198429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű, kerámia anyagú alakos munkadarab előállítására

1 198 429 2 vánatos reakciók elkerülhetők, ha a karbonszálat például alumínium-trioxiddal vonjuk be, aminek révén sem a fém alapanyaggal, sem pedig az oxidálószerrel nem tud reak­cióba lépni. A karbonszálnak az oxidálószerrel való reakcióját úgy is korlátozhatjuk, hogy oxidálószerként C0/C02 keveréket használunk, amely alkalmas az alu­mínium oxidálására, de kevéssé képes a karbonszálat megtámadni. A találmány szerinti eljárás foganatosítási módjaihoz szükséges előminta készülhet akár egyedi darabként, akár pedig olyan előminták együtteseként, amelyek bonyolultabb alakzatot határoznak meg. A vizsgálatok során kitűnt, hogy ha az előmintákat egymással érint­­keztetjük, akkor a polikristályos kerámia mátrix növe­kedése során az előminta egymással érintkező részeit fokozatosan átnövi és egységes szerkezetű, szilárd fel­építésű összetett szerkezetű kerámia test alakul ki. Az előmintákat általában úgy rendezzük el, hogy az oxidációs reakciótermék növekedése során minden egyes elemet átjárhasson, annak anyagát magába épít­hesse mindaddig, amíg az előminták határfelületét meg­határozó gátló elem teljes felületét ki nem töltötte. így az összetett szerkezetű komplex alakú kerámia termé­kek egységes munkadarabot alkothatnak, elegendő az egyes alkotóelemeket megmintázni, a kerámia anyag az egymáshoz illeszkedő elemek átnövésével létrehozza azt a munkadarabot, amelyet a hagyományos formázási technikákkal kerámia anyagból aligha lehetett előállí­tani. Ennek megfelelően az előminta fogalmába mind­azok az elrendezések tartoznak, amelyek a folyamat feltételei között, az oxidativ reakció eredményeként keletkező anyaggal átjárhatók és amelyek egyedül vagy egy üttesen a kívánt alakot adják. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során cél­szerűnek bizonyult a fém alapanyaggal együtt dópoló anyagok alkalmazása is. Ezek kedvezően képesek az oxi­dativ reakció feltételeit befolyásolni és különösen sok közül lehet választani akkor, ha a fém alapanyag alu­mínium. A dópoló anyag feladata, illetve alkalmazásának céljai számos olyan tényezőtől függhetnek, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak magához a fém alap­anyaghoz. így például kettő vagy több dópoló anyag felhasználása esetén figyelembe kell venni ezek egy­másra hatását, a fém alapanyagra felvitt külső dópoló réteg esetében a dópoló anyag jelenlétét a fémben, illetve a bevonat felületi sűrűségét, az oxidálószert és a folyamat teljes környezetét. A fém alapanyaggal együtt alkalmazott dópoló anyag, illetve dópoló anyagok bevitelének lehetőségei a következők: (1) a fém alapanyag ötvöző anyagát adják, (2) a fém alapanyag felületének legalább egy részét borítják, (3) a töltőanyag vagy előminta egészé­ben vagy annak egy részében vannak eloszlatva. Ezek a lehetőségek egymást kiegészítőleg is alkalmazhatók, így célszerűnek bizonyult az a megoldás, hogy a dó­­poló anyagot ötvöző összetevőként bevisszük a fém alapanyagba és egyúttal a töltőanyagba egy vagy több dópoló anyagot keverünk. Ezekkel együtt lehetséges a fém alapanyag felületének egy részére is megfelelő dope ló anyag felvitele. Az előmintát általában úgy is ki egészíthetjük a dópoló anyagok«], hogy azok ko/>il egye' vagy többet tartalmazó réteget viszünk fel az előminta felszínére, ilyen réteget alakítunk ki az élő­­min ti belsejében, esetleg felhasználva a belső nyílávAat, járatokat, kapcsolódó tereket és hasonlókat, de egyút­tal biztosítva a permeabilitást. A dópoló anyag egyik legegyszerűbb alkalmazási módja az, hogy a töltőanyag ágyá', illetve az előmintát a dópoló anyagból vagy anyagokból készült folyadékkal, például oldatul egy­szerien átitatjuk. A dópoló anyag forrása lehet olyan merev test is, amelyet a fém alapanyag felszíne és az elő­­minti között helyezünk el, ezekkel legalább részben kapcsolatba hozva. így például szilíciumot tartalmazd vékoiy üvegréteget használhatunk a fém alapanyag fele­letén, amivel az alumínium fém alapanyag oxidath reakcióját kedvezően befolyásoló szilíciumot vihetünk a reakcióba. A fém alapanyagot, adott esetben belsőleg magréziummal dópolt alumíniumot ilyenkor a szilí­ciumot tartalmazó anyaggal bevonunk és oxidativ kör­nyezetben, adott esetben levegő jelenlétében felhevítjuk (ez alumíniumnál a 850 °C és 1450 °C közötti, előnyö­sen pedig a 900 °C és 1350 °C közötti értékUrtományba eső hőmérsékletet jelent). Ilyenkor a polikristályos kerá­mia szerkezet növekedési folyamatának ütemében a dópoló anyag a fém alapanyaghoz keveredik. Ha a dó­poló anyagot a fém alapanyag felületének egy részén helyezzük el, a polikristályos oxid struktúra álulában a permeábiüs szerkezetű előmintában a dópoló anyag rétegét átnőve, vagyis a dópoló anyag által elfoglalt réteg mélységén túlnőve alakul ki. Ezen kívül a fém alap­anyagba ötvözőként bevitt és/vagy a fém alapanyaghoz kívülről alkalmazott dópoló összetevőkön kívül megfe­lelő anyagokat az előminta anyagába is keverhetünk. Ennek megfelelően a fém alapanyagba bevitt dópoló összetevők és/vagy a fém alapanyag felületén elrendezett dópoló anyagok koncentrációját az előmintába vagy' a töltőanyagba bekevert dópoló összetevők mennyiségével kiegészíthetjük, beállíthatjuk, illetve fordítva, a töltő­anyagban esetleg jelen levő kis mennyiségű dópoló anyagot szükség esetén a fém alapanyaghoz adagolt összetevők hatásával egészíthetjük ki. Alumíniumot mint fém alapanyagot használva, ha az oxidálószer levegő,.a különösen jól használható dópoló anyagok a magnézium és a cink, amelyek hatásait a továb biakban leírt egyéb anyagok előnyösen fokozzák. Ezeket a fémeket vagy megfelelő forrásaikat az alumí­nium alapú kiindulási fémbe ötvöző összetevőként visszük be, részarányuk a létrejövő anyag tömegéhez vi­szonyítva 0,1... 10 tf%, mindegyikre külön-külön. A dó­poló anyagok koncentrációját általában olyan egyéb tényezőktől függően határozzuk meg, mint a dópoló anyagik koncentrációja, az alapanyag, az oxidativ reak­ció lefolytatásának feltételei. A megfelelően választott koncentrációban jelen levő dópoló anyag elősegíti a ke­rámia anyag növekedését, a fémes alapanyag transzport­ját és hozzájárul ahhoz, hogy az oxidációs reakció ered­ményeként kapott kerámia anyag növekedési morfoló­giája kedvező legyen. A polikristályos oxidációs reakciótermék növekedé­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Thumbnails
Contents