198397. lajstromszámú szabadalom • Forgatható logikai játék

1 108 397 2 >s gömbhéj egyik rétegét tizenkét darab szabályos oötszög alakú, ívelt határvonalú tárcsatag, a másik rétegét pedig húsz darab szabályos egybevágó gömhat­­szög alakú, ívelt határvonalú pikkelytag alkotja. A kétrétegű hiányos gömbhéj belső rétegét pedig a központi testtől a tárcsatagok vastagságához igazodó mértékben távolabb eső és ezáltal elforgatásuk során a tárcsatagok fölött elhaladni képes pikkelytagok alkotják. A tizenkét osztókört egy dodekaéder oldallapjainak csúcsai köré írható körök alkotják. Az osztókörök min­­denyike gömbi köre egy olyan gömbnek, amely a dode­kaéder csúcsaira illeszkedik. Az osztókörök által a gömb alakú központi testből lemetszett képzeletbeli gömbsüvegek gömbfelszíni kö­­. zéppontjában egy-egy radiális üreg, a tizenkét osztókör­höz tartozó gömfelszíni középpontoknak megfelelően tehát a központi testben összesen tizenkét darab radi­ális üreg van, a tizenkét darab radiális üreg tengelye sza­bályos tizenkét ágú térbeli csillagot képez, melynek ér­telmében a radiális üregek tengelyei páronként egy egye­nesbe esnek, és átmennek a központi test geometriai középpontján. A tizenkét tárcsatag mindegyike egy-egy radiális csappal rendelkezik. A radiális csapok a központi test radiális üregeibe vannak beültetve. A pikkelytagok minden második határoló vonaluk mentén egy-egy másik, tehát összesen három további pikkelytaggal érintkeznek, az ezekkel szembeeső határo­ló vonaluk mentén pedig egy-egy tárcsatagra illeszkednek. A pikkelytagok mindegyike a központi testen való támaszkodásra és azon való elcsúszásra alkalmas csúszó talppal rendelkezik, amely célszerűen radiális nyúlvány útján van a pikkelytaggal összeköttetésben. A pikkelytag és a hozzá tartozó csúszó talp a tárcsatagok peremét köz­refogja, ezért a közöttük lévő távolság a tárcsatagok vas­tagsági méretéhez igazodik. A csúszó talpnak a központi test felé néző oldala konkáv gömbhéj darab, amelynek görbülete a központi test sugarához igazodik. A forgatható logikai játék egy célszerű kiviteli alakjá­nál a tárcsa tagok radiális csapjai eresztékében végződnek, a központi idom radiális üregei pedig az eresztékek be­fogadására alkalmas hornyokkal rendelkeznek. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a tárcsatagok radiális csapjának palástfelülete kapcsolódó felületként van kialakítva, pl. oly módon, hogy alkotó irányú eresz­tékekkel rendelkezik, a központi idom radiális üregei pedig az eresztékkel együttműködő hornyokkal vannak ellátva. A tizenkét tárcsatag egyike valamelyik határoló vonala mentén a játék összerakását megkönnyítő bemet­széssel van ellátva. A találmány szerinti forgatható logikai játék legfőbb előnye, hogy - ellentétben a legtöbb ismert logikai já­tékkal - nem ismerhető ki könnyen. Ezért rendkívül hosszú ideig alkalmas a kíváncsiság és a játék iránti érdek­lődés fenntartására. Kedvező az is, hogy a központi test mentén az azt borító pikkelytagok rendkívül nagy számú variáció szerint mozdíthatók el, és ezért a szimbólumkap­csolatok rendkívüli nagy száma miatt a megoldás még a logikai játékok ismeretében tájékozott személyek számára is jelentős szellemi erőfeszítést kíván. Szerkezeti fölépí­tése folytán a találmány szerinti játék azért kedvező, mert kevés számú szerkezeti elemből van összeállítva, a nagyszámú ismert logikai játékok családját és ezek válasz­tékát pedig színvonalas játékféleséggel gazdagítja. