198160. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szubsztrátumok anaerob kezelésére
21 198 160 22 oxigénbcvitcl megakadályózza, hogy az anaerobeljárás nem kívánatos módon folytatódjon és meg teremti a lehetőséget arra, hogy aerob közeg képződjön. A 4. és 5. ábrán bemutatott szűrőberendezés az 1—3. ábrákon bemutatott reaktorban jól alkalmazható, mégpedig úgy, hogy a 35 túlfolyó csatorna tartományába a 8 közbenső fal felett helyezzük el. A reaktor többi szerkezeti elemei változatlanul maradhatnak. A berendezés ebben az esetben tartalmaz egy, a 35 túlfolyó csatonára oldalt rácsatlakoztatott további 62 túlfolyó csatornát, továbbá 55 adagolótérbe vezető 63 bemeneti vezetékeket, amely 55 adagolótér a 49 derítőkamrába vezető visszáöblitő 53 nyílásokkal van ellátva, amelyek 65 szűrő szintje alatt helyezkednek el. A 65 szűrő fölött 56 tárolótér van, amely a visszaöblítésre szolgál. A szűrendő iszap-víz keverék a 43 folyadékszint elérését követően a 62 túlfolyócsatornába jut, innen a 63 bemeneti vezetékeken keresztül jut az. 55 adagolótérbe. innen az. iszap-víz. keverék a vízszintesen elhelyezett, az 55 adagolótér keresztmetszetét lefedő 65 szűrőn van átvezetve. A 65 szűrő fölötti 56 tárolótér telítődik a bevezetett keverékkel, 52 túlfolyási szintet elérve a most már iszaptól megszabadított víz a 35 túlfolyó csatornán és egy 60 bemeneti tölcséren keresztül a végleges elvezetés céljaira telepített 39 elvezető vezetéken keresztül folyik el. Az iszapnak a 65 szűrő alsó oldalánál való feldúsulása a szűrési ellenállást növeli. Ez a víz szintjének a 43 folyadékszint fölé történő emelkedését eredményezi. Annak érdekében, hogy a növekvő vízszint a 65 szűrőt az egyre növekvő nyomása által ne tegye tönkre, egy további 61 vész-túlfolyó van közvetlenül a 35 túlfolyó csatornához csatlakoztatva. Amikor a folyadéknak a szintje a 61 vész-túlfolyó felső peremét is elérte, amely a maximálisan lehetséges 57 folyadékszintet jelenti, a folyadék a 35 túlfolyó csatornába áramlik. A 65 szűrő tisztításához a folyadéknak a 42 folyadékszintről történő hirtelen csökkenését hasznosítjuk, amely csökkenés akkor jön létre, amikor a reaktor a keverőfázisba lép. Ekkor ugyanis a reaktorban a folyadék a 49 derítőkamrában a minimális 42 folyadékszintre csökken le. Ugyanilyen gyorsan áramlik az 55 adagolótérben levő iszap-víz keverék a visszaöblítő 53 nyíláson keresztül az 55 adagolótérből ki. Az 56 tárolótérben a 65 szűrő fölött levő folyadék szintén a visszaöblítő 53 nyílás felé áramlik, és a nagy áramlási sebessége következtében a 65 szűrő alsó oldalához tapadó isz.aprészecskékct magával viszi. Természetesen ezt követően a 65 szűrő még folyadékkal is megtisztítható, amelyet a 65 szűrő fölött levő 58 szelep segítségével vezetünk a 65 szűrő felső felületére. A 65 szűrő 64 tartóelemeken van elhelyezve és további 66 tartóelemek is csatlakoznak hozzá, amelyek a felúszását akadályozzák meg. A visszaöblítő 53 nyílások 54 visszacsapó biztosító elemmel vannak ellátva. Ez lehetővé teszi, hogy az 55 adagolótér és az 56 tárolótér fcltöltésc lassan történjék meg, amikor a folyadék a 42 folyadékszintről a 43 folyadékszintre növekszik. Ezáltal a szűrőberendezésen belül a statikus terhelést viszonylag kis értéken tartjuk. Miután a folyadék a 43 folyadékszintet elérte, az 54 visszacsapó biztosító elem megakadályozza, hogy jelentős mennyiségű víz-iszap keverék jusson a visszaöblítő 53 nyílás tartományából az 55 sdagolótérbe. Az előbbiekben leírt szűrőberendezés általában a reaktor teljes 1 külső fala mentén van kiképezve, két oldalt nyitott, a 67 határoló falon áthaladó 59 gá/.clvezető vezeték lehetővé teszi, hogy az 55 adagolótér 67 határoló fala alatti tartományát is iszap-víz keverékkel töltsük, meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás szerves szubsztrátumok anaerob kezelésére, amely szubsztrátumok szilárd vagy oldott formában állnak rendelkezésre, amikor is a reakció során keletkező termékeket (például CH4-t, széndioxidot vagy biomasszát) összegyűl tjük. majd elvezetjük, azzal jellemezve, hogy a kezelendő szuhsztrátumol adott esetben legalább részben savazzuk, majd a biomasszával összekeverjük és iszapágyon (18) vezetjük át, és adott esetben a szubsztrátumban keletkező gázoknak egy részét a turbulencia csökkentése érdekében elvezetjük, továbbá az. iszapággyal (18) érintkeztelett szubsztrátumot elcsztókamrába (50) vezetjük, ahol nehézségi erővel a leülepedésre képes iszaprészecskéket az úszó iszaprészecskéktől elválasztjuk, továbbá az úszó iszaprészecskéket visszatartjuk, a hülepedett iszaprészecskéket pedig kiszorítjuk, és adott esetben az iszapot (biomasszát) a víztől elválasztó utóderítésnek vetjük alá, továbbá a vizet részben elvezetjük és ennek során adott esetben az anaerob folyamat befejezéséhez oxigénnel összekeverjük, míg a leülepedett iszapot mint biomasszát az újonnan bevezetett szubsztrátunmial való összekeveréshez alkalmazzuk. 2. Az. 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kis mennyiségű iszapot tartalmazó maradék vízzel az újonnan bevezetett szubsztrátummal összekeverendő iszapra nyomást gyakorolunk, ezen iszapot a kifejtett nyomás révén keverést biztosító elosztótérbe (15) vezetjük, és adott esetben az iszap kiszorítása után a kis mennyiségű iszapot tartalmazó vizet legalább részben ismét utóderítésnek vetjük alá. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátumból az iszapágyon (18) való áthaladásakor keletkező gázt, legalább részben az elosztókamrában (50) levő szubsztrátumhoz vezetj ik az esetlegesen képződő úszóréteg megbontására. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a biomasszának a szubsztrátummal történő összekeverését követően azokat biomasszával beborított töltőtestekből (17) képzett rétegen vezetj ik át. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szubsztátumnak a töltütcstekből (17) á ló rétegen és az iszapágyon (18) való átvezetése során a töltőtesteket (17) és az iszapot a nehézségi erő e'lenében felemeljük, majd a nehézségi erőt követve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12
