198303. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-alkilezett dipeptidek és észterei előállítására
1 2 iloxi-karbonil-2-azabidklo[3.1.0]hexán-3-S-karbonsav-tarc-butil-észter, N-(l -S-etoxi-karbonü-3-fenil-propil)-Ne-benziloxikarbonil -S-lizil-2-azabidklo[3.1.Ojhexán -dsz-endo-3- -S-karbonsav-benzil-észter, N-(l-S-etoxi-karbonil-l-dklopentilpropil)-S-alanil--2-azabidklo[3.1.0]hexán-3-karbonsav-benzil-észter. A találmány szerinti eljárást előnyösen semleges vagy gyengén lúgos közegben hajtjuk végre. A legegyszerűbb, hogy ha a közeg pH értékét alifás vagy akloalifás terder bázisok hozzáadásával, pl. N-metilmorfoiin, N-etilmorfolin vagy legfeljebb 6 szénatomos alkii-csoportot tartalmazó trialkilamin hozzáadásával állítjuk be. Oldószerként valamennyi peptid szintézisnél szokásos vízmentes inert oldószert pl. metilénklorid, kloroform, dimetilformamid, dimetilacetamid, dioxán, tetrahidrofurán, 1-metilpirrolidon vagy dimetilszulfoxid szóbajöhet. A reakdót rendszerint -10 és »50 °C között, előnyösen 0 és szobahőmérséklet között gyorsan lejátszódik. Nem árt, ha az elegyet enyhén melegítjük. Magasabb hőmérséklet, pl. 50 °C felett a racemizálás veszélye miatt nem ajánlatos. A találmány szerinti alkil-foszfonsav-anhidrideket előnyösen feleslegben alkalmazzuk mintegy 2-2,5 mól alkii-foszfonsav-anhidridet alkalmazunk 1 mól kapcsolódó kötésre vonatkoztatva. A reákdó racemizálódás-mentesen játszódik le (kevesebb, mint 2%). Szerves vagy vegyesen szerves közeg alkalmazásánál a szerves fázist a reakdó lejátszódása után vizes káliumhidrogénszulfát/káliumszulfát oldattal történő kirázással (pH= 2), majd nátrium-hidrogén-karbonát oldattal szabadítjuk meg a kiindulási anyagoktól, valamint szennyeződésektől. A keletkezett termékeket olaj formájában kapjuk a szerves fázis bepárlása után és pl. hidrogénezéssel (R3 benzil, vagy nitrobenzil esetében) vagy savas kezeléssel (R3 = tercier-butil-csoport esetében) biológiailag aktív anyaggá alakíthatjuk. A találmány szerinti eljárás lényeges előnyei: a szintézisreagensek alapját képező savaknál eddig allergiahatást nem tapasztaltunk. A toxicitás csekély, a reagens maga, amely egyszerűen állítható elő, különösen a desztillált alkil-foszfonsav-anhidridek alkalmazásánál a szintézis után nem ad nehezen oldódó mellékterméket, mint pl. a diciklohexil-karbodiimid alkalmazásánál, melyet gyakran alkalmaznak peptidkötések kialakításánál. Az eddig ismert pepetid-szintézisekkel szemben, melyek során 3- vagy 5-értékű foszfor-alapú aktíválószert használtak, pl. a foszforazo módszerrel dolgozó peptid-szintézis (lásd Liebigs Ann. Chem. 580, 68. oldal /1953/), továbbá a dietil-klór-foszfit és tetraetil-piro-foszfít alkalmazásán alapuló szintézis-módszenei szemben (J. Am Giern. Spc. 74, 5304, 5307 és 5309 /1952/) és a polifoszforsav-észterek alkalmazásán alapuló szintézis-módszerrel szemben (Bér. 91, (1958/ 1073-1082. oldalak) vagy J. Org. Giern. 26, 2534 /1961/) a találmány szerinti eljárás előnye, a kismértékű racemizálódás a szokásos aminosav, ill. peptidészter-hidroklorid felhasználásánál. Az (I) általános képletű vegyületek az angiotenzin konvertáló enzimek (ACE) gátló anyagai, illetve az Ilyen gátoló anyagok előállításának közbenső termékei és különböző eredetű magas vérnyomás eh len alkalmazhatók. Ilyen vegyületek ismeretesek a következő szabadalmi leírásokból: 4.344.949, 4.374.874., 4.350.704. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások, 50.800., 31.741., 51.020., 49.658., 49.605., 29.488., 46.953. és 52 870. számú európai szabadalmi bejelentések. Tárgyai továbbá a következő német szabadalmi bejelentéseknek: P.32.26.768.1., P.31.51.690.4., P.32.10.496.0., P.32.11.397.8., P.32.11.676.4., P.32.27.055.0., P.32.42.151.6., P.32.46.503.3. és P.32.46.757.5. A következő példákkal a találmány szerinti eljárás további részleteit kívánjuk megvilágítani: 1. példa N-(l-S-etoxikarbonil-3-fenil-propil)-S-alanil-dsz-endo-2-aza-biciklo[3.3 OJoktán-3-S-karbonsa v-ben zil észter (bázis: N-etilmorfolin) 31 g S.S.S-2-azabiciklo[3.3.0]oktán-3-karbonsav-benzil-észter-hidrokloridot és 30 g N-(l-S-karboetoxi-3-fenilpropil)-S-alanint 300 ml metílénkloridban szuszpendálunk A szuszpenzióhoz egy óra alatt keverés közben 66 ml n-propil-foszfonsav-anhidridef 50%-os metilénkloridos oldat formájában és 81 g N-etilmorfolint adunk. A hőmérsékletet jeges hűtés közben 0 és szobahőmérséklet között tartjuk. 2 óra múlva vékonyrétegkromatográfiásan (Kieselgél-rendszer) triklór-metán/metanol/ecetsav 50:10:3 arányú elegye) ellenőrizzük a reakciót. Az elegyet néhány óra hosszat szobahőmérsékleten vagy egész éjjel is állni hagyhatjuk, majd vákuumban bepároljuk és a reakdóelegyet 300 ml metilénkloriddal hígítjuk kb. 0,4 liter össztérfogatra és 150 ml vízzel egyszer éa 150 ml vízzel ♦ 90 ml 25%-os kálium-hidrogén-szulfáttal és kétszer 150 ml vizes 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A szerves fázist szilárd nátriumszulfát felett szárítjuk, majd szűrjük. A majdnem színtelen szűrletet bepároljuk. Termelés 95-100%. A termelés és a termék tisztaságának megállapítására a fent leírt eljárással katalitikusán debenzilezhetjük a terméket-metanol és palládiumcsontszén katalizátor használatával. A termékként kapott N-(l-S-karboetoxi-3-fenil-propil)-S-alanil-dsz-endo-2- -azabidklo[3.3.0]oktán-3-S-karbonsavat éterből kristályosítjuk és 80-90%-os termeléssel kapjuk a terméket az S,S,S-2-azabidklo[3.3.0Joktán-3-karbonsav-benzilészter-hidrokloridra vonatkoztatva. Olvadáspont: 109 °C. [cr]jQ = ♦ 15,7° (c= 1, metanol). 2. példa N-(l -etoxikarbonil-3-fenil-propil)-S-alanil-cdsz-endo-2-azabidklo[3.3.0]oktán-3-S-karbonsav-benzil észter (bázis: trietilamin) 20 g S,S,S-2-azabidklo[3.3.0]oktán-3-karbonsav-benal-észter-hidrokloridot 200 ml metilénkloridban szuszpendálunk. Ehhez adunk 66 ml trietilamint és 20 g N-(l -S-etoxikarbonil-3-fenil-propil)-S-alanint. Ezután jeges hűtés és keverés közben 4 ml n-propil-foszfonsav-anhidridet csepegtetünk hozzá 50%k» metilénkloridos oldat formájában. A reakdóoldat 198.303 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
