198129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a humán izotópdiagnosztikában alkalmazható, radioaktív izotópokkal jelezhető hordozófehérjék minősítésére
3 HU 198129 A 4 hordozófehérjéket tekintjük alkalmasoknak, amelyeknek a leszakadási indexe kis érték (célszerűen 25-nél kisebb), ami azt jelenti, hogy az izotópdiagnosztikai készítmény előállítása során a hordozófehérjéhez kötött radioaktiv izotóp legföljebb 25%-a szakad le az élő szervezetben a hordozófehérjéről, és jut ellenőrizhetetlen módon a célzott szervtől eltérő szervekbe. A találmány tárgya tehát eljárás a humán izotópdiagnosztikában alkalmazható, radioaktiv izotópokkal jelezhető hordozófehérjék minősítésére. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a vizsgálandó hordozófehérjéből ismert módon radioaktív izotóppal jelzett izotópdiagnosztikai készítményt állítunk elő, laboratóriumi állatoknak ismert mennyiségű hordozófehérjét és ismert mennyiségű (aktivitású) radioaktív izotópot tartalmazó készítményt adunk be, majd a készítmény beadását követő legalább 10 perc elteltével, célszerűen 10-60 perces időtartamon belül legalább egy alkalommal mintát veszünk az állatok véréből, a vérmintában ismert módon meghatározzuk a hordozófehérje és a radioaktiv izotóp koncentrációját, majd az Ft x A/B Rt x A/B L = --------------- x 100-------------------x 100 Fo Ro egyenlet alapján kiszámítjuk az adott hordozófehérje leszakadási indexét - a képletben L a leszakadási indexet jelenti, Ft a vérmintában mért hordozófehérje menynyisége, Fo a beadagolt hordozófehérje mennyisége, Rt a vérmintában mért radioaktív izotóp mennyisége, Ro a beadagolt radioaktív izotóp mennyisége, A a vérminta térfogata, és B a vizsgált laboratóriumi állat teljes vértérfogata. A vizsgálatokhoz laboratóriumi állatokként patkányokat, egereket, tengerimalacokat, nyulakat, kutyákat, macskákat, majmokat stb., legcélszerűbben nyulakat használhatunk. A laboratóriumi állatok vérének teljes térfogata - a testtömeg függvényében - farmakológusok számára ismert érték; nyulak esetén a vér tömege a testtömeg 7%-a, a vér sűrűsége ismert módon meghatározható. A vérmintában a hordozófehérje mennyiségét ismert elektroimmunoassay méréssel határozzuk meg. Humán szérum albumin mennyiségének meghatározásakor például a következőképpen járunk el: 12 ml 1%-os agar-gél és 120 pl anti-HSA-kecske IgG felhasználásával készült . tárgylemezre 5-5 jul vérmintát, illetve ismert koncentrációjú standard humán szérum albumin oldatot viszünk fel. Standardként 10, 15, 20 és 25 ug/ml humán szérum albumint tartalmazó oldatokat használunk. A preparátumokat elektroforézisnek vetjük alá, az elektroforézist 0,1 mólos barbitál puffer (pH = 8,4) alkalmazásával, 6 mA/lemez áramsűrűséggel (15 V/cm) 2 órán át végezzük. A lemezeket Coomassie Brillant Blue R250 színezékkel festjük, és a csúcsmagasságok alapján a standard sorozattal öszszevetve meghatározzuk a. mint humán szérum albumin-koncentrációját. A vérmintában lévő radioaktív izotóp mennyiségét ismert módon, szcintillációs méréssel határozzuk meg. A mérést az izotópdiagnosztikai készítmény beadását követően legalább 10 perc elteltével kell elvégeznünk; ennyi idő ugyanis feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a hordozófehérjéhez kötött radioaktív izotóp az élő szervezetben leszakadhasson a hordozófehérjéról. Tapasztalataink szerint 60 perc alatt a hcrdozófehérjéről az élő szervezetben leszakítható radioaktív izotópok teljes mennyisége már leszakad, így 60 percnél hosszabb szünetet általában már nem érdemes beiktatni a kezelés és a mintavétel közé. Noha a minősítés egyetlen minta elemzése alapján is elvégezhető, megbízhatóbb eredményeket kapunk, ha az állat véréből több, egymást követő időpontban veszünk mintát; így ugyanis a leszakadás időbeli folyamatát is nyomon tudjuk követni. Minél kisebb a fentik szerint meghatározott leszakadási index, annál kevésbé hajlamos a hordozófehérje a hozzá kötött radioaktiv izotópot az élő szervezetben más hordozóknak átadni, tehát annál jobb eredménynyel alkalmazható a hordozófehérje izotópdiagnosztikai célokra. Mint ismert, a hordozófenérje az az izotópdiagnosztikai komponens, airi a jelzőanyagot (radioaktiv izotópot) szelektíven a célzott szervbe szállítja. Ha a leszakadási index nulla, ez azt jelenti, hogy az izotópdiagnosztikai készítmény előállítása során bevitt radioaktív izotópok teljes mennyisége a hordozófehérjéhez. kötve marad, így te'jes mennyiségüket a célzott szervbe szállítja a hordozófehérje. Az ilyen hordozófehérjék ideálisan alkalmazhatók izotópdiagnosztikai célokra. Izotópdiagnosztikai célokra azonban még a 20-25-ös leszakadási indexű hcrdozófehérjék is felhasználhatók, mert ekkor a célzottól eltérő szerv(ek)be jutott radioaktivitás értéke még elég kicsi ahhoz, hegy ne vezessen hamis eredményre. Megjegyezzük, hogy a leszakadási index közölt értékhatárai arra az esetre vonatkoznak, amikor az élő szervezetben a hordozófehérjéről több radioaktív izotóp már gyakorlatilag nem szakad le (ezt az értéket a diagnosztikai készítmény beadása után kb. 30-60 perccel mérhetjük az adott hordozófehérje jellegétől függően). Nyilvánvaló, hogy ha a diagnosztikai készítmény beadása után 10 perccel elkülönített vérminta analízise alapján már elfogadhatatlanul nagy leszakadási indexet kapunk, az adott hordozófehérjével további vizsgálatokat már nem érdemes végeznünk; a hordozófehérjét ebben az esetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
