198301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triamio-fenil pteridin származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 A találmány olyan új pteridin-származékokra vo­natkozik, amelyek a triamteren (2,4,7-triamino-6-fen­­il-pteridin)-alapszetkezetéből vezethetők le és diureti­­kus, antikaliuretikus, kaid urnán tagonista, valamint kardioprotektív hatással rendelkeznek. Az 1.597.881. számú nagy-britanniai szabadalmi leírás a triamteren azon származékaira vonatkozik, melyekben a 6-helyzetű fenilgyűrű p-helyzetben egy hidrofil csoporttal éterezve van. Ez a konceptus eUentétben van Weinstock és szerzőtársai megálla­pításaival [J. Med. Chem. 11,573 (1968)]. Ez utób­bi szerint a triamterenszármazékok diuretikus hatását a lipofil jellegű szubsztitűdó fokozza és a hidrofil helyettesítővel helyettesített származékoktól diureti­kus aktivitást nem lehet várni. Az említett nagy-bri­tanniai szabadalmi leírásban számos vegyület van meg­adva, melyek a fenti konceptust kielégítik. Egy ható­anyag profilját azonban — miként az a szóban forgó nagy-britanniai szabadalmi leírásból is kitűnik — számos paraméter befolyásolja, ilyenek például a ha­tásosság, az akut és a krónikus toxidtás, a másféle hatóanyagokkal való összeférhetőség, a farmakoki­­netika, a farmakodinamika, a metabolizmus, továb­bá olyan fizikai és kémiai paraméterek, mint például a stabilitás, az oldhatóság, a hozzáférhetőség és egye­bek. Az 1.597.881. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban megadott általános képlet olyan' származé­kokra is vonatkozik, melyek bázisosan helyettesített csoportokat hordoznak és ilyen jellegű vegyületek a leírásban is szerepelnek. A vegyületcsaládra vonat­kozó későbbi tudományos munkák azonban külö­nös sikert ígérőnek tekintik az alkoholos vagy savas csoportokat tartalmazó hidroxitriamteren-étereket [lásd: H. Knauf és szerzőtársai', Therapiewoche, 30, 6831-6847 (1980)]. Ebből idézünk két részletet: „A felsorolt eredmények alapján azt a végső kö­vetkeztetést lehet levonni, hogy a kitűzött célt — ne­vezetesen egy hatásos és vízben oldható, egyúttal megfelelő farmakokinetikai tulajdonságokkal rendel­kező triamterenszármazékot — úgy lehet elérni, ha a triamteren-alapszerkezet megtartása mellett abba olyan alkalmas oldalláncot viszünk be, amely karboxilcsoportot tartalmaz, ami a molekulának am­­fifil tulajdonságokat kölcsönöz”. „így megállapíthatjuk, hogy sikerült eljutni a kí­vánt gyors hatású és vízoldható triamteren-származé­­kokhoz”. A savas funkdós csoporto(ka)t tartalmazó hidroxi­­triamteren-éterek, így elsősorban a 2,4,7-triamino-6- -[4-(4-karboxi-butoxi)-fenil]-pteridin, melyet a to­vábbiakban Val-OTA rövidített elnevezéssel jelölünk, intravénás beadás esetén vizelethajtó, nátriuretikus és antikáliuretikus hatást mutatnak. A furosemid ál­tal okozott káliurézist például Val-O-TA alkalmazá­sával gyakorlatilag teljes mértékben kompenzáld le­het. A savas jellegű származékok azonban orális beadás esetén patkányokon kb. 50 mg/tskg dózis esetén ér­tékelhető diuretikus hatást még nem mutatnak. Az egyenes szénláncú savas származékok oldhatósága a pH= 11—12 tartományban kb. 0,1%. Célkitűzésünk olyan hatóanyag megtaláása volt, . amelynek alkámazási lehetőségeit