198057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a biotin pentafluor-fenol-származékainak előállítására

1 2 A találmány új blotin-származékok előállítási el­járására vonatkozik. A biotin - kémiai nevén hexahidro-2-oxo-I H­­-tieno[3,4-d|imidazol-4-penlánsav - a természetben általában proteinekhez kötődve előforduló anyag. Jel­legzetes tulajdonsága, hogy az immunológiai reagense­ket elterjedten alkalmazott avidinnel erős kölcsönha­tásba lép. A biotin-avidin-kapcsolódáson alapuló ki­mutatás során az Immunológiai reakcióban résztvevő fehérjékhez, így elsődleges vagy másodlagos immun­globulinhoz, tormaperoxidázhoz vagy egyéb enzimek­hez, illetve módosított nukleotid-trifoszfátokhoz bio­­tint kell kapcsolni. Miután a jelölés során a fehérjék biológiai (immunfelismerő vagy enzim) aktivitása je­lentésen nem csökkenhet, a kapcsolást enyhe fizio­lógiás körülmények között is hatásos eljárással kell végezni. A biotin fehérjékhez kapcsolására a 97.373 számú európai szabadalmi leírás' szerint a biotin-N-hidroxi­­-szukcinímid, ún. aktív észterének felhasználását ja­vasolták. Ez az aktív észter vizes közegben, 8,0 pH-ér­­téken jó hatásfokkal acilezi a fehérjék lizin maradé­kainak e-amino-csoportjait, illetve az arginineket. Az avidin-biotin-kötés tanulmányozása során kiderült, hogy az avidin biotin-kötő -helyei A mélyen helyez­kednek el az avidin felszínétől, ezért a biotint célsze­rű egy távolságtartó farkon keresztül a fehérjéhez kapcsolni, ha a cél az, hogy a szabad biotinhoz hason­ló erőséggel kötődjék. Erre a célra például az e-amino­­-kapronsav használható. (A biotinnak az e-amlno-kap­­ronsav-N-hidroxi-szukcinimid-észterrel képezett szár­mazékát az Enzo Biochem USA-beli) cég Enzotin márkanévvel forgalmazza). A biotin N-hidroxi-szukcinimid-észterének illetve az e-amino-kapronsav-N-hidroxi-szukcinimid-észterrel képezett származékának előállítása eléggé bonyolult. Leírták ugyan ezeknek az észtereknek biotinból, dl­­ciklohexil-karbodiimid (DCC) felhasználásával törté­nő közvetlen előállítását is (K. Hofmann és munkatár­sai, Biochemistry, 21, 978-984 /1982/), a gyakorlat­ban azonban ez a reakció csak igen kis termeléssel szolgáltatja a kívánt reagenseket. Ezért gyakorlati cél­ra az N-hidroxi-szukcinimid-származékok közvetett, kerülő úton való előállítását használják. A kiindulási vegyületből először N,N’-karbodiimidazollaI elkészítik a megfelelő imidazol-származékot, amelyből N-hidr- Qxi-szukcinimiddel, transzimidálási reakcióban kelet­kezik a kívánt N-hidroxI-szukcinimid aktív észter. A módszer alapvető hátránya a hosszú reakcióidő és a reagáltatáshoz szükséges magas hőmérséklet. A fenti problémák kiküszöbölése érdekében cé­lunk olyan aktív-észterek előállítása volt, amelyek a fehérjék jelölésében legalább egyenértékűek az ismert biotln-aktív-észterekkel, de lényegesen egyszerűbben, jó hozammal, kíméletes reakciókörülmények között állíthatók elő. Azt találtuk, hogy a biotin pentafluor-fenil-szár­­mazékai, amelyek új vegyületek az N-hidroxi-szuk­­dnimid-származékoktól eltérően közvetlenül is jó ho­zammal előállíthatók. Ennek megfelelően a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű biotln-pentafluor-fenol-szárma­­zékok - a képletben n értéke 0 vagy 1 -előállítására, amelyre jellemző, hogy a (II) képletű biotint diciidohexll-karbodiimid jelenlétében penta­fluor-fenollul reagáltatjuk, kívánt esetben a kapott (III) képletű biotin-pentafluor-fenol-észtert (biotin­­-oPF;P) e-amino-kapronsawal, a kapott (IV) képletű vegyületet pedig diciklohexil-karbodiimid (DCC) je­lenlétében pentafluor-fenollal visszük reakcióba. így kívánság szerint, vagy a biotinil-pentafluor-fenol-ész­­tert (n = 0) vagy a távolságtartó (spacer) szakaszt is tartalmazó biotinil-e-amino-kapronsav-pentafluor-fe­­nol-észtert állítjuk elő (n = 1). Mind a (III) képletű biotinil-e-amino-kapronsav-pentafluor-fenol-észtert alkalmas aminosavak, peptidek, fehérjék enyhe kö­rülmények közötti biotinilezésére. A gyakorlatban az N-hidroxi-szukcinlmid-származékokkal kapcsolatban említett okokból, a (IV) képletű vegyület felhasználá­sa előnyösebb. A találmány szerinti eljárás első lépésében, azaz a (III) képletű biotinil-pentafluor-fenol-észter előállítá­sa során úgy járunk el, hogy a biotint egy inert szer­ves oldószerrel, például dimetil-szulfoxiddal vagy di­­metil-formamiddal, előnyösen dlmetil-formamiddal készült oldatban, DCC jelenlétében reagáltatjuk a pentafluor-fenollal. A reakcióhőmérséklet általában 20 és 50 °C között változtatható, de legelőnyösebben szobahőmérsékleten hajtható végre a reakció. A pen­­tafluor-fenolt a biotinre számítva előnyösen sztöchio­­metriás arányban alkalmazzuk. Az eljárási lépés egy előnyös megvalósítási módja szerint a biotint dimetil-formamidos oldatban penta­fluor-fenollal és DCC-vel szobahőmérsékleten 1-2 órán át keverjük. A vegyületet a diciklohexil-karba­­mid (DCU) kiszűrése után ismert módszerekkel, pél­dául a szűrlet vákuumban végzett bepárlásával elkülö­níthetjük, és szükség esetén szokásos eljárásokkal, például átkristályosítással tisztíthatjuk. A biotinil­­-pentafluor-fenol-észter gyakorlatilag kvantitativen keletkezik. A kapott blotinil-pentafluor-fenol-észter az előző lépéssel kapcsolatban felsorolt inert szerves oldósze­rekkel, előnyösen dimetil-formamiddal készült oldat­ban, vizes-alkálikus közegben reagál az a-amino-kap­­ronsawal. A reakcióhőmérséklet általában 10 és 30 °C között változhat, előnyösen azonban szobahő­mérsékleten dolgozunk. Az e-amino-kapronsavat a biotin-pentafluor-fenol-észterre számítva általában sztöchiometriás mennyiségben alkalmazzuk. 0—5 °C hőmérsékleten a reakció mintegy egy óra alatt leját­szódik. A reakcióelegy savanyítása (pH 2,0-ig) hatá­sára a biotin-amid-származék fehér kristályok formá­jában kiválik. Ebben a lépésben a hozam 85—90%, és a termék közvetlenül, további tisztítás nélkül tovább­alakítható. A biotin-amid-származék és a pentafluor-fenol rea­­gáltatása során a reakciókörülmények lényegében megegyeznek az eljárás első lépésével kapcsolatban le­írtakkal A kapott biotinil-e-amino-kapronsav-penta­­fluor-fenolészter kívánt esetben ismert módszerekkel, például átkristályosítással tisztítható. Az utolsó lépés 80-85%-os hozammal valósítható meg. A találmány szerinti eljárás részleteit a következő kiviteli példákban Ismertetjük. 1. példa Biotinil-pentafluor-fenol-észter előállítása 0,506 g (2,07 mmól) biotint feloldunk 6 ml ab­szolút dimetil-formamidban (DMF), majd hozzá­adunk 0,504 g (2,78 mmól) pentafluor-fenolt 198.05 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents