alak, amely a találmány szerinti peptid származékot szpré, vagy száraz por formában tartalmazza. Parenterális adagolás céljára a találmány szerinti 198.51 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
