198397. lajstromszámú szabadalom • Forgatható logikai játék
1 108 397 2 >s gömbhéj egyik rétegét tizenkét darab szabályos oötszög alakú, ívelt határvonalú tárcsatag, a másik rétegét pedig húsz darab szabályos egybevágó gömhatszög alakú, ívelt határvonalú pikkelytag alkotja. A kétrétegű hiányos gömbhéj belső rétegét pedig a központi testtől a tárcsatagok vastagságához igazodó mértékben távolabb eső és ezáltal elforgatásuk során a tárcsatagok fölött elhaladni képes pikkelytagok alkotják. A tizenkét osztókört egy dodekaéder oldallapjainak csúcsai köré írható körök alkotják. Az osztókörök mindenyike gömbi köre egy olyan gömbnek, amely a dodekaéder csúcsaira illeszkedik. Az osztókörök által a gömb alakú központi testből lemetszett képzeletbeli gömbsüvegek gömbfelszíni kö. zéppontjában egy-egy radiális üreg, a tizenkét osztókörhöz tartozó gömfelszíni középpontoknak megfelelően tehát a központi testben összesen tizenkét darab radiális üreg van, a tizenkét darab radiális üreg tengelye szabályos tizenkét ágú térbeli csillagot képez, melynek értelmében a radiális üregek tengelyei páronként egy egyenesbe esnek, és átmennek a központi test geometriai középpontján. A tizenkét tárcsatag mindegyike egy-egy radiális csappal rendelkezik. A radiális csapok a központi test radiális üregeibe vannak beültetve. A pikkelytagok minden második határoló vonaluk mentén egy-egy másik, tehát összesen három további pikkelytaggal érintkeznek, az ezekkel szembeeső határoló vonaluk mentén pedig egy-egy tárcsatagra illeszkednek. A pikkelytagok mindegyike a központi testen való támaszkodásra és azon való elcsúszásra alkalmas csúszó talppal rendelkezik, amely célszerűen radiális nyúlvány útján van a pikkelytaggal összeköttetésben. A pikkelytag és a hozzá tartozó csúszó talp a tárcsatagok peremét közrefogja, ezért a közöttük lévő távolság a tárcsatagok vastagsági méretéhez igazodik. A csúszó talpnak a központi test felé néző oldala konkáv gömbhéj darab, amelynek görbülete a központi test sugarához igazodik. A forgatható logikai játék egy célszerű kiviteli alakjánál a tárcsa tagok radiális csapjai eresztékében végződnek, a központi idom radiális üregei pedig az eresztékek befogadására alkalmas hornyokkal rendelkeznek. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a tárcsatagok radiális csapjának palástfelülete kapcsolódó felületként van kialakítva, pl. oly módon, hogy alkotó irányú eresztékekkel rendelkezik, a központi idom radiális üregei pedig az eresztékkel együttműködő hornyokkal vannak ellátva. A tizenkét tárcsatag egyike valamelyik határoló vonala mentén a játék összerakását megkönnyítő bemetszéssel van ellátva. A találmány szerinti forgatható logikai játék legfőbb előnye, hogy - ellentétben a legtöbb ismert logikai játékkal - nem ismerhető ki könnyen. Ezért rendkívül hosszú ideig alkalmas a kíváncsiság és a játék iránti érdeklődés fenntartására. Kedvező az is, hogy a központi test mentén az azt borító pikkelytagok rendkívül nagy számú variáció szerint mozdíthatók el, és ezért a szimbólumkapcsolatok rendkívüli nagy száma miatt a megoldás még a logikai játékok ismeretében tájékozott személyek számára is jelentős szellemi erőfeszítést kíván. Szerkezeti fölépítése folytán a találmány szerinti játék azért kedvező, mert kevés számú szerkezeti elemből van összeállítva, a nagyszámú ismert logikai játékok családját és ezek választékát pedig színvonalas játékféleséggel gazdagítja. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az ötszög alakú tárcsatag előlnézete és kétirányú oldalnézete, a 2. ábra az ötszög alakú tárcsatag előlnézete és kétirányú oldalnézete, a 3. ábra a központi test kétirányú nézete és metszete, a 4. ábra a hatszög alakú pikkely tag előlnézete és kétirányú oldalnézete. Az 1. ábrán látható összerakott állapotban a forgatható logikai játék, amely külső alakját tekintve szabályos gömb alakú, palástfelületét pedig két rétegben fedik a 2 és 3 borító idomok. Ezek láthatatlanná teszik a belül elhelyezkedő és ugyancsak gömb alakú 1 központi testet, amely a 2 és 3 borító idomok számára gömbcsuklót, míg ezek közül a 2 tárcsatagok az 1 központi test körül — részekre osztott — olyan csapágycsészét alkotnak, amely a borító idomok másik csoportjának az ún. 3 pikkelytagoknik az 1 központi test és a hozzá képest rögzített helyzetű 2 tárcsatagokhoz viszonyítva számtalan módon végrehajtható térbeli elfordítását teszi lehetővé. Az 1 központi testhez közelebb eső rétegben vannak a 2 tárcsatagok, amelyek a 2. ábrán fölülnézetben és kétirányú oldalnézetben láthatók. A 2a. ábrán szaggatott vonallal föltüntetve látszik, hogy a 2 tárcsatag középen helyezkedik el a 21 radiális csap, amely a 2 tárcsatagnak az I központi testhez való kapcsolódását szolgálja. A 2b. és 2c. ábrából megítélhető az is, hogy a 21 radiális csap végén van a 22 ereszték, amely megakadályozza, f ogy a 2 tárcsatag a gömb alakú 1 központi testhez képest relatív előfordulást végezzen. Ennek szerkezeti megértését jól segíti elő a 3. ábra, amely a játék összerakott állapotában láthatatlan 1 központi testet mutatja. A 3a. és 3b. ábrán láthatók a 11 radiális üregek, valamint ezeknek az 1 központi test gömbfelszínén való elhelyezkedésük. A 3 a. ábra C-C síkja mentén vett metszett tünteti föl a 3c, ábra. Az utóbbi mutatja, hogy a II radiális üregek fenekén van egy-egy 12 horony, amelybe a 2 tárcsatag 21 radiális csapjának 22 eresztéke bele 'ud nyúlni. Az 1 központi test gömb alakú palástfelületén tizenkét darab 11 radiális üreg van kialakítva. Ezek 1 la tengelyvonalai az 1 központi test le geometriai középpontjából kiinduló szabályos tizenkét ágú térbeli csillagot alkotnak. A 3b. ábrából jól megítélhető, hogy a szomszédos 11 radiális üregek 11a tengelyvonalai egymással azonos szöget zárnak be. Az 1 központi test gömb alakú palást'élületén ily módon tizenkét darab 2 tárcsatag helyezkeiik el, amelyek a csapágycsésze rétegét képezik. Az 1. ábrából jól megítélhető, hogy valamennyi 2 tárcsataghoz öt darab 3 pikkely tag van hozzárendelve. A 3 pikkelytagok talppal rendelkező szabályos gömb-hatszögek, amelyek együttese a már említett módon fordul elő. Jól mutatja az 1. ábra azt is, hogy minden egyes 3 pikkelytag hat darab 3a, 3b, 3c, 3e, 3f határoló vonallal rendelkezik, amelyek közül a 3a, 3c és 3e határoló vonalak a szomszédos 3 pikkelytagok valamelyikével érintkeznek, níg a közbenső 3b, 3d és 3f határoló vonalak a 3 pikkelytagok, valamint az 1 központi test közötti „közbenső réteget” képező 2 tárcsatagok valamelyikéhez illeszkednek csupán. A pikkely tagok mindegyike három darab 2 tárcsataghoz tartozik egyidejűleg, és e három 2 tárcsatag valamelyike mentén tud az ahhoz hozzárendelt többi 3 pikkelytaggal együtt előfordulni. Az egy-egy 2 tárcsataghoz ily 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