az anyag tulajdon­ságai lehetőleg egyátalán nem korlátozzák, ugyanak­kor farmakológiai tulajdonságai legáább olyan jók, mint a triamterené. Követelményként merült fel az is, hogy a hatóanyag metabolizációjával kapcsolat­ban ne merüljenek fel újabb problémák. Követel­mény volt továbbá, hogy az új hatóanyag viszonylag jól oldódjon vízben és így intravénás alkámazásra problémamentesen ákámazható legyen. Egy ilyen hatóanyag a gyors hatású furosemid diuretikummal kombinát terápiára alkalmas partnernek ígérkezik, amennyiben annak farmakokinetiká és farmakodina­­mikai mutatói ilyen ákámazást lehetővé tenni lát­szanak. Azt talátuk, hogy az (1) átáános képletű pter­­idin-származékok és a belőlük származó, fiziológiá szempontból elviselhető savaddíciós sók hatóanyag­ként igen ákámasak a fentiekben kifejtett feladat megoldására. Az (1) általános képletben Rí és Rj egymástól függetlenül hidrogénatom, — adott esetben elágazó szénláncú — 1—6 szénatomos ákilcsoport, vagy benzilcsoport vagy pedig Rj és R2 a nitrogénatommal telített öt- vagy hattagú hete­rociklusos gyűrűt képez, amely további oxigén- vagy nitrogénatomot tartámazhat, mely nitrogénatom adott esetben 1 3 szénatomos ákilcsoporttá szub­­sztituát. Amennyiben az -NRi R2 csoport a fenti meghatá­rozásoknak megfelelően váamilyen heterociklusos gyűrűrendszert képvisel, úgy a benne levő további heteroatom elsősorban nitrogén- vagy oxigénatom lehet, de másodsorban a kénatomot is megemlít­hetjük. Az (1) átáános képletű vegyületekben egy királis centrum fordul elő. Szabadámi oltámi igényünk a kiráitás áapján megkülönböztethető váamennyi formára kiterjed. A jelen táámány szerint fiziológiá szempontból elviselhető savaddíciós sók áatt szervetlen savak ma­radékává ákotott sókat, mint példád kloridokat, bromidokat, szulfátokat, karbonátokat és foszfáto­kat, továbbá szerves karbonsavak vagy szulfonsavak maradékává ákotott sókat, mint pl. ecetsavas, prop­­ionsavas, oxásavas, malonsavas, borostyánkősavas, fumársavas, máeinsavas, tejsavas, borkősavas, alma­savas, citromsavas, benzoesavas, illetőleg metánszulfon­­savas, etánszulfonsavas vagy etándiszulfonsavas sókat értünk. Előnyös sók a tartarátok, különösen a hidro­­gén-tartarátok. Az (I) átáános képletű vegyületeket és a belőlük származó savaddíciós sójcat önmagában véve ismert módon lehet előállítani. Így például R. G. W. Spickett és G M. Timmis átá ismertetett eljárást [J. Chem. Soc. 2887—95 (1954)] követjük, vagy az 1.397.881. számú nagy-britanniá szabadámi leírásban foglátak szerint dolgozunk. Előnyösen úgy járunk el, hogy váamely (11) átáános képletű bénái-danidot, ahol Rj és R2 jelentése az (I) átáános képletnél meg­adott, váamilyen bázisos katalizátor jelenlétében 2,4,6-triamino-5-nitrozo-pirimidinnel reagátatunk és így (K) átáános képletű vegyületeket kapunk. Ezt a reakdót egy hűtővel és keverővei ellátott alkámas edényben vá ósít juh meg, bázisként váamilyen á­­káli-alkoholátot alkámazunk és oldószerként az utób­binak megfelelő ákoholt hasznájunk, mi mellett ned­vesség kizárása közben dolgozunk. Alkoholként pá­déul egy alkoxi-alkanol, mint pl. az etoxi-etanol jó eredménnyel alkámazható. Az ákoxidot cászerűen 198.301 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents