197965. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő szonda

197965 A találmány tárgya mintavevő szonda, áramló gázban lévő szennyező anyag koncent­rációjának meghatározására, amely könyökkel rendelkező mintavevő csövet, legalább egy darab össznyomáselvezető csövet és célsze­rűen két darab differenciál nyomásmérő mű­szert tartalmaz, az össznyomáslevezető cső­­a mintavevő cső belépő nyílásán túlnyúlik, adott esetben pedig a mintavevő cső külső palástja mentén futva a nyomásmérő műsze­rekhez csatlakozik. A vezetékben áramló gázok szilárdanyag­­-tartalmának meghatározása fontos mérés­­technikai feladat. A mérési eredmények alap­ján technológiai folyamatok minősíthetők, és/ /vagy a környezetbe kibocsátott szilárd szeny­­nyező anyagok mértékére szerezhetők infor­mációk. A mérés során a vezeték kereszt­­metszetén időegységenként átlépő szilárd anyag tömegét (a tömegáramot) és a gáz­ban lévő szilárd anyag átlagos koncentrá­cióját határozzák meg. A vezetékben áramló gázban lévő szilárd szennyezők koncentrációjának meghatározá­sára az ipari gyakorlatban a mintavételen alapuló, gravimetrikus mérést alkalmazzák. A csővezeték kiválasztott keresztmetszetének (a mérési keresztmetszetnek) számos pontjá­ból gázmintát szívnak le. Mérik a gázminta térfogatát és a leválasztott por tömegét. A portömeg és a gázminta térfogat hányado­sa a gázmintában lévő szilárd anyag kon­centrációját adja, amely megegyezik a veze­tékben áramló főgázáram koncentrációjával, ha a gázminta a főgázáramra nézve repre­zentatív. A reprezentatív mintavétel egyik fel­tétele, hogy a mintavevő szonda áramlás­sal szembefordított végén elhelyezkedő minta­vevő csőbe belépő gázban lévő szilárd anyag koncentrációja egyezzék meg a főgázáram helyi szilárd anyag koncentrációjával. Ez a követelmény izokinetikus mintavé­tellel teljesíthető, amikor a mintavevő cső hatásos átmérőjére vonatkoztatott leszívási sebesség megegyezik a gáz helyi áramlási sebességével. Az izokinetikus mintavétel különböző be­rendezésekkel valósítható meg. A legegysze­rűbb módszer, hogy a mintavételt megelőzően pl. Prandtl-cső segítségével meghatározzák a mérési keresztmetszet adott pontjaiban az áramlási sebességet. A leszívócsonk hatásos keresztmetszetének és a helyi sebességnek a szorzata megadja az adott pontban a le­szívandó térfogatáramot. A leszívott tér­fogatáramot a mintavevő berendezésben lé­vő leválasztó után valamely térfogatáram­­-mérési módszerrel (pl. mérőperemmel vagy Venturi-csővel) mérik meg. A módszer hátránya, hogy a helyi sebesség meghatározása és a mintavétel időben nem egyszerre történik, ezért a mért berendezés üzemállapotának meghatározásából adódó áramlási sebességváltozás nem regisztrálható, és így a szükséges elszívási sebesség kor­rekció nem hajtható végre. 1 Megkönnyítené a vizsgálatot, ha a leszí­vott gáz térfogatáramának mérésére a minta­vevő berendezésbe történő belépés közelében kerülne sor, ahol a gáz állapota (nyomás és hőmérséklet) megegyeznék a csővezeték­ben áramló gáz állapotával. Korszerűbb berendezés az a mintavevő szonda, amely az áramló gáz sebességé­nek mérésén túl alkalmas a gázminta tér­fogatáramának meghatározására is. Ilyen a HU 179.683 lajstromszámú ma­gyar szabadalom által védett mintavevő szon­da. Jellegzetessége, hogy a mintavevő cső­nek előrenyúló, a főgázáram össznyomását érzékelő csövekkel ellátott kettős fala van, amelynek külső és belső palástjában nyomás­érzékelő rés van. A külső palástban lévő rés a főgázáram statikus nyomást, míg a belső palástban kiképzett rés a leszívott részáram statikus nyomását érzékeli. Az ér­zékelő helyek meghosszabbításaként nyomás­kivezető csövek vannak kialakítva, amelyek két differenciál nyomásmérő műszerhez csat­lakoznak. Az ismertetett mintavevő szonda számos hátránnyal rendelkezik. A kettős falú minta­vevőcső, a kamrák előállítása költséges gyár­tástechnológiát igényel, a kamrákat eltöm­heti a lerakodott por. A mintavevő cső ol­dalán kialakított statikus nyomáskivezető rés­sel csak akkor mérhetjük a helyi statikus nyomással megegyező nyomást, ha a rés a mintavevő cső belépő nyílása mögött elég távoli ahhoz, hogy a mintavevő cső véges falvastagságából, — az esetleges ferde meg­­fúvásból — származó zavaró hatás ne érvénye­süljön. Ugyancsak nagy távolságot kell hagy­ni a mintavevő cső belépő nyílása és a gáz­minta statikus nyomását kivezető rés között, hogy a belépésnél az áramló zavaró hatása se okozzon hibát. Az említett követelmények miatt az is­mertetett mintavevő szonda nagy méretű. Fa­lazott vagy hőszigetelt vezetékeknél a minta­vevő cső hosszával megegyező átmérőjűre kell kialakítani azokat a nyílásokat, ame­lyeken keresztül a mintavevő csövet a fő­gázáramba tesszük. Ezért a nagy méretű mintavevő szondák a meglévő ipari beren­dezések vezetékeinek méréséhez sok esetben nem alkalmazhatók. A találmány célja az ismert mintavevő berendezések hibáinak kiküszöbölése, és olyan mintavevő szonda kialakítása, amely viszony­lag rövid mintavevő szonda kialakítása, amely viszonylag rövid mintavevő csővel ren­delkezik, egyszerű felépítésű, és a vizsgált gáz kedvezőtlen áramlási viszonyai mellett is pontos mérést tesz lehetővé. A találmányi gondolat kettős felismerésen alapszik. Az egyik az, hogy a mintavevő cső belépő nyílása mögött, annak közelében a szonda palást átmérőjének hirtelen csökken­tésével az áramlás irányába néző lépcsőt ké­pezünk ki. A lépcső mögött mért nyomás a 2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents