198103. lajstromszámú szabadalom • Enzimes eljárás 3-helyettesített cephalosporinok előállítására
5 198 103 6 kívánt 7/3-acil-amino-félszintctikiis-cefalosporin antibiotikum előállítása végett. így például a magot acilezzük enamin-védett-D-fenil-glicinnek a vegyes anhidridjével, (amelyet etil-klórformiáttal alkot, és a (XI) képlet ábrázolja) és így a (Xll) képletnek megfelelő ccfalcxin-p-nitro-bcnzil-észler amino-védett származékot kapjuk. A származékot cinkkel és savval (HC1) kezeljük annak érdekében, hogy mind az észtercsoportot, mind az enamin-védőcsoportot eltávolítsuk, és így a jól ismert orálisan hatásos antibiotikus hatású cefalexint kapjuk. Más ismert cefalosporin antibiotikumokat hasonló módon kapunk ismert acilezési módszerekkel. Az enzimes módszerrel így kapható 7/3- amino-3-cefem vegyületek például a következők: 7-amino-3-metil-3-cefem4-karbonsav (7-ADCA), 7-amino-3-etil-3-cefem-4-karbonsav. A 7-amino-3-cefcm- gyűrűs vegyületek ismertek, így például a 7-ADCA-t Stcdman irta le a J. Med. Chem., 7, 117 (1964) irodalmi helyen, a 4-metoxi gyűrűs vegyület a 3 917 587 számú USA-beli szabadalmi leírásból ismert. 1. elődllitdsmód N-( 3-karboxi-fenil-acetil)-L-dszteinil-D-valin A. izoftálsav-monobenzilészter 11,2 g (0,1 mól) izoftálsav 200 ml metil-alkohollal és 10 ml H20-val készített szuszpenziójához hozzáadjuk 11,2 g (0,2 mól) kálium-hidroxid 100 ml metilalkohollal készített oldatát, és az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, majd a maradékhoz 250 ml^DMF-et és 13,5 ml (1,1 g) benzil-bromidot adunk. Áz elegyet 2 óra hosszat 100 °C-on melegítjük, utána vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatba öntjük (10 g 500 ml vízben) ésetil-acetáttal extraháljuk. A vizes réteget megsavanyítjuk tömény HC1- oldattal, és etil-acetáttal extraháljuk, majd a kivált izoftálsavat szűréssel elkülönítjük. Az etil-acetátos réteget telített konyhasó-oldattal mossuk, Na2S04 felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot (monobenzil-észter és izoftálsav) szilikagélen kromatografáljuk és így 3,73 g monobenzil-észtert kapunk. Kitermelés: 15%. 'H-NMR (300 MHz. CDC13): ő 5,42 (2H, s), 7,30-7,50 (5H, m), 7,59 (1H, t, J=7,7 Hz), 8,32 (2H, t, J=4,5 Hz), 8,81 (1H, s). IR (CHClj): 2700-3400 (COOH), 1720 (s), 1700 (s)cm B. 2,2,2-triklór-etil-3 -(benziloxi-karbonil)-fenil- ace tát 2,6 g izoftálsav-monobcn/.il-észter, 8 ml száraz benzol és 2,6 ml (3 egyenérteknyi) tiszta tionil-klorid elegyét 1 óra hosszat 80 °C-on melegítjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a maradékhoz 10 ml száraz benzolt adunk, és az oldószert ismét eltávolítjuk csökkentett nyomáson a reagálatlan tionil-klorid nyomok eltávolítása érdé4 kében. A savkloridot 20 ml száraz benzolban oldjuk, és az oldatot éteres diazometán-oldatba (felesleg) öntjük 0 °C-on. Az oldatot 20 percig keverjük 0 °C-on és utána éjszakán át szobahőmérsékleten. Az oldószert és a felesleges diazometánt csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A kapott diazoketonhoz 12 ml 2,2,2- triklór-etanolt adunk, majd az 50-60 °C-ra melegített elegyhez 0,3 g ezüst-oxidot adunk. Nitrogénfejlődés indul meg, és 2 óra múlva további 0,3 g ezüstoxidot adunk az elegyhez, és a melegítést 30 percig folytatjuk. További 0,2 g ezüstoxidot adunk az elegyhez 30 perc elteltével, és a diazoketont TLC-vel összegyűjtjük. Az elegyet kloroformmal hígítjuk, aktívszénnel kezeljük, szűrjük és bepárlás útján betöményítjük. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk, az eluálást 1:1 arányú benzol/petroléter-eleggyel végezzük. Ily módon 3,6 g 2,2,2-triklór-etilésztert kapunk 88%-os kitermeléssel. Az alkalmazott diazometánt N-nitrozo-metil-karbamiddal kaptuk. ‘H-NMR (CDCI3, 300 MHz): ő 3.83 (2H, s), 4,76 (2H, s), 5,37 (2H, s), 7,30-7,60 (7H, m), 8,04 (2H, m). IR (CIICI3): 3020 (m), 2960 (w). 1755 (s), 1740 (s). 1610 (w), 1590 (w), 1500 (w), 1450 (in). 1375 (in), 1280 (s) cm-1. MS m/e: 91 (100). 225 [22, M- (Cl3CH2OC(0)j 293 [45, M- Ph(H20)], 295 (42) 297 (14,400 (7,7, M+ 3SC13), 402 (6,9, M+ 2), 404 (2,8, M + 4). C. 3-(bcnziloxi-karbonil)-fcnilccetsav 3,6 g fent leírt módon előállított 2,2,2-triklór-etilészter 36 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához keverés közben szobahőmérsékleten hozzáadunk 7,2 g cinkport és 7,2 ml 1 mólos vizes kálium-dihidrogénfoszfátot (KH2P04). TLC vizsgálat 15 perc elteltével azt mutatja, hogy reakció már nem megy végbe, így további 7.2 g cinket adunk az elegyhez. Néhány perc elteltével a hőmérséklet emelkedik. A cinket 30 perc múlva szűréssel elkülönítjük, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot kloroformban oldjuk, és 20 ml 2 normál IlCl-t adunk az oldathoz, majd az egészet 1 óra hosszat keverjük. A klorofomios réteget elkülönítjük és a vizes réteget kloroformmal extraháljuk. A kivonatot a kloroformos réteggel egyesítjük, telített konyhasó-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kromatográfiásan tisztítjuk, az eluálást etil-acetáttal végezzük. Ily módon 869 mg 3-(benziloxi-karbonil)-fenil-ecetsavat kapunk 37 %-os kitermeléssel. Op.: 95-96 °C (éterből). Analízis Ci6Hw04 képletre: számított: C 71,10; H5.22%; talált: C 71,22; 115,27%. . 'H-NMR (300 MHz, CDC13): 6 3,72 (2H, s), 5,27 (2H, s), 7,30-7,55 (7H, ni), 7,98-8,09 (2H m). MS m/e: 91 (34), 163 [100, M Ph/H20)], 252 (6,7, M-H20). 270 (M+, 10). ÍR (C11C13): 2800-3400 (COOll), 1715 (C = Ü) cm-1. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
