198408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás láncszövet előállítására
1 198 408 2 A találmány tárgya eljárás láncszövet előállítására. A láncszövet egymásba fűzött, huzalból hajlított láncszemekből áll. Ilyen láncszövetből készülnek például (kiszabás és a kiszabott darabok egyesítése útján) a húsipari védőkesztyűk. A láncszövetet ismert módon úgy gyártják, hogy az egyes huzalt kis darabokra vágják, a huzaldarabokból hajlítással nyitott láncszemeket készítenek, amelyeket egymásba fűznek és (pl. tompahegesztéssel) lezárnak. Ez a módszer igen kis termelékenységű, mert egyszerre csak egy szemet készít és fűz be. Mivel minden egyes láncszemet ugyanazok a szerszámok munkálnak meg, ezek hamar elkopnak és cserére szorulnak. További hiányosság, hogy ezzel a módszerrel ún. láncszövet-profilt (pl. kesztyűnek megfelelő szabásmintájú láncszzövet-darabot) nem lehet gyártani, ezért körülményes és hosszadalmas kézi szabásra van szükség. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata olyan eljárás létrehozása láncszövet előállítására, amellyel egyidejűleg több láncszem gyártható és kapcsolható egymáshoz, tehát nagy termelékenységű, jól gépesíthető, szerszámai a szokásosnál lassabban kopnak, ugyanakkor alkalmas tetszőleges láncszövetprofil gépesített előállítására is, tehát feleslegessé teszi a kézi szabást. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az egyenes huzal egy szakaszát darabolás előtt hullámosítjuk, akkor egyetlen hosszanti vágással sok (pl.2x50 db.) U alakú huzaldarabot nyerhetünk, amelyek eleve két sorba vannak rendezve, és soronként alakíthatók, fűzhetők egymásba és zárhatók le. Láncszövet-profil gyártása esetén a sorokból megfelelő program szerint könnyen eltávolíthatók egymásba fűzés előtt a felesleges nyitott láncszemek. Ezen felismerés alapján a kitűzött feladat megoldása olyan eljárás láncszövet előállítására, amelynek során huzalt darabokra vágunk, a huzaldarabokból hajlitással nyitott láncszemeket alakítunk, amelyeket egymásba fűzünk és lezárunk, és amelynél a találmány értelmében a huzal egy szakaszát darabolás előtt hullámosítjuk, a hullámosított szakaszból hosszirányú vágással két sor U alakú huzaldarabot hozunk létre, a huzaldarabok szabad végeit egymás felé hajlítva hozzuk létre a nyitott láncszemeket, majd lezárjuk ezeket, ezután a huzal egy újabb szakaszát hullámosítjuk és vágjuk U alakú huzaldarabokra, az ezekből létrehozott nyitott láncszemeket befűzzük az előzőleg már elkészített és lezárt láncszemekbe, majd ezeket is lezárjuk, és a fenti műveletsort szükség szerint ismételjük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a hullámosított szakaszból hosszirányú vágással létrehozott két sor U alakú huzaladarabot soronként 'és darabonként megfogjuk, és a sorokon belül a kívánt távolságig egymáshoz közelítve rendezzük. Egy másik előnyös foganatosítási módnál a sorokat külön-külön munkáljuk meg. Egy további előnyös foganatosítási módnál az egyik sor U alakú huzaldarabjaiból kialakított nyitott láncszemeket a másik sor előzőleg megmunkált és lezárt láncszemeibe fűzzük be. Előnyös, ha a lezárt láncszemeket - célszerűen nyomással - végleges - pl. kör - alakra hozzuk. Egyes esetekben előnyös, ha a vágás után egyes előre meghatározott U alakú huzaldarabokat eltávolítunk. Előnyös, ha a hullámosítást a huzalra merőlegesen két oldalról felváltva bevezetett nyomótestekkel végezzük. Végül előnyös, ha a vágást két pár, a hullámosított huzalszakasz síkjára merőleges, egymással párhuzamos vágólapáttal végezzük, amelyek közül páronként egy hullámosított huzalszakasz alatt, egy pedig a fölött helyezkedik el. A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra a kiindulási anyagot képező egyenes huzalszakasz felülnézete, a 2. ábra a hullámosított huzalszakasz felülnézete, a 3. ábra a hosszirányú vágással létrehozott U alakú huzaldarabok felülnézete, a 4. ábra az U alakú huzaldarabokból kialakított egymás mellé rendezett nyitott láncszemek felülnézete, és az 5. ábra az előzőleg elkészített zárt láncszemekbe befűzött nyitott láncszemek felülnézete. A láncszövet gyártásánál (szükség esetén egyengetett) egyenes 10 huzalszakaszból indulunk ki, amelyet (nem ábrázolt) huzaltekercsből vágunk le. A 10 huzalszakasz hosszát úgy határozzuk meg, hogy kiteljék belőle a gyártani kívánt láncszövet előírt szélességének megfelelő számú szem. Az egyenes 10 huzalszakaszt a hossztengelyére merőlegesen két oldalról felváltva bevezetett (csak nyilakkal jelölt) nyomótestek segítségével hullámosítjuk (2. ábra). Ily módon Al, A2... és Bl, B2... félhullámok jönnek létre, amelyek az x hossztengelytől jobbra és balra szimmetrikusan, közelítőleg szinuszhullám szerint helyezkednek el. A félhullámok alakja természetesen igény szerint változhat, mivel azonban általában kör alakú láncszemek gyártására kívánatos, célszerű az ábrázolt alakot választani. Az alakot az alkalmazott nyomótestek határozzák meg. A hullámosított 10 huzalszakaszt ezután az x tengely mentén egyetlen hosszirányú vágással két sor U alakú All, A21, A31... és Bll, B21, B31... huzaldarabokra vágjuk (3. ábra). A vágást két pár, a hullámosított 10 huzalszakasz síkjára merőleges (nem ábrázolt) vágólappal végezzük, amelyek közül páronként egy a hullámosított 10 huzalszakasz alatt, egy pedig fölötte helyezkedik el. Ily módon az x tengely két oldalán elhelyezkedő egy-egy sor U alakú huzaldarab kétácét vágólap homlokoldalai közé befogható, és a sorok együtt tarthatók, amíg a további megmunkálás be nem következik. Az U alakú All, A21... és Bll, B21... huzaldarabok szabad végeit egymás felé hajlítva (3. ábra) nyitott láncszemekké alakítjuk ezeket, és az egyes sorokon belül a kívánt távolságig egymáshoz közelítve rendezzük (4. ábra). Ezt például úgy valósítjuk meg, hogy az egy sorban levő huzaldarabok darabszámával megegyező számú rugós befogóelemeket alkalmazunk, amelyeket egy-egy rugalmas távtartó közbeiktatásával egymás mellé lazán 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
