198229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az A/16686 antibiotikum komplex termelésének fokozására, valamint a komplexben egyes komponensek arányának szelektív növelésére

1 HU 198229 B 2 A találmány tárgya eljárás az A/16686 anti­biotikum komplex valamint az A2 és/vagy A3 faktorban feldúsított A/16686 antibiotikum előállítására oly módon, hogy egy Actinopla­­nes sp. ATCC 33076 tenyészethez vagy annak valamely A/16686-ot termelő mutánsához ha­tásos mennyiségű, megfelelő prekurzort adunk. A szóbanforgó mikroorganizmus törzs morfológiai és fiziológiai jellemzőit a 188.684 számú magyar szabadalmunk leírásában meg­adtuk. Az A/16686 antibiotikum egy, az Acti­­noplanes sp. ATCC 33076 tenyészetből ki­nyert, depszipeptid (észter- és amid-kötéssel kapcsolódó oC-hidroxi- és oC-aminosavakból ál­ló) anyag. Ennek az anyagnak - amely főként a Gram-pozitív baktériumokkal szemben hatásos - a leírása az előállítására szolgáló eljárás és a megfelelő gyógyszerkészítmények ismerte­tésével együtt megtalálható a 4,303,646 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leí­rásban. A későbbiekben megállapították, hogy az A/16686 antibiotikumból három - egymáshoz nagyon hasonló - komponens különíthető el, ezeket elnevezték Ai, A2 illetve A3 faktor­nak. A legnagyobb mennyiségben kapott A2 faktor a legfontosabb a biológiai hatás szem­pontjából; az Ai és az A3 faktor kisebb mennyiségben képződik. Ezen anyagoknak, valamint előállításuknak és felhasználásuknak leírása megtalálható a 4,427,656 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Minthogy a mikroorganizmusok tűrő-, sőt, ellenállóképessége is egyre növekszik a jelenlegi antibiotikumos kezelésekkel szem­ben, még mindig nagy az igény új antibioti­kumok előállítására. Különösen kívánatosak egyedileg izolált vagy komplex formában az olyan antibiotiku­mok, melyek nagyon jól meghatározott és ál­landó összetételűek. Tehát a találmány tárgya egyrészt eljá­rás az A/16686 antibiotikumban az A2 és/­­vagy az A3 faktorból képződő mennyiség szelektív növelésére. A cél vagy az egyedi komponensek kinyerése, vagy pedig az, hogy a komplexet a fenti komponensek egyikében vagy mindkettőjében feldúsítsuk. Az eljárás abból áll, hogy a fermentáció során az A/16686 előállítására szolgáló tenyészethez olyan prekurzort (elővegyületet) adunk, mely a kívánt faktor képződését előmozdítja. A találmány szerinti eljárással pl. egy ipari méretű fermentáció során megváltoztat­hatjuk az A/16686 antibiotikum fő komponen­seinek arányát. Tehát ez a módszer felhasz­nálható arra, hogy a végtermék összetételét az előírásoknak megfelelően állítsuk be. Továbbá a találmány szerinti eljárással a termelő tenyészet fermentációs masszájából közvetlenül kinyerhetünk egy olyan nyers terméket, mely igen gazdag az A/16686 anti­biotikum Az faktorában, s ezt azután maga­sabb kitermeléssel és kevesebb időt igénylő lépésekben tiszta anyag formájában is izolál­hatjuk. Az A/16686 antibiotikum komplexben az A2 faktor arányának növelésére szolgáló pre­­kurzor lehet leucin vagy annak olyan savak­kal vagy bázisokkal képzett sói, melyek a termelő mikroorganizmusokra nézve nem toxi­­kusak, izovaleriánsav vagy annak olyan bá­zisokkal képzett sói, melyek a termelő mikro­organizmusokra nézve nem toxikusak, az izo­­valeriánsavnak kis szénatomszámú mono­vagy polihidroxí-alkanolokkal képzett észte­rei, alfa-keto-izokapronsav vagy annak olyan bázisokkal képzett sói, melyek a termelő mik­roorganizmusokra nézve nem toxikusak, az alfa-keto-izokapronsavnak kis szénatomszámú mono- vagy polihidroxí-alkanolokkal képzett észterei, továbbá izoamil-alkohol vagy annak olyan savakkal képzett észterei, melyek a termelő mikroorganizmusokra nézve nem toxi­kusak. Az A/16686 antibiotikum komplexben az A3 faktor arányának növelésére szolgáló pre­­kurzor lehet valin vagy annak olyan savak­kal és bázisokkal képzett sói, melyek a ter­melő mikroorganizmusokra nézve nem toxiku­sak, alfa-keto-izovaleriánsav vagy annak olyan bázisokkal képzett sói, melyek a ter­melő mikroorganizmusokra nézve nem toxiku­sak, az alfa-keto-izovaleriánsavnak kis szén­­atomszámú mono- vagy poli-hidroxi-alkano­­lokkal képzett észterei, izovajsav vagy an­nak olyan bázisokkal képzett sói, melyek a termelő mikroorganizmusokra nézve nem toxi­kusak, az izovajsavnak kis szénatomszámú mono- vagy polihidroxí-alkanolokkal képzett észterei, továbbá izobutanol vagy annak olyan savakkal képzett észterei, melyek a termelő mikroorganizmusokra nézve nem toxi­kusak. A mikroorganizmusokra nézve nem toxi­kus bázisokkal képzett sók azok, melyek olyan típusú és koncentrációjú kationt tar­talmaznak, hogy az a fermentációs masszában alkalmazott koncentrációban sem a mikoorga­­nizmus-tenyészet növekedését, sem pedig a kivánt antibiotikum termelését nem csökkenti számottevő mértékben. Ilyen kationok pl. az ammóniumion, továbbá azok, amelyek alkálifé­mekből és alkálifőldfémekből (mint pl. nátri­um, kálium, kalcium, magnézium) vagy ami­­nokból, pl. 1-4 szénatomszámú primer, sze­kunder vagy tercier alkil-amino-csoportból vagy 1-4 szénatomszámú hidroxi-amino-alkil­­-csoportból képződnek. Előnyösen alkalmazhatók a nátrium-, kálium- vagy ammóniumionokat tartalmazó sók. A mikroorganizmusokra nézve nem toxi­kus savak - tehát azok a savak, melyek a fermentációs masszában alkalmazott koncent­rációban sem a mikroorganizmus-tenyészet növekedését, sem pedig a kívánt antibiotikum termelését nem gátolják számottevő mérték­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents