198241. lajstromszámú szabadalom • Berendezés erőmű tápvizének pótlására
3 HU 198241 B 4 Ezt a tényt valószínűleg az alábbi megfontolásokkal magyarázhatjuk: Egyrészt az erőművekben a viz munkaközeg gőz formájában több nyomáson áll rendelkezésre (megcsapolási nyomások a gázturbinán), és a termelt desztillátum póttápvizként szintén több nyomás, illetve hőfokszinten táplálható vissza a körfolyamatba. Kézenfekvőnek látszik ezért a kigőzölőgtető készüléket két rendelkezésre álló, egymáshoz legközelebb eső nyomásszint közé beilleszteni, és a desztillátumot azon a hőfokon viszszatáplálni, amelyiken keletkezik. Ezzel a megoldással szemben - amely termodinamikailag optimálisan illeszkedik az erőmű rendszeréhez - minden más csak hátrányos lehet. Másrészt a sokfokozatú adiabatikus kigőzólögtető készülékek a jó hatásfokú kigózölögtetés érdekében általában igen nagy viztereket tartalmaznak, továbbá a nyomáslépcsők fojtását már kis terhelés- és paramóterváltozások esetén is szabályozni kell, ami nehézkes állítgatásokat és hosszadalmas, energiaemésztő inditás eredményez. Felismertük, hogy ezek a megállapítások- bár önmagukban többé-kevésbé helytállóak- figyelmen kívül hagyják, hogy a keletkező desztillátum termodinamikailag egyenértékű módon hűthető le néhány kigőzölőgtető típusban pl. egy sokfokozatú adiabatikus kigőzölögtető készülékben, tehát a desztillátum hidegen, víz formájában történő bevezetése nem okvetlenül hátrányos termodinamikai szempontból. Továbbá a sokfokozatú adiabatikus kigőzölőgtető készülék szabályozott változata gyorsan és egyszerűen indítható, a fokozatok közötti fojtások állítást nem igényelnek, az inditás többlet gőzfogyasztása minimális, vizterük kicsi. Ezek a kigőzölőgtetők a jó hatásfokú kigőzölögtetést speciális készülékekkel, ún. fúvókákkal oldják meg, ezért el lehetett hagyni a nagy vízteret, az állítható fojtásokat. A találmány szerinti berendezéssel igen gazdaságos, könnyen kezelhető, gyorsan indítható és leállítható, biztonságos póttápvizkészítö üzemet lehet megvalósítani, amelynél a vízkezelés a környezetet kevéssé szennyezi. Még egy olyan előnyre kell rámutatnunk, amely a korábban alkalmazott konvencionális erőművi kigőzölőgtető készülékekkel szemben adódik, ha az erőművi póttápvizkészités céljára a találmány szerint szabályozott sokfokozatú adiabatikus kigőzölőgtető készüléket alkalmazunk. Ez az előny abból származik, hogy a konvencionális kigőzőlögtető készülékek a desztillátumot gőz halmazállapotban adták a rendszerbe, raig a találmány szerinti megoldás folyadék formájában. A találmány szerint a folyadék desztillátum tisztaságát egyszerű vezetöképességmérővel állandóan figyelhetjük, és valamely zavar folytán előálló rossz desztillátumminöség esetén a desztillátumot egy automatikával egyszerűen visszatápláljuk a kigőzölőgtető készülékbe, azaz nem engedjük az erőmű tápvízkörébe jutni. Ezzel egyidejűleg vészjelzést is adhatunk ki. A konvencionális kigőzölögtető készülékekben ezzel szemben egy esetleges felhabzást, ami ezen kigőzölőgtető típusban már egyszerű terhelésváltozáskor is felléphet, már csak a tápvíz minőségének romlása jelez, igy a rossz tápviz elkerülhetetlenül az erőmű kazánjába jut. A szabályozott sokfokozatú adiabatikus kigőzölőgtető készülékek felső hőfoka a sorozatszerű gyártás következtében eléggé kötött. Terhelésváltozáskor mind a kigözőlögtető készülék felső hőfoka, mind a gőzturbina megcsapolási nyomásai változhatnak. Az ebből eredő hátrányt küszöböljük ki a találmány egy igen előnyös kiviteli alakjában, ahol a gőzelvétel ejektor közbeiktatásával történik. Az ejektor hajtógőzét az erőmű gőzkőrének egy olyan pontjáról kapja, amelynek nyomása nagyobb, mint a kigőzölőgtető készülék fűtéséhez szükséges gőznyomás, és megszivja a gőzkör egy olyan pontját, amelynek nyomása eme gőznyomásnál kisebb. A hajtógőz vehető a gőzturbina gőzbemenetéről vagy egy felső megcsapolásáról, a szívóbemenet csatlakozhat a gőzturbina egy alsó megcsapolására vagy gózkimenetére. Ezáltal a kigőzölőgtető készülék fűtéséhez szükséges gőz egy része a gőzturbina egy alsó megcsapolásáig, illetve a turbinakondenzátorig expandálhat a gőzturbinában, és így az többlet villamosenergiát szolgáltat. A találmányt a továbbiakban a rajzokon szemléltetett előnyös kiviteli alakok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy példaképpeni kialakításának vázlatos hótechnikai kapcsolási rajzát mutatja egy hőerőműnél való alkalmazás esetén, a 2. ábrán pedig a találmány szerinti berendezés egy másik kialakításának kapcsolási rajza látható. Az 1. ábrán egy hőerőműben a tápvízből 1 kazán állítja elő a gőzt, amely 2 túlhevítőn áthaladva 3 gőzturbina 45 gőzbemenetére jut és a 3 gőzturbinát meghajtja. A 3 gőzturbinához áramfejlesztő 4 generátor csatlakozik. A 3 gőzturbinában expandált gőz 46 gőzkimeneten át 5 turbinakondenzátorba jut, ahol kondenzálódik. Innen a tápvizet 6 tápvízszivattyú 7 kondenzkezelón, valamint 13 és 12 tápvizelőmelegítőkön keresztül visszajuttatja az 1 kazánba. Az 5 turbinakondenzátor hűtővizét 39 bemeneten és 40 kimeneten át 9 szivattyú cirkuláltatja egy 8 hűtőtornyon keresztül. A 7 kondenzkezeló általában ioncserélós víztisztító, amelynek az a feladata, hogy ha az 5 turbinakondenzátor valamelyik csöve kilyukadna, a tápvizbe ömlő hűtővíz szennyező hatását megszüntesse. Ez a 7 kondenzkezelő gondoskodás arról is, hogy a rendszer tökéletlenségei miatt a tápvizbe ke-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
