198142. lajstromszámú szabadalom • Automatikus kerepszerű villáskulcs
3 198 142 4 képzett szájnyílás osztott kulcsbctétet vesz fel, amely prizmaszerü vagy hasonlóan kialakított illesztődön útján a kulcstesttel és a pofával oldhatóan van összekötve, és az illesztőelemek a teljes körre vonatkoztatva előnyösen 12-élű, szegmensszerű elemekből állnak, amelyekből a mozgó pofához tartozó kulcs betét a kötőelem jobb beállítására és megfogására elülső vegén támasztóéllel van ellátva, az az előny adódik,hogy különböző kulcstcst nagyságoknál, nagyság szerint, öt különböző nagy hatszögletű csavart, illetve anyát lehet meghúzni, illetve oldalni anélkül, hogy a villáskulcs terhelési határaiba ütköznének. A kulcsbetétek osztása lehetővé teszi, hogy a mozgatható pofához tartozó kulcsbetét ezzel a pofával együtt mozogjon a kireteszelő, illetve a kerepes helyzetben, úgyhogy a kulcsbetét megbízhatóan és erőkifejtés nélkül tud a rögzítőelem külső felüiete mentén elhaladni. Amennyiben a villáskulcsnál a lengőkar felvételére a rögzített pofába utánállító tag van beépítve, amely a csuklópontok áthelyezésére a hatóvonal mentén beállítócsavar segítségével olymódon állítható utána, hogy a mozgó pofa a négycsuklós hajtómű nyújtott helyzetének megtartása mellett a kulcsbőség finom beállítása vagy utánállítása céljából szabályozható, akkor előnyösen lehetőség adódik arra, hogy a villáskulcs szájnyílását az utánállító taggal optimálisan be lehessen állítani. A négycsuklós hajtómű alkatrészei, amelyeket a visszaállító rugó terhel, egyszerű módon úgy alakíthatók ki, hogy automatikus szájnyílásnál, a fogantyú működtetésekor, a szerszám utánvezetése során egy jól hallható kattanóhatás keletkezzék. Egyben a kicserélhető kulcsbetétek a rögzítőelem következő meghúzó műveletéhez szükséges helyzetbe ugranak be. A csatolótag és a lengőkar csészeszerű kapcsolódása következtében a villáskulcs terhelhetősége nagymértékben megnő. A találmány egy további előnye, hogy a csatoló-, tag a fogantyú működtetésekor, annak érdekében, hogy a nioz.gó pofa a kerepes helyzetet vegye fel, kényszervezérlésű, úgyhogy a fogantyú minden egyes szöghelyzetéhez a mozgó pofa egy pontosan meghatározott szöghelyzete tartozik. Azáltal, hogy a csatolótag, felső élén, a nyomórugó felvételére bemélyedéssel van ellátva, a villáskulcs pontossága munka közben még nő. Természetesen a bemélyedés helyett egy kimelyítést, vagy más felületkialakítást is alkalmazhatunk anélkül, hogy a villáskulcs megbízható működését ez károsan befolyásolná. A találmány egy előnyös kivitele szerint a mozgó pofa 6 -os maximális nyitási játékkal, valamint a maximálisan 15°-kai elfordítható fogantyú a mindenkor rögzített pofán kialakított csapágyszemmel forgathatóan van ágyazva, a csapágyszem középpontján mindenkor egy csapszeg megy át, amely egy laza vagy hozzáigazított, a kulcsbetétek megfelelő beállítására szolgáló alaplemezzel együtt egy felhelyezett borító lemezzel, vagy egy cgyrészes, U-alakú borítólcmczzcl van biztosítva, és kompakt egységgé összefogva, míg a két csapágyszem összekötővonala a szerszám szimmetriatengelyével 15-25°-os szöget zár be. Ez a megoldás viszonylag kis szerkezet mellett nagyon nagy merevséget ad. Azonkívül a kialakított alaplemez, illetve alsó köpenylemez további előnyt ad a kulcsbetétek rögzítésére vonatkozóan. Ha ugyanis az alsó köpenylemezhez kisebb félkör alakú szakasz tartozik, akkor egy kiugró él képződik, amely a kulcsbetétek felvételénél felfekvő felületként szolgálhat. A kulcsbetétek továbbfejlesztésével az. a rendkívüli előny függ össze, hogy az oldandó vagy meghúzandó hatszögletű anya, illetve csavar a villáskulcs reteszelő helyzetében úgy van megfogva, mintha egy csillagkulccsal fognánk, és ha a mozgó pofa csak 3- 6° közötti elfordulást végez, a villáskulcs már annyira szabaddá válik, hogy a szájnyílás könnyen a rögzítőelem szélei köré tud csúszni. A mozgó pofa ilyen mértékű elfordulása szemmel alig észrevehető, mégis ez a szög elegendő althoz, hogy a csavart szabaddá tegye. Ha a fogantyú szájnyílás felöli emelőkaija egyik oldalán kirctcszelő orral, másik oldalán ugyanolyan magasságban kialakított vezetőoldaliul van ellátva, amely erőzáráskor a csatolótag csapján fekszik fel, és' a hengeres csapágyszem-nyíláshoz érintőlegesen futó mélyedésszél a pofa alsó élére, illetve a fogantyú az U-alakú borítólemez, megerősített hátulsó iitközőfcliilclére támaszkodik, akkor ez a csatolótag számára a teljes elfordulási tartományban teljesen megbízható megvezetést ad, úgyhogy a villáskulcs nem tud hibásan dolgozni. A villáskulcsot ezenkívül cserélhető fogantyúval lehet ellátni, amikoris a fogantyú szájnyílás felöli emelőkarjában helyesen illesztett kinyitóelem van beépítve, amely ezzel közvetlen kapcsolatban áll, azonban egy másik esetben a fogantyúhoz rögzített rész is lehet, amit a 2. és 3. ábrákon ábrázoltunk. A teljes villáskulcsfej kicserélhetőségével egy univerzális villáskulcsot kapunk, amely a fogantyú leválasztást lehetőségével mind ergonómiai, mind egyedi kívánalmaknak megfelel. Ha a rögzített pofából és a mozgó pofából képzett szájnyílás osztott betétet vesz fel, amely prizmaszerű vagy hasonló an kialakított illesztőelem útján a kulcstesttel és a pofával oldhatóan van összekötve, és az illesztőelemek a teljes körre vonatkoztatva előnyösen 12-élű, szegmensszerű elemekből állnak, amelyekből a mozgó pofához tartozó kulcsbetét a kötőelem jobb beállítására és megfogására, elülső végén támasz.tóéllel van ellátva, akkor a rögzítőelemet a villáskulcs jobban körül tudja fogni és ezért az átvihető erő nagyobb lehet. A kulcsbetétek osztóvonalának megfelelő elhelyezésével a betétek nagyon nagy erővel terhelhetők, míg mozgásszabadságuk a lehető legnagyobb marad, ami viszont szükséges ahhoz, hogy a mozgó pofa mozgását követni tudják. A találmány egy különleges jellemzője szerint a kulcsbetétek osztóvonala a villáskulcs szimmetriatengelyéhez képest 30°-ban helyezkedik el, úgyhogy a két kulcsbclét munkahelyzetben okszerűen támaszkodik egymáshoz, és a támasztóerök hatására a szájnyílás belső kerülete felé nyomódik. Ez a villáskulcsnak rendkívül nagy stabilitást ad. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