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az ötszög alakú tárcsatag előlnézete és kétirányú oldalnézete, a 2. ábra az ötszög alakú tárcsatag előlnézete és kétirányú oldalnézete, a 3. ábra a központi test kétirányú nézete és metszete, a 4. ábra a hatszög alakú pikkely tag előlnézete és kétirá­nyú oldalnézete. Az 1. ábrán látható összerakott állapotban a forgatha­tó logikai játék, amely külső alakját tekintve szabályos gömb alakú, palástfelületét pedig két rétegben fedik a 2 és 3 borító idomok. Ezek láthatatlanná teszik a belül elhelyezkedő és ugyancsak gömb alakú 1 központi testet, amely a 2 és 3 borító idomok számára gömbcsuklót, míg ezek közül a 2 tárcsatagok az 1 központi test körül — részekre osztott — olyan csapágycsészét alkotnak, amely a borító idomok másik csoportjának az ún. 3 pikkelytagok­­nik az 1 központi test és a hozzá képest rögzített helyze­tű 2 tárcsatagokhoz viszonyítva számtalan módon végre­hajtható térbeli elfordítását teszi lehetővé. Az 1 központi testhez közelebb eső rétegben vannak a 2 tárcsatagok, amelyek a 2. ábrán fölülnézetben és két­irányú oldalnézetben láthatók. A 2a. ábrán szaggatott vo­nallal föltüntetve látszik, hogy a 2 tárcsatag középen he­lyezkedik el a 21 radiális csap, amely a 2 tárcsatagnak az I központi testhez való kapcsolódását szolgálja. A 2b. és 2c. ábrából megítélhető az is, hogy a 21 radiális csap végén van a 22 ereszték, amely megakadályozza, f ogy a 2 tárcsatag a gömb alakú 1 központi testhez ké­pest relatív előfordulást végezzen. Ennek szerkezeti megértését jól segíti elő a 3. ábra, amely a játék összera­kott állapotában láthatatlan 1 központi testet mutatja. A 3a. és 3b. ábrán láthatók a 11 radiális üregek, vala­mint ezeknek az 1 központi test gömbfelszínén való el­helyezkedésük. A 3 a. ábra C-C síkja mentén vett metsze­tt tünteti föl a 3c, ábra. Az utóbbi mutatja, hogy a II radiális üregek fenekén van egy-egy 12 horony, amely­be a 2 tárcsatag 21 radiális csapjának 22 eresztéke bele 'ud nyúlni. Az 1 központi test gömb alakú palástfelületén tizen­két darab 11 radiális üreg van kialakítva. Ezek 1 la ten­gelyvonalai az 1 központi test le geometriai középpontjá­ból kiinduló szabályos tizenkét ágú térbeli csillagot alkotnak. A 3b. ábrából jól megítélhető, hogy a szomszédos 11 radiális üregek 11a tengelyvonalai egymással azonos szöget zárnak be. Az 1 központi test gömb alakú palást­­'élületén ily módon tizenkét darab 2 tárcsatag helyezke­­iik el, amelyek a csapágycsésze rétegét képezik. Az 1. ábrából jól megítélhető, hogy valamennyi 2 tár­csataghoz öt darab 3 pikkely tag van hozzárendelve. A 3 pikkelytagok talppal rendelkező szabályos gömb-hatszö­gek, amelyek együttese a már említett módon fordul elő. Jól mutatja az 1. ábra azt is, hogy minden egyes 3 pik­kelytag hat darab 3a, 3b, 3c, 3e, 3f határoló vonallal ren­delkezik, amelyek közül a 3a, 3c és 3e határoló vonalak a szomszédos 3 pikkelytagok valamelyikével érintkeznek, níg a közbenső 3b, 3d és 3f határoló vonalak a 3 pik­kelytagok, valamint az 1 központi test közötti „közben­ső réteget” képező 2 tárcsatagok valamelyikéhez illesz­kednek csupán. A pikkely tagok mindegyike három darab 2 tárcsatag­hoz tartozik egyidejűleg, és e három 2 tárcsatag valame­lyike mentén tud az ahhoz hozzárendelt többi 3 pikkely­taggal együtt előfordulni. Az egy-egy 2 tárcsataghoz ily 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents