198467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-difenil-1,3-dioxánok előállítására
1 HU 198467 B 2 általános képletű vegyületeket optikailag aktív szerves bázissal, például efedrinnel, N,N,N-trimetil-(l-feniletil)-ammónium-hidroxiddal vagy 1-fenil-etil-aminnal reagáltatjuk, a diasztereomer sópár egyedi komponenseit ismert módon (például megfeleld oldószerből végzett frakcionált kristályosítással) elkülönítjük, majd az optikailag aktív (I) általános képletű vegyületet savas kezeléssel felszabadítjuk sójából. Savként például híg vizes ásványi savakat, így híg vizes sósavoldatot használhatunk. A diasztereomer sópár egyedi komponenseinek elkülönítése során a kristályosítást például 1-4 szénatomos alkanolokban végezhetjük. A (ni), (IV), (V) és (Vip általános képletű kiindulási anyagok egy része új vegyület. Miként már korábban közöltük, az (I) általános képletű vegyületek a TXA2 egy vagy több biológiai hatását - például a vérlemezkékre, az érrendszerre és/vagy a tüdőre kifejtett hatásokat - antagonizálják. A vegyületek TXA2-antagonista hatását a következő ismert farmakológiai módszerekkel vizsgálhatjuk: (a) Nyúl aorta-preparátumon végzett vizsgálat (Piper és Vane: Nature 223, 29-35 (1969)); a vizsgálathoz agonista anyagként frissen készített TXA2-mintát (a minta előállítása során 250 pl vérlemezkékben dús, citráttal előkezelt nyúl-vérplazmához 25 pg arachidonsavat adunk, és az elegyet felhasználás előtt 90 másodpercig teljesen aggregálódni hagyjuk), vagy U46619 jelű TXA2-mimetikus szert (R.L. Jones és munkatársai: "Chemistry, Biochemistry and Pharmacological Activity of Prostanoids" 211. oldal [szerk,: S.M. Roberts és F. Scheinmann; kiadó: Pergamon Press, 1979]) használhatunk. (b) Vérlemezke-aggregáció vizsgálata Bom módszerével (Nature 194, 927-929 [1962]), amelynek során (i) vérlemezkékben dús, citráttal előkezelt emberi vérplazmához U46619 jelű TXA2-mimetikus szert adunk, a vérlemezke-aggregációt mérjük, és felvesszük a dózis-reakció görbét; iii) növekvő mennyiségű (rendszerint 10'5 mól és 10 *° mól közötti koncentrációjú) hatóanyag jelenlétében ismét meghatározzuk az U46619 jelű TXA2- mimetikus szer dózis-reakció görbéjét; és (iii) a hatóanyag jelenlétében és távollétében mért adatok alapján, többszöri átlagolással kiszámítjuk a hatóanyag KB-értékét, azaz az U46619 jelű szerrel kiváltott aggregációt 50 %-ban csökkentő dózist. (c) Hörgő-összehúzódás vizsgálata altatott tengerimalacokon a Collier és James által módosított Konzett-Rossler módszerrel (Brit.J. Pharmacol. 30, 283- 307 [1967]), amelynek során tengerimalacoknak intravénás úton U46619 jelű TXA2-mimetikus szert adunk be, és vizsgáljuk, hogy a hatóanyag milyen mértékben képes gátolni a szer hörgő-összehúzó hatását. A vizsgálatot a következőképpen végezzük; (i) Állandó térfogatú, de növekvő mennyiségű U46619-et (0,2-4 pg/kg) tartalmazó fiziológiás sóoldattal intravénásán kezeljük az állatokat, a hörgőösszehúzódás mértékét az elméletileg elérhető maximumhoz (az állat szervezetébe nem jut levegő) viszonyítjuk, és felvesszük a kumulatív dózis-reakció görbét; (ii) az állatoknak orálisan beadjuk a vizsgálandó hatóanyagot, majd 3 órán át 30 perces szakaszonként ismét felvesszük az U46619 dózisreakció görbéit; és (iii) az egyes hatóanyagok esetén kiszámítjuk a dózisarányokat, azaz azt az U46619 dózist, amely 50 %-os hörgőösszehúzódás kiváltásához szükséges hatóanyag jelenlétében, illetve távollétében. (d) A TXA2 érrendszerre kifejtett hatásainak gátlását patkányokon a következőképpen vizsgálhatjuk: Alderley Park-törzstenyészetből származó hím patkányokat nátrium-pentobarbitállal altatunk, és a carotis artériánál mérjük az állatok vérnyomását Az állatok juguláris vénájába 5 pg/kg U46619 jelű TXA2-mimetikus szert fecskendezünk; ennek hatására 20-30 Hgmm-rel (2640-3970 pascallal) nő az állatok systolés vérnyomása. A reakció megbízhatóságának megállapítása végett ezt a kísérletet kétszer megismételjük. Ezután az állatoknak intravénásán (a juguláris vénán keresztül) vagy orálisan (szondán keresztül közvetlenül a gyomorba) beadjuk a vizsgálandó hatóanyagot, és 5 perc elteltével, majd ezután 10-10 percenként ismét U46619-cel kezeljük az állatokat mindaddig, amíg a hatóanyag már nem képes gátolni a TXA2- mimetikus szer vémyomásnövelő hatását. Az in vivo körülmények között kifejtett TXA2- antagonista hatást például úgy vizsgálhatjuk, hogy a hatóanyagot laboratóriumi állatoknak, így nyulaknak, patkányoknak, tengerimalacoknak vagy kutyáknak adjuk be, majd az (a) kísérletnél közöltekhez hasonló módon vizsgáljuk, hogyan változik az állatok vérlemezke-aggregációja. Ha a kísérleteket kutyákon végezzük, az U46619 jelű TXA2-mimetikus szerrel együtt előre meghatározott küszöbértékben (ez az érték rendszerint 0,4-1,2 x 10'6) adenozin-difoszfátot is adagolnunk kell. Az X1 helyén 2-klór-szubsztituens ("A" vegyület), 2-ciano-szubtituenst ("B" vegyület) és 4-ciano-szubsztituenst ("C" vegyület) tartalmazó (II) általános képletű vegyületekkel^ végzett vizsgálatok eredményeit az alábbiakban közöljük: (a) kísérlet: pA2 ± 0,05 = 8,02 ("A" vegyület), 8,09 ("B" vegyület), illetve 7,45 ("C" vegyület); (b) kísérlet: Kb = 2,92 x 10‘9 mól ("A" vegyület), 8,34 x 10-í° mól ("B" vegyület, 5,49 x Hr9 mól ("C" vegyület); (c) kísérlet: 0,05 mg/kg mennyiségű hatóanyag orális beadása után 2 órával meghatározott dózisarányok: >1500 ("A" vegyület); >32 ("B" vegyület), >350 ("C” vegyület); (d) kísérlet: százalékos gátlás 0,5 mg/kg menynyiségű hatóanyag orális beadása után 1 órával: >80 % ("A” vegyület), >80 % ("B" vegyület), >40 % ("C" vegyület). Az (I) és (II) általános képletű vegyületek további képiviselői a felsorolt (a), (b), (c) és/vagy (d) kísérletekben a fentiekhez hasonló mértékű TXA2-antagonista hatást mutatnak. A jellemző aktivitási értékek a következők: (a) kísérlet: pA2 >7,0; (b) kísérlet: Kb <1,0 x 10'7 mól; (c) kísérlet: 0,1 mg/kg hatóanyag orális beadása után 2 órával meghatározott dózisarány >5; (d) kísérlet: a vegyületek 5 mg/kg-os vagy annál kisebb orális dózisban beadva legalább 1 órán át jelentősen gátolják az U46619 jelű TXA2- mimetikus szerrel kiváltott vémyomásnövekedést. Az (I) általános képletű vegyületek egyes képviselőinek pA2-értékét az A. táblázatban közöljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
