198123. lajstromszámú szabadalom • Dezodoráló és baktériumellenes kozmetikai készítmény
198 123 4 elégítő, mivel egyrészt az ósszehúzószerek, illetve izzadásgáfJók egy természetes folyamatba avatkoznak bele, amikor a verejtákképződést akadályozzák, és ezen túlmenően, a hámrétegre gyakorolt hatásuk ís kedvezőtlen, másrészt a baktériumölő ágensek közül némelyek azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy a bőr mikroflóráját tönkreteszik, aminek következményeképpen az epidermisz biológiai egyensúlya érezhetően megbomlik. Ide tartoznak még, hogy az ilyen szerek többsége enyhe, fenolra emlékeztető szagot áraszt. Az elmondottak miatt tehát továbbra is van alapja annak a törekvésnek, hogy jó dezodoráló Íratásuk, illat szempontjából semleges és mellékhatásoktól mentes kozmetikai szert állítsunk elő. Újabban olyan dezodoráló készítmények is léteznek, amelyek a felsorolt tradicionális hatóanyagok egyikét sem tartalmazzák. Megpróbálták például a problémát kizárólag parfüm alkalmazásával megoldani. Ebben az esetben a testszagot oly módon közömbösítik, hogy a parfüm illategyüttese egy ideig a hátrányos testszagot ellensúlyozza. Az eredmény azonban, amely ezeknél a készítményeknél a hatás erősségétől, vagyis a szer szagelfedő képességétől, és a hatás tartósságától függ, a gyakorlati követelményeknek általában nem felel meg. Dezodoráló hatású illatszer-kompozíciókat összeállítanak továbbá olyan módon is, hogy bizonyos iliatanyagok, illóolajok, illetve parfümök más alkotórészeinek antibakteriális tulajdonságait hasznosítják. Ezek a termékek akár illatosító képességüknél fogva, akár baktériumellenes tulájdonságaik révén fejtik ki hatásukat, tartósabban dezodorálnak. Végül a termékek még egy csoportját kell megemlítenünk, amelyek enzimgátló hatásúak lévén, képesek megakadályozni, hogy a verejtékben található anyagokból, az elszarusodott laphámból és a bőrfelületen jelenlévő zsírokból, kellemetlen szagú bomlástermékek kelekezzenek. Figyelembe kell venni azonban, hogy bár a dezodorálószerek bőrizgató hatását tekintve a veszély nem olyan mértékű, mint az izzadásgátlők esetében, mindazonáltal tartós használatuk következtében némelykor összeférhetetlenség, fényérzékenységi dermatózis, illetve különböző intenzitású toxikus mellékhatások jelentkezhetnek. Gyakori hátránya az ilyesféle dezodoráló hatóanyagoknak, hogy nem csak a testszagért felelős baktériumokat gátolják szaporodásukban, illetve pusztítják el, hanem azon túlmenően, a bőr baktériumflórájában található más baktériumokat is megsemmisítenek. Ezekkel a hatóanyagokkal tehát az a baj, hogy nemkívánatos módon, a hatásuk lényegesen erősebb annál, mint amilyenre a testszag elkerülése végett szükség lenne. Az elmondottak alapján, egy minden tekintetben kielégítő dezodorálószer az alábbi kívánalmaknak kell, hogy megfeleljen: 1) őrizze meg a bőr természetes biológiai állapotát. 2) Illat szempontjából legyen semleges. 3) Hatékonysága csak a dezodorálásban, azaz a testszag elkerülésében vagy megszüntetésében nyilvánuljon meg. ó 4) Használata során ne jöjjenek létre rezisztens baktériumtörzsek. 5) Mentes legyen az úgynevezett felhalmozódás! effektustól. 6) Túladagolásnál, vagy egyéb nem rendeltetésszerű használat során legyen ártalmatlan. 7) Kozmetikai szerként hatékony legyen. 8) Legyen könnyen kezelhető, például folyadék formájában, és általánosan alkalmazható különböző kozmetikai vagy külsőleg használandó készítményekben. 9) A bőr és a nyálkahártya jól elviselje. 10) Környezetbarát anyagokból álljon. 11) Lehetőleg vissza kell térni a természetes rendszerekhez, vagy a természetben előforduló, már bevált anyagokhoz (GRAS, RFM, stb.). 12) Legyen megfelelő pufferkapneitása. A találmány célkitűzése tehát az volt, hogy a természetben előforduló anyagokból, vagy a természetes anyagokhoz közelálló összetevőkből, mint amilyenek például az illóolajok vagy aromaanyagok, olyan dezodoráló és antimikróbás hatású kompozíciót állítsunk elő, amely hatékonyan dezodoréi, de amellett a lehető legmesszebbmenően védi a bőr természetes biológiai állapotát, teljesen általánosan felhasználható különböző kozmetikai készítményekben, és kisebb mennyiségben szükséges alkalmazni, mint amennyivel a technika eddigi állását figyelembe véve számolnunk kellene. Azt találtuk - és ez egyben a célkitűzések elérését is jelenti —, hogy az a kompozíció, amely egy vagy több 3,7,1 l-trimetil-2,6-10-dodekatrien-l ólból, valamilyen fenil-(hidroxi-a]ki])-éterből — ahol az alkilcsoport iegfeljebb három szénatomos lehet — és glicerin-monoiaurátból áll, megfelel a fenti kívánalmaknak. A találmány tárgya tehát egy dezodoráló és mikróbaellenes hatású kozmetikai készítménynek, amelynek összetétele a) 15- 25. előnyösen 32—36 tömegszázalék egy, vagy több 3,7,1 l-trimetil-2,6-10-dedekatrien-l-ol, b) 30-70, előnyösen 51—59 tömegszázalék valamilyen, legfeljebb 3 szénatomos alkilláncú fenil(hidroxi-alkil)-éter, c) 5—25, előnyösen 9—15 tömegszázalék glicerinmonolaurát, és ahoi az adott határokon belül a mennyiségeket ügy választjuk meg, hogy a), b) és c) együttesen 100%-ot tegyen ki, és a készítmény 0,05—5,0 t.% fenti keveréket tartalniaz. A különböző 3,7,1 l-trimetil-2,6-10-dodekatrieni-olok, azaz. a természetes anyagként ismert farnezol és annak geometriai izojnerjei közül bármelyik, önmagában, vagy tetszőleges összetételű keverék formájában felhasználható. A találmány szerinti kompozíció egyik összetevőjeként megadott, legfeljebb 3 szénatomos alkilláncú fenil-(hidroxi-alkil)-éterek közül előnyösek azok, amelyek képletében a hidroxilcsoport az' alkilláncon 2-helyzetben helyezkedik el. Különösen előnyös, ha a dezodoráló és antimikróbás hatású kompozíció fenoxi-etanolt, vagy más néven entilénglikol-monofenil-étert tartalmaz, amelynek mennyisége 30—70, előnyösen 51—55 tömegszázalék lehet, és amelyet önmagában, vagy keverék 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
