198403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd vagy folyadékrészecskék bevonására
1 198 403 dietil-szikcinát, amelynek sűrűsége 1,047 g/cm3). Ez annyit jelent, hogy ezek a részecskék mind tartalmaztak kálium-kloridot. Az 590 ... 860 jum mérettartományba eső részecskék közül véletlenszerűen húszat választottunk ki, s ezek közül három úszott a folyadék felületén, mutatva, hogy ezek csak viaszból álltak. A tiszta viaszrészecskék részaránya ebben a frakcióban csökkenthető szükség szerint, ha a 11 forgó korong fordulatszámát növeljük és/vagy a bevonó anyag viszkozitását csökkentjük. A vizes kivonat alapján megállapítható volt, hogy a 860 jum-nél nagyobb részecskékből álló frakcióban 54,7 t% volt a kálium-klorid és 45,3 t% a viaszkeverék mennyisége, míg az 590 ... 860 /um-es tartományban a kálium-klorid mennyisége 65 t%, a viaszkeveréké 35 t% volt. Amíg a tiszta kálium-klorid másodpercek alatt oldódik vízben, addig az egyes frakciókban a bevont kálium- kloridnak mindössze 3 t%-a oldódott fel 10 percen belül. Az 590 ... 860 /um-es frakció esetén 70 perc alatt mindössze 16,2 t% oldódott fel, míg a 860 jum-nél nagyobb átlagméretű frakció esetén a 70 perc alatt oldódó mennyiség 30,9 t% volt. Az oldás követési időtartama 266 perc volt, ennyi idő alatt az 590 ... 860/um-es frakcióból 39 t% oldódott ki, míg a 860 /um-nél nagyobb átlagátmérőjű frakció esetén ez a részarány 62 t% körül volt. A kapott eredmények arra utalnak, hogy a bevonat a kálium-kloridot viszonylag szorosan vette körül, minősége jó volt. A példa szerinti eljárás foganatosítása során a kálium-klorid jól záró viaszos polimerbevonatot kapott. Ez igen nehezen érhető el a fluidizált ágyat használó bevonási eljárások során, mivel a viaszos cseppek csak kevéssé képesek a kálium-klorid szemcséinek felületét benedvesíteni. A jelen találmány szerinti eljárásban kapott eredményektől eltérően a bevonat alig marad meg a felszínükön. A találmány szerinti eljárással készített bevonat esetében azonban fontosnak tűnik, hogy a részecskék szétszórás előtt teljesen bemerülnek a bevonó anyagba, majd a bevonási folyamat olyan gyorsan zajlik le, hogy a bevonó anyagnak nincs elegendő ideje a részecske felületéről megszilárdulás előtt leválni. n. PÉLDA Finomított cukor szabálytalan alakú gömbszerű részecs kéit, amelyek átmérője 1,2 és 2 mm között volt, a következő összetételű viasszal vontuk be: 3 8 g háztartási paraffinviasz (Gulfwax), 3 8 g Polywax-r00 (Bareco), valamint 24 g Elvax 420 (Du Pont). A viaszkeveréket 104 °C hőmérsékleten kevertük, adagoltunk hozzá 40 g-ot a részecskékből, jól összekevertük, majd a szuszpenziót a forgó korong felületére juttattuk, amelyet 1140 min~l fordulatszámon járattunk. A kapott bevont részecskéken a viasz 17 ... 25 t%-os súlyarányt képvisel extrahálás utáni mérés szerint. A bevonat nélküli részecskék 73,61%a 10 perc alatt oldódott fel, míg 30 perc alatt 91 t%-a. A bevonattal ellátott gömbszerű részecskék esetén 10 perc alatt oldódás nem volt gyakorlatilag észlelhető (aránya 1 t% alatt maradt), míg egy óra elteltével ez a részarány 2,6 t%-ot ért el. Ebből következik, hogy a cukorrészecskéket jó minőségű, a felületet fedő bevonattal sikerüli előállítani. III. PÉLDA C;llulóz-acetát-butirát (Eastman CAB 381-2 jelű termék;) 20 grammját 100 ml diklór-metán és 10 ml aceton keverékében feloldottuk, majd az oldatot a 20 tartályfa in helyeztük el. Ezzel az oldattal összesen 28 g vörös cukorkristályt kevertünk össze, ahol a kristályokat 500 /um lyukméretű szitán áthaladó, de 250 /um-es síitán fennmaradó frakcióból vettük. A szuszpenziót 11,5 s-1 fordulatszámmal forgatott fűtés nélküli korongra juttattuk. A vörös részecskék jól elváltak a kisebb. Színtelen polimercseppecskéktől a bevonási művelet sorén. A bevont terméket 1 mm lyukméretű szitán átengedve a 860 jum-es lyukméretű szitán fennmaradó frakció 6 3 t% cukrot és 32 t% cellulóz-acetát-butirát bevonatot t; rtalmazott, de a bevont részecskék a befogadó felülete n összetömörödtek. Ezt annak tulajdonítjuk, hogy a laboratóriumi feltételek között a levegőben nem sikerült a.1 oldószert teljesen elpárologtatni. A vízbe helyezett termék esetében a cukor 33 t%-a a 10, 65 t%-a 90 perc alatt oldódott fel. IV. PÉLDA Amikor a feladat nagyobb olvadékviszkozitású polimerkeverékkel való bevonás (például polietilén felhasználáséval), szükség van a forgó korong környezetében a levegő hőmérsékletének szabályozására. Ezt nagyobb írennyiségű anyag bevonásakor a 3. és 4. ábrán látható kviteli alak alkalmazásával értük el, ahol az 59 és 60 vízszintes falakat alkalmaztuk. A forró levegőt, amit például hősugárzóval állítottunk elő, közvetlenül a 61 vezetékkel irányítottuk a 11 forgó korong felé. Csőröspohárban 100 g 250 olvadékindexű polietilént olvasztottunk meg. Kis mértékben vízben oldódó szerves sev közelítőleg gömb alakú granulátumból -ennekátlagos átmérője 0,74 mm volt — 34 g-t kevertünk össze a megolvasztott polietilénnel. A keverék hőmérséklete 134 °C volt. A forró keveréket 19 s'l fordulatszámú forgó korongra juttattuk. A forgó koronggal szemben levő felak hőmérséklete 130 ... 170 °C volt, egyenetlen térbeli eloszlásban. Az erősen viszkózus szuszpenziót 5 percen át juttattuk a forgó korong felületére. A szétszórt anyagból 46 g-ot gyűjtöttünk össze a falakkal n :m érintkező frakcióból, és ennek eloszlása a következő volt: 2 Átmérő, /um Részarány, t% Tartalom 500 alatt 7,8 csak polietilén 500 .. . 590 0,9 csak polietilén 500 . . 860 73 bevont szerves sav 360 . . 1000 14,5 bevont szerves sav noo.. . 1180 9,1 bevont szerves sav 1180 felett (szemcsés) 3,7 gömböcskék 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
